agitatio

kitekintés a világra

Hónap: 2018 szeptember

A Nagy Blöff

Az EU soros elnökségét betöltő Ausztria kancellárja hétfőn találkozott az európai bevándorláspárti erők arcával, Emmanuel Macronnal. A megbeszélés utáni sajtótájékoztatón arról beszéltek, hogy mind a ketten egyetértenek a külső határellenőrzés megerősítésében, és abban, hogy a bevándorlók országaiba közvetlenül vigyék el a segítséget. De vajon tényleg akkora pálfordulás történt, hogy már a francia elnök is azt akarja, amiről Magyarország három éve folyamatosan beszél?

A válasz röviden természetesen az, hogy nem. Nagyon nem. Pontosan ugyanazt akarják, amit idáig, csak a közeledő EP-választások és csökkenő népszerűségük miatt új eszközökhöz kellett nyúlniuk, amelyben úgy tűnik, hogy kiemelt feladatot szánnak a kezdetektől fogva ‘bevándorlásellenes’, és ezáltal még nem hitelvesztett Sebastian Kurznak.

Azt érdemes látni, hogy Macron egy újonnan létrejött mozgalom vezéreként lett francia elnök, emiatt egyaránt vannak baloldali és jobboldali szavazói is, akiket a kampányban egyszerre kell kielégíteni. Mivel az alapvető politikai törekvését már többször kinyilatkoztatta, vagyis, hogy ő ‘Orbán Viktor ellenfele’, így nem lehet kétséges, hogy elkötelezett a bevándorlás mellett. Azonban ahogy Európában, úgy Franciaországban is egyre többen nézik aggodalommal a bevándorlással összefüggő nehézségek növekedését. Ráadásul ezeknek az embereknek egy jelentős része Macron szavazója, akiknek voksaira számít a májusi választásokon is. Ahhoz, hogy ne veszítse el őket, kedvezményeket kell tennie a számukra is. Olyan kedvezményeket, amiktől eloszlik aggodalmuk a bevándorlás további veszélyeitől. Emlékezzünk, hogy Macron a kezdetektől fogva kettős beszédet folytat, mert amíg folyamatosan a bevándorlás támogatása mellett érvel, addig a francia-olasz határ a mai napig le van zárva.

Hogy ezt az ellentétet feloldja, és hogy egyszerre kedvezzen a bevándorláspárti és bevándorlásellenes szavazóinak is, ugyanehhez a kettős beszédhez nyúl. A probléma leginkább abból ered, hogy míg a bevándorláspártiak igényeit teljes mértékben kiszolgálja, addig a bevándorláselleneseknek tett gesztusok inkább csak retorikai természetűek. Ilyennek számít egy hivatalosan bevándorlásellenesnek titulált politikussal való mutatkozás, valamint az olyan dolgokról való beszélés, mint hogy meg kell védeni a külső határokat, és hogy a segítséget kell odavinni a problémás országokba. Hogy a külső határok védelme alatt mit kell valójában értenünk, azt pont a Sargentini-jelentésről való szavazás napján mondta el Angela Merkel német kancellár.

Ne legyenek kétségeink: nem azért akarják elvonni tőlünk a határfelügyelet jogát, mert képtelenek vagyunk megvédni azt, hanem pont azért mert nagyon is meg tudjuk védeni. Az külön pikáns, hogy mindezt a 'szolidaritás' jegyében tennék.

Ne legyenek kétségeink: nem azért akarják elvonni tőlünk a határfelügyelet jogát, mert képtelenek vagyunk megvédni azt, hanem pont azért mert nagyon is meg tudjuk védeni. Az pedig különösen pikáns, hogy mindezt a 'szolidaritás' jegyében tennék.

Közzétette: Kimondjuk – 2018. szeptember 17., hétfő

 

De lényegében ugyanez hangzott el a Macron-Kurz találkozón is, amikor mindketten kijelentették, hogy támogatják az Európai Bizottság javaslatát a Frontex európai határ- és partvédelmi ügynökség megerősítésére, a jelenlegi 1.500 fős létszám 10.000 fősre való bővítésére. Kurz még azt is hozzátette mindehhez, hogy egyes országokat, akik kicsit szkeptikusabbak ebben – itt Magyarország kivételével Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot említette – meg kell győzni. Ez összefüggésben áll Merkel szavaival, amelyek a nemzeti szuverenitás csorbításáról szólnak.

A jövő forgatókönyvei

Nem tudok jósolni a kristálygömbömből, de jelenleg minden jel abba az irányba mutat,  hogy a brexit miatti kiválással továbberősödő francia-német tandem új törésvonal kihasználásával akarja bebiztosítani hatalmát. Ez pedig nem más, mint a bevándorláshoz való viszonyulás kérdése. Az látszik, hogy ebben a kérdésben a baloldali tömb a liberálisokkal és zöldekkel kiegészülve összezár, azonban a néppárt eléggé megosztott. Egyes, főleg északi országokból származó képviselői támogatják a bevándorlást, míg a keleti és déli országok képviselő inkább ellenzik azt. Ezt a megosztottságot kihasználva Macron a saját országában is sikeres recept szerint vonzana el papíron konzervatív képviselőket a jobboldaltól, hogy politikai ambíciói utolsó akadályát, az Európai Néppártot is elhárítsa az útból. Ha sikerül a néppártból képviselőket a saját mozgalmának megnyernie, akkor az utolsó olyan tényezőt is sikerül kiiktatnia, ami a szorosabb európai együttműködéséről alkotott képére – nevezzük mondjuk Európai Egyesült Államoknak – veszélyt jelenthet.

Azonban a bevándorláspárti erők mögött sem ostobák állnak, így pontosan látják, hogy önmagában a ma érvényes felosztás szerinti képviselők megnyerésével még nem érhetnek el többséget, főleg ha a bevándorlásellenes erők is egy egységkoalícióba tömörülnek, hiszen májusban jönnek a választások. A kampány központi eleme már ma is világosan látszódóan a bevándorlás kérdése lesz, így ha ők teljes mellszélességgel beleállnának a bevándorláspártiság oldalára, akkor annak katasztrofális eredménye is lehetne az ő számukra nézve. Éppen ezért szükséges átvenni a kezdeményezést és a téma meghatározását a saját térfelükön tartani. Mivel azonban 2015 óta a bevándorlás pártján állnak, és ugyanettől az időponttól kezdve a magyar miniszterelnök képezi az ellenpólust, így hirtelen bevándorláskritikussá arcvesztés nélkül nem lehet válni, főleg ha a választás utáni politikával önmagukkal kellene szembemenniük, hiszen az intézkedéseik továbbra is azt fogják támogatni.

Ennek megvalósításához le kellett igazolniuk egy kezelhető, és a válság kezdete óta bevándorláskritikus politikust. Mivel az újonnan megválasztottak közül az olasz kormány és a cseh kormány is komolyan gondolja azt amit mond, kézenfekvőnek tűnt a németek érdekekre mindig is fogékony osztrák kancellár ‘felkérése’ a feladatra. Így esett a választás Sebastian Kurzra, aki készségesen elvállalta a megbízást, még ha ennek ára a kormánykoalíció szakadását jelentené is.

A terv világos, már csak egyetlen feladat van: meggyőzni az embereket, hogy a mi bevándorlásellenességünk jobb választás a keményvonalasabb magyar és olasz megoldással szemben. Ennek bizonyítására pedig a Sargentini-jelentés volt hivatott, amely jogi szempontból valószínűleg eredménytelennek bizonyult, de annyi politikai hozadéka mindenképpen volt, hogy megbélyegezze Magyarországot, és így azt lehessen mondani, hogy “lehet, hogy Magyarország bevándorlásellenes, de ott csorbulnak a szabadságjogok; mi is látjuk a bevándorlás veszélyeit, de mi igazi demokraták vagyunk”.

Kurz tehát úgy mérte fel a helyzetet, hogy karrierje szempontjából valószínűleg többet profitál, ha behódol a hatalmasoknak – Manfred Weber is hasonló taktikát választott -, de óriásit kockáztat, amikor a Sargentini-jelentés támogatásával végső soron korábbi önmagával került szembe. Kormánykoalíciós partnere, az osztrák Szabadságpárt ugyanis már bejelentette, hogy nem fogadja el a jelentés érvényességét és vizsgálja a jogi lehetőségeket. Tehát ha a valódi bevándorlásellenesek elég ügyesen kommunikálnak, akkor nem a Kurz-féle vonal fog tőlük szavazatokat nyerni, hanem a bizonytalankodó jobboldal fog a valódi bevándorlásellenesekre voksolni. Ez az a küzdelem, aminek kimenetelét ma még szinte lehetetlen megjósolni. Amit viszont egyáltalán nem nehéz megjósolni, hogy bármi is lesz a májusi szavazás kimenetele, a bevándorláspártiság éllovasának szerepében tetszelgő Macron biztosan veszít. Ha ugyanis nyernek a bevándorlásellenesek akkor egyértelmű a bukás, azonban ha a bevándorláspártiak nyernek, akkor sem lesz túl sok oka az örömre, mert egy Németország dominálta Európa kiépítését sikerült francia elnökként előidéznie.

A miniszter félrelép?

Az ősz a politikában is elhozta a szezonkezdetet, így nem csodálkozunk, ha a haladó média nem győzi napirenden tartani ismét az oktatás és  az egészségügy kérdését. A legutóbbi, szenzációként tálalt hír, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjének gyermeke és unokái is külföldön tanulnak. De vajon egy ilyen helyzetben a sokat hangoztatott oktatás szabadsága vagy a példamutatás a fontosabb érték?

A kérdés persze költői, a helyes válasz pedig úgy hangzik, hogy attól függ. Hiszen kis hazánkban, itt a Kárpát-medencében szerencsére mindenkinek meglehetősen fejlett a morális ítélőképessége. Így lehet az, hogy egy eldobott pelenka képezheti a közbeszéd és közítélet tárgyát, míg egy Szabadság-hidat beborító szeméthalomnál már ugyanaz a kánon sokkal megengedőbb álláspontot vesz fel. Hasonló a helyzet, amikor egy olyan, minden tudományos vonatkozást nélkülöző, a hallgatók által érdektelennek mutatkozó és munkaerőpiaci szempontból haszontalan képzést, a képzéseket fenntartó és működtető minisztérium döntése nyomán az adófizetői finanszírozásból önköltségessé átsoroló határozattervezetet a oktatás szabadságának megszüntetéseként értékelnek, miközben kifogásolják, hogy egy 68 éves orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet korábbi főigazgatója miért magániskolába járatja gyermekét az állami közoktatás helyett.

Szeretném hinni, hogy a tanszabadság mindenkire vonatkozik, így akinek anyagi lehetőségei engedik, az költségesebb képzés keretében is taníttathatja gyermekeit. Persze a kritika úgy hangzik, hogy mennyire lehet hiteles az a vezető, aki saját gyermekét sem íratja be az általa felügyelt oktatási rendszerbe. Tekintve, hogy Kásler Miklós  beiktatása éppen a nyári szünet előtt, május 18-án történt, szeretném megkérdezni a magukkal szemben mindig engedékenyebb erkölcscsőszöket, hogy ők az ő helyében hogyan cselekedtek volna? Talán a tanítási év végén, az oktatási szünet közben, külön kérvénnyel kivették volna gyereküket az addigi iskolájukból, hogy a haladó média összeférhetetlenségi elvárásainak megfeleljenek?

Vagy lehet, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy a független sajtó rossz szemmel nézi az olyat miniszteri nyilatkozatokat, mint

„a magyar kultúra és történelem elképesztően gazdag, ezt jobban ki kell aknázni például az oktatásban, nevelésben, amit már az óvodában el kell kezdeni és folytatni az iskolában”

vagy esetleg mint a

„magyar hagyományokra épülő, korszerű oktatás a célunk”

de könnyen lehet, hogy ez volt az, ami igazán nem tetszett nekik

„Már az óvodában, majd az iskolában is láthatnak a gyerekek ezért például kisfilmeket, filmsorozatokat Kinizsi Pálról, Toldi Miklósról, Hunyadi Jánosról vagy a magyar szentekről. Ezekkel, a magyar népmesékből, a magyar versekből vagy népdalokból álló sorozatokkal a nemzeti identitásukat szeretnénk erősíteni”.

Az, hogy a média politikai elköteleződésétől függően ítéli meg egyes személyes tevékenységét, nem újdonság. Az, hogy sokszor saját logikájukat is szelektíven alkalmazzák, szintén megszokott, mint ahogy az is, hogy kritikáik jelentős többsége a saját maguk által vélt erkölcsi fölényükre támaszkodik. Ami azonban kétségtelenül új elem, hogy immár az egyes szereplők családtagjait is bevonják politikai manipulációikba és kioktató csatározásaikba, ha érdekeik úgy kívánják. Én őszintén remélem, hogy ez csak egyszeri, véletlen alkalom volt, és nem egy új stratégián alapuló általános irányvonal.

Választási stratégiák

A minap véletlenül belefutottam az atv egyik műsorába, ahol Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke adta elő sajátos narratíváját az aktuális európai politikáról. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot és összegyűjtöttem, hogy az áprilisi kudarc után melyik párt, hogyan próbál készülni a 2019-es európai parlamenti választásokra. Választási körkép az EP-kampány előtt.

Sokan, sokféleképpen elemezték már a tavaszi helyzetet, így én ettől most megkímélném az olvasót. Részint mert ezek az elemzések leginkább a felelősség alóli kibúvási lehetőségeket keresték, részint mert mégiscsak a jövőre való felkészülés visz előre. Így tehát megkísérlem összegezni, hogy a pártok milyen üzenetekkel próbálják visszaszerezni sokadszorra megtépázott reputációjukat és a választók bizalmát a májusi európai parlamenti választásokon. Annyi előnyük mindenképpen van, hogy az EP-választás tisztán listás, így az összefogás nevű szappanopera előadásától ezúttal megkímélik saját választóikat, és talán több energiájuk marad elmagyarázni, hogy mit is gondolnak a világról. Nem lesz egyszerű dolguk, mert mindegyiknek meg kellene különböztetnie magát a többiektől, méghozzá lehetőség szerint vonzóbb formában. Lássuk hát az egyes pártok lehetséges stratégiáit!

 

Demokratikus Koalíció

Mivel a gyűjtésre vonatkozó ihlet is tőlük ered, ezért kezdjük a vezérét mostanában meglehetősen ritkán szerepeltető Demokratikus Koalícióval. Azt hiszem, azt mindenképpen jól mérték fel, hogy a közvélemény a DK-t Gyurcsány Ferenccel azonosítja (ez egyébként a Molnár Csaba interjú elején is elhangzott, hogy a kettő nem egy és ugyanaz), így a volt miniszterelnök karaktere legnagyobb előnye, de egyben legnagyobb hátránya is a pártnak. Előnye, mert egyértelműen megkülönbözteti a többi mikro párttól, hátránya mert az elutasított politikus egyben a fejlődés gátját is jelenti. És bár a ‘nagy bejelentést’ szeptember 15-ére ígérték, az eddigiek alapján az alábbiak tűnnek biztos elemnek:

  • Gyurcsány feltűnő elrejtésével párhuzamosan megpróbálnak új, kevésbé elhasználódott arcokat felépíteni (Gréczy Zsoltot, Vadai Ágnest és az EP kampányban különösen Molnár Csabát).
  • Negligálni próbálják a Fidesz narratíváját, miszerint Orbán Viktor Európában egyáltalán nem tényező, csak a C ligában focizik. Szerintem ez nem a legjobb stratégia, mert nehezen magyarázható, hogy akkor ugyan miért akar vele közösen mutatkozni az új, bevándorlás elleni európai jobboldal minden fontos vezetője. Nagyszerű érzékkel ráadásul sikerült mindezt a már egyre többek által rebesgetett Trump-találkozó előtt bemondani. Óriási kapufa.
  • Következő lényeges elem, hogy Európában megszűnt a bevándorlási válság, hiszen a 2015-ös szint 4%-ára csökkent a regisztrált menedékkérők száma. Érezhetően ők nem elkerülni próbálják a baloldal számára az utóbbi időben nem sok babért termő migrációt, hanem egész egyszerűen letagadni annak jelentőségét. Mivel az EP-választás is lényegében belpolitikai ügy, és mivel Magyarországon a határkerítésnek köszönhetően valóban megszűnt a probléma láthatósága, ezért akár még jó elképzelésnek is tűnhetne, csakhogy pont a szigorú intézkedések miatt nincsenek nálunk bevándorlók, így a fenyegetettség ugyanúgy megmaradt. Éppen ezért ezt a stratégiát választani, már nemcsak kapufa, hanem inkább öngól. Arról nem is beszélve, hogy milyen szépen be lehet majd ezeket az interjúkat újra játszani, amikor mégis megindul az a több millió ember a túlnépesedett Afrikából, akiknek jelen állás szerint valóban nem lesz más választásuk.
  • A narratívatagadás mellett a további kampányelemeket a már megszokott, és eddig be nem vált panelek jelentik, miszerint Oroszország folyamatosan növeli befolyását a térségben, és hogy a Fidesz kiléptetné Magyarországot az unióból. Persze, hiszen a törzsközönség igényeit ki kell szolgálni.
  • Úgy tűnik tehát, hogy a DK hazárdjátékot játszik, amikor mindent feltesz az egyre inkább csökkenő népszerűségű Európai Egyesült Államok víziójára. Ez bár világos ellenpólust jelent, de meglehetősen be is korlátozza a párt lehetőségeit.

 

MSZP

Itt most nem tudom megítélni, hogy az MSZP ezúttal is beviszi magával a parlamentbe a Párbeszédet, ahogy áprilisban tette, vagy inkább magukra hagyják a mikro pártot. Karácsony Gergely mindenesetre mintha már bejelentkezett volna egy hasonló, listavezető szerepére, de a szocialisták úgy tűnik, hogy inkább elhatárolódtak tőle. Mindenesetre ami új, hogy egyfajta ‘Európa-párti hazafiként’ akarják meghatározni magukat. Ez kétségtelenül mást képvisel a Gyurcsány-párthoz képest. Ezen kívül azonban nem sok új, és főleg nem izgalmas témával rukkolnak elő.

  • Az világosan látszik, hogy a párt fő témája a kivándorlás lesz, amihez a Publicus Intézet szállított kutatási eredményeket. Az intézet szerint ugyanis 1,5 millióan tervezik elhagyni az országot.
  • Ebben a témában szintén látok veszélyeket, ugyanis ha valóban komolyan gondolja a párt azt, amit állít, akkor erre valamilyen megoldást neki is javasolnia kell. Ezt meg is kísérli tenni, méghozzá nagyon demokratikus módon. Egészen pontosan úgy, hogy – kapaszkodjunk meg, zseniális! – egy konzultáció keretében akarja meghallgatni az emberek véleményét, amiből aztán levonja a megfelelő következtetéseket. Azt, hogy a konzultáció miért hat olyan komikusan az MSZP részéről, remélem nem kell ecsetelni. Ha mégis, akkor gondoljunk nyugodtan a Fidesz által indított nemzeti konzultációkra, és az azt kritizáló szocialista véleményekre.

 

LMP

Az LMP-t sújtották talán legjobban a választási kudarcot követő belső viszályok, hiszen a komplett vezetés lemondása után, az etikai bizottságról kikerült verekedés (sic!) hangfelvételével, valamint a bohózatba illő, az összefogásosdit koordináló párttagok kvázi eltiltásáig sok minden tépázta egyébként sem túl acélos népszerűségüket. Nem is csoda, ha valami újat kellett húzniuk, hiszen a legtöbb közvéleménykutató jelenleg a parlamenti küszöb alá méri őket.

  • Az LMP erős embere, Ungár Péter a “Fejezzük be a demokráciasiratást és a moralizálást!” című írásában arra meglepően helyesen hívja fel a figyelmet, hogy aki nem hajlandó a bevándorlás kérdésében a Fidesszel semmiben sem egyetérteni, az lényegében 3,3 millió potenciális szavazótól vágja el magát. Éppen ezért arra a következtetésre jut, hogy “Orbánnak akár igaza is lehet”. Azt is talán elsőként ismerte fel az ellenzéki térfélen, hogy ha valaki valaha is meg akarja szorongatni a kormánypártot, annak nem a nemcsak a pártpreferenciájukban, hanem politikai aktivitási hajlandóságában is bizonytalan szavazókra kell továbbra is hajtania, hanem meg kell próbálnia csökkenteni a Fidesz táborát. Hátránya ennek a stratégiának, hogy meglehetősen elkésve történt a felismerés, amivel félő, hogy csak az egyébként is kétes hitelességét erodálja tovább a párt. Hiszen egy ilyen taktikai megfontolásból eredő arcvesztés nehezen eladható a választóik felé.

 

Jobbik

A bevándorlás kérdésében szigorúbb LMP azonban már a Jobbik számára is lehet egy kompromisszum alapja, hiszen a baloldali fordulattól függetlenül, azért az egykor nemzeti radikális párt még most is sok esetben szkeptikus a bevándorlással szemben. Legalábbis a szavazóinak egy része egészen biztosan. Ez a közös pont pedig azon túl, hogy beleillene a mostanában indokolatlanul sokat hangoztatott 21. századi pártok koncepciójába, még hitelesítené is a Jobbik balra, de mindenképpen középre történő húzását, hiszen az LMP-vel való szövetség legitimálná a balos szavazók szemében is. Szükségük is lenne rá, mert  a pénzügyi gondokkal küzdő párt nemcsak az identitását vesztette el, hanem a vezetőjét is, ami által esélye sincs arra, hogy kezdeményezői szerepben tűnhessen fel a politikai porodon. És ha mindez nem lenne elég az egykor szebb jövőben reménykedő pártnak, a bizonytalanságot kihasználva egy új formáció startolt rá a kialakult helyzet előtt értetlenül álló, korábban a törzsbázist adó tagságára.

 

Mi Hazánk

Fiatal párt, a felszínen maradásért küzd, elsődleges célként a Jobbikból kiábrándult radikális szavazókat akarja magához édesgetni. Ennek megfelelően a programpontjai is mintha a 10 évvel ezelőtti viszonyokhoz igazodnának, úgymint a halálbüntetés visszaállítása, a cigány-magyar együttélés nehézségei, és az Európához való viszonyulás felmelegített megközelítése.

A Mi Hazánk ugyanis újra elővette az EU-tagságról szóló népszavazás ötletét. Ezzel kétségtelen, hogy megcélozták azt a piaci rést, amiről a Jobbik önként lemondott, és így gyakorlatilag képviselet nélkül maradtak sok százezren, de vajon egy Jobbik 1.0 mennyire tudja újra meghatározni a közbeszédet, ahogy azt Toroczkai László elnök a korábbi Jobbikról állította. Persze az is lehet, hogy nekik van igazuk, hiszen ha semmi innovatív elemmel nem rukkolnak elő, cserében hitelességet és megbízhatóságot mutatnak a jól bevált témákban, akkor a zavarosban való halászás révén sok tízezer szimpatizánst el tudnak csábítani az önmagát kereső Jobbiktól. Én nem hiszem, hogy jelenleg ennél komolyabb ambíciókkal rendelkeznének.

 

Momentum

A Momentum legfőbb problémája az ötlettelenség és a professzionalizmus hiánya. A nolimpia kampány során elért siker(?), szemmel láthatóan megszédítette a meglehetősen tapasztalan politikus palántákból álló pártot, és képtelenek túllépni azon, hogy a 15 perces hírnév az ő esetükben szó szerint értendő. Bár a párt életében valóban jelentős belpolitikai sikerként lehet elkönyvelni, hogy visszakozásra kényszerítették a kormányt egy fontos kérdésben, de arról rendre elfelejtkeznek, hogy a téma lent hevert a földön (egészen pontosan felnagyításra került a liberális sajtó által), valamint az összefogás mintapéldáját sikerült az akkor még civilnek gondolt mozgalomnak megvalósítania azzal, hogy a fővárosban hagyományosan erősebb ellenzék beállt a kezdeményezés mögé, és szervezetet, erőforrást bocsátott a momentumosok rendelkezésére. A show-t akkor ugyan elvitték, de ekkora mozgósításra azóta sem voltak képesek, és a párttá alakulásuk bejelentésével vélhetően már nem is fognak az immár bennük is riválist látó ellenzéki erők támogatása nélkül.

Ezek fényében kell értelmezni a Macron francia elnök mozgalmának magyarországi fiókszervezetének minden cselekedetét. Természetesen unió- és integrációpártiak, a bevándorlás és melegházasság sem áll tőlük messze. Tulajdonképpen a meglévő baloldali pártoknak egy fiatalított, és a vezetők reményei szerint még nem annyira lejáratott változataként szeretnének funkcionálni. Mivel sok újdonságot nem is mutatnak, ezért elemezni sincs nagyon mit. Inkább csak bemásoltam az önmeghatározásukat és Európához való, szándékolt viszonyukat:

Igenis van mitől félnie a populistáknak és önjelölt “erős embereknek”, mert a jövő Európájában, amit Macron is képvisel, nincs helye a múltból itt ragadt feudális pártállamoknak és gyűlölködve fröcsögő zsebautokratáknak.

Ez tehát a közelgő EP választások tétje: erős Magyarország egy egységes Európában, vagy gyenge és széthúzó “nemzetek Európája.”

A Momentum álláspontja ebben a kérdésben egyszerű: Európa nem volt, hanem lesz!

 

Fidesz

És bár a felsorolás alapvetően a vesztes pártokról szól, azért a teljesség kedvéért néhány mondatban megemlíteném a kormánypárt választási stratégiáját is. Az ő helyzetük lényegében a legegyszerűbb, köszönhetően annak, hogy a megfelelő témát választották, amit a megfelelő módon kommunikáltak, így lényegében nincs is más dolguk, mint folytatni az eddig megkezdett utat. Lényeges könnyebbség, hogy a politikai diskurzust teremtő Orbán Viktornak sok követője lett az évek során Európa-szerte, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a sikert jelentő Szent Grál ma az ő birtokában van. Ennek megfelelően a kampány fő üzenete is a legkönnyebben befogadható és értelmezhető, miszerint a bevándorlásellenes erők csapnak össze a bevándorlást támogatókkal. Rövid, konkrét, világos. Ezek fényében elmondható, hogy ha májusban a Fidesz nyer, akkor az egészen biztosan nem a véletlen műve lesz.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén