agitatio

kitekintés a világra

Hónap: 2019 június

Utoljára a Prideról

Az utóbbi években a június már mint a ‘Pride hónapja’ került bevezetésre a mainstream média fogalomtárába, így hát időszerűnek tűnik értekezni az ilyen fontos társadalmi dinamizmusokról – és nem csak a hirtelen jött meleg miatt. Mértékadónak szánt vélemény egy fontos témáról.

Sokan, sokféleképpen leírták már véleményüket a témával kapcsolatban, ezért azt gondolom, hogy olyan nagyon sokat már nem is lehet hozzátenni, számomra is ez lesz az utolsó alkalom. Azonban, hogy mégis fontosnak láttam billentyűzetet ragadni az arra vezethető vissza, hogy úgy érzem, talán hozzá tudok valamit tenni a vitához, és egy új megközelítésből is megvizsgálhatjuk az eddigi két, meglehetősen határozott álláspontban polarizálódott témával kapcsolatos diskurzust. Ezen szeretnék most némiképp lazítani.

Engem ez az egész homoszexualitás és a Pride körül kialakult vita leginkább arra emlékeztet, amikor plus size modellekkel reklámoznak ruhatermékeket – az eredendő cél rendben van, ne legyenek testképzavaros emberek, illetve szeressék és fogadják el magukat úgy, ahogy vannak. Azonban egy folyamatosan elhízó és túlsúlyosodó társadalomban az edzés, a helyes táplálkozás fontossága alóli felmentés hova vezethet? Majdnem olyan, mintha fegyvert adnánk egy öngyilkosságra hajlamos, depressziós embernek. Fogadja hát el mindenki magát olyannak, amilyen, ne érezze magát emiatt kirekesztve, de attól még ne képezzünk belőle normát, ugyanis az a társadalmi változások irányára tekintve mégsem tűnik helyesnek.

Azt hiszem, ahogy a társadalom folyamatos változásban volt az elmúlt évszázadokban, úgy ez a fejlődés fogja jellemezni a jövőben is. A homoszexualitás 10 év múlva már egyáltalán nem lesz téma, amit helyesnek gondolok, hiszen a történelem azt bizonyítja számunkra, hogy minden társadalom egy meghatározott része – mondjuk 5%-a – részben vagy egészben a saját neméhez vonzódott, amivel nekünk nincs is dolgunk azon kívül, hogy elfogadjuk. A szexualitás magánügy, a családalapítás azonban közügy. Pontosan úgy, ahogy a túlsúlyos ember vonatkozásában: attól mert joguk van úgy élni, ahogy azt helyesnek vélik, még a társadalom egészére nem tekinthető pozitív hatásúnak sem a túlsúly, sem a homoszexualitás propagálása, ugyanis előbbi egészségtelen társadalmakhoz vezet, utóbbi pedig a konvenciók felbontásával csökkenti egy ország termelékenységét, önreprodukáló rátáját, ami végső soron károkat okoz a nemzetgazdaságnak. Éppen ezért egy felelős kormánynak nem lehet más programja, mint az egészséges életmód és a családalapítás vállalásának, mint kívánatos céloknak a támogatása.

Azt hiszem ezek méltányolható vállalások mindkét fél részéről. A túlsúlyos és meleg emberek a gazdasági, társadalmi fejlődés érdekében hajlandóak elfogadni a pozitív diszkriminációt a társadalmi békéért cserében. Hogy a helyzet azonban ne legyen ilyen egyszerű, léteznek olyan szervezetek, amelyeknek ez a társadalmi béke egyáltalán nem áll érdekükben, hiszen ha a melegek nincsenek hátrányosan megkülönböztetve, akkor létezésük értelmét veszti. A feleslegesség érzése pedig radikalizmusra sarkall, így fognak születni olyan kezdeményezések, amik a valós diszkrimináción túlmutatva, vélt igényekre vonatkozóan valójában előjogok kivívására törekszik. Az én megítélésem szerint a melegházasság kérdése is ilyen, hiszen ebben a kérdésben ma egyetlen embert sem ér hátrányos megkülönböztetés, hiszen ugyanúgy házasodhat, mint bárki más, az hogy ő egy társadalmi, gazdasági szempontok alapján nem támogatott megoldást választott, az ő döntése volt, lehetősége pontosan ugyanannyi volt neki, mint bárki másnak.

Ennél persze radikálisabb célok elérésért folytatott harcot is el tudok képzeni, hiszen ezen szervezetek – mint amilyen az LMBTQI is – létezésének feltétele a folyamatos küzdelem a társadalmi forradalom eléréséért. Nem elképzelhető olyan állapot, amelynek elérése után hátradőlnének, és elégedetten konstatálnák: nincs többé társadalmi diszkrimináció. Ezen militáns szervezeteknek ugyanis nem az egyenlőség elérése a legfőbb motivációja, hanem a küzdelem maga. Ezt a radikalizálódást ugyanakkor a társadalmi önreflexió kontrollálni fogja és az ehhez hasonló vadhajtásokat szépen vissza fogja vágni – én eltökélten hiszek benne, az emberiség korábban is mindig a szerves fejlődést választotta a társadalmi forradalmárok ideológiái helyett. Azonban ezek a szervezetek sem voltak teljesen haszontalanok, csak az eredeti, méltányolható üzenetüket a civilizáció már beépítette a társadalom szövetébe, így némiképp feleslegessé és öncélúvá váltak. Az eredeti üzenetük pedig így hangzik:

ne érjen senkit hátrány szexuális identitása miatt.

Szerintem ez egy kívánatos állapot, azonban emiatt előny se érjen senkit. Ha azt nézzük, hogy a homoszexualitás propagálása milyen hatással lehet az identitásukban bizonytalanok számára, az egy nagyon kedvezőtlen helyzetet teremthet, ami nem lehet érdeke egyetlen melegnek sem. Viszont ha egy ilyen méltányos, középutas megoldást választunk a társadalmi béke érdekében, ahol többé már nem lesz téma az emberek szexuális orientációja, akkor az LMBTQI szervezet mivel fogja igazolni saját létjogosultságát?

Mindenesetre én nem gondolom, hogy az általuk szervezett Prideon az ehhez hasonló magatartás a társadalmi elfogadtatásról szólna és nem a többség provokációjáról – ilyen esetben meg külön pikáns elfogadást elvárni a megsértett csoportoktól:

Az ismert olasz provokátor, Andrea Giuliano a budapesti prideon 2014-ben. Nehezen elképzelhető, hogy ezzel a fellépésével akart rokonszenvet kiváltani a keresztényekből, valamint a nemzeti érzelmű emberekből. Forrás: Pesti Srácok

Magyar közjogi méltóságokból, állami vezetőkből gúnyt űző megnyilvánulás. Csodálkoznék, ha ezek után tárgyalóasztal mellé ülnének a ‘rózsaszín Hitlerrel’. Forrás: MTI

A melegség és az LMBTQI ugyanis nem következik egymásból, ahogy a nőiség és a feminizmus sem. A párhuzamban közös, hogy mindkét esetben egy kicsi, ám annál radikálisabb csoportosulás próbálja meg elhitetni a közvéleménnyel, hogy ők az általuk reprezentált társadalmi csoport egyedüli letéteményesei, érdekeik legfőbb képviselője. Azonban ez nyilvánvalóan tévedés, hiszen pont úgy, ahogy a melegek esetében sem az ő érdekük – a társadalmi elfogadás – az önjelölt szervezetük eredendő célja, úgy ugyanez a helyzet a feministák és a nők vonatkozásában is. Máskülönben nehezen lenne magyarázható, hogy ugyan hogyan képviselhetné a – szerencsére még többségében a családalapításban hívő  – nők érdekeit egy olyan szervezet, amely véleménye szerint a gyermekvállalás nem más, mint a férfielnyomás eszköze.

 

Főpolgármester-jelöltek a Nagy Visszatérésért

A nagy politikai visszatérő Gyurcsánynak megnőtt az étvágya a nem várt EP-választási eredményeket látva, ami az eredményvárón mutatott, a listavezető feleségét azonnal háttérbe szorító viselkedésén már azonnal látszott, azonban a fő attrakció még csak most következik. Az ellenzék végső bedarálásának kísérletének érdekében nem átall a bukott miniszterelnök Budapestet először csatatérré változtatni, hogy az elegáns vezéráldozatot követően a romokon csak egyetlen, kellőképpen ‘demokratikus’ és kellőképpen ‘koalíció képes’ pártképződmény zászlaja loboghasson. 

Május 26-án éjjel a hazai belpolitika baloldalán valóban földcsuszamlásszerű változások következtek be. Az eddigi status quo összeomlott és a baloldali politika kezdeményezését, hovatovább vezetését átvette a Gyurcsány házaspár magánvállalkozásaként működő Demokratikus Koalíció (DK). Az okokat hosszasan lehetne sorolni, de biztosan közéjük tartozott az Orbán-fóbiások választása, akik a DK-ban látták a legelszántabb ellenségét a NER rendszerének (érdekesség, hogy sem rájuk, sem a Momentumra nem vetült még soha a ‘Fidesz-bérencség’ vádja). Ennek a narratívának az építéséhez nagyban hozzájárult, hogy az Európai Egyesült Államok kampányüzenetével lényegében a Fidesz politikájával tökéletesen ellentétes javaslatot tettek a választóknak – tehát volt víziójuk. Dobrev Klára személyében pedig volt egy arcuk is, aki nyilvánvalóan alkalmasnak tűnt erre a feladatra, hiszen jól kommunikáló, intelligens nő benyomását keltette, aki – nem utolsósorban – nem Gyurcsány Ferenc, ami szintén nagy előny. Itt tehát a kormánypártnak nem sikerült teljes mértékben tudatni a választókkal, hogy ki is valójában Dobrev. Végezetül pedig biztosan okozott átszavazást a szocialisták bázisából Bangóné patkányozós kijelentése is, amire Gyurcsány elegánsan reagálhatott megértően, de mégis határozott állást foglalva az erkölcsi felsőbbrendűség kényelmes magaslatairól.

Egyelőre ennyit az irányítás magához ragadásának vágyát régóta dédelgető DK-elnökről, és vessünk egy pillantást az ellenzéki térfélen végbement átrendeződés másik nagy nyertesére, a Momentumra. A még mindig inkább csak lelkes amatőrök gyülekezetére emlékeztető szervezet részben talán éppen esetlenségének köszönhette sikerét. A szerethető és lelkes fiatalok benyomását keltő politikusok számos ifjú választó számára nyújthattak azonosulási lehetőséget, azonban a közel 10%-os választási eredményüket hiba lenne csupán ennek betudni. Az látszik, hogy  továbbra is budapesti pártnak tekinthetjük őket, és nem csak a 17%-os helyi eredményük miatt, hanem mert a 23 kerületből 10-ben feljöttek egyenesen a második helyre. A ’tisztaság’ mellett ebben még közrejátszhatott az alternatíva hiányának oka is, hiszen a rendszerkritikus, Gyurcsány-ellenes és liberális szavazók  számára a korábbi számos opció közül lényegében minden más kihullott: az Együtt a tavalyi választások után megszűnt, az LMP elmúlt egy éve a saját belviszályaitól volt hangos, a Párbeszéd a posztkommunista utódpárttal, az MSZP-vel lépett frigyre, míg a Kétfarkú Kutyapárt továbbra is az apolitikus, a viccre elsődlegesen fogékonyak számára maradt szimpatikus, így maradt – jobb híján – a Momentum. Na persze naivitás lenne az feltételezni, hogy ezen tényezők egyéb segítségek nélkül elegendőek lettek volna egy ilyen villámcsapásszerű eredmény eléréséhez. A látható segítséget a Momentum ‘nemzetközi hálózata’ (értsd: irányítója) jelentette, amikor a kampány hajrájában maga Guy Verhofstadt, a liberális ALDE frakcióvezetője személyesen látogatott el Budapestre. Mivel a ritka fogsorú úriembernek Magyarországon viszonylag alacsony a marketing értéke, ezért az én meglátásom szerint a siker sokkal inkább egy másik, a kampányban bevetett eszköz szemmel látható eredményeit valószínűsítik. Nincs még egy éve, hogy az LMP-ből kizárt korábbi társelnök, Hadházy Ákos elkezdte gyűjteni az Európai Ügyészséghez való csatlakozáshoz az aláírásokat, amelyek száma saját bevallása szerint a 600 ezret is meghaladják már. El tudom képzelni, hogy a Momentum és a Szél-Hadházy páros közötti látványos közeledésnek egyik feltétele a Hadházy-lista mozgósításra történő átadása volt a párt aktivistáinak részére.

Indokolt, ám mégis kissé bizarr öröm Cseh Katka részéről, amikor megtudja, hogy EP képviselő lesz. Forrás: Pesti Srácok

Hegylakó: csak egy maradhat

Ha úgy tetszik, a választási eredmény visszaállította a 10 évvel ezelőtti állapotot, csak az akkori vezető baloldali párt MSZP helyét átvette a DK, és a korabeli liberális SZDSZ helyét pedig annak fiatalított kiadása, a Momentum. Ez a tisztulási folyamatnak is tekinthető átrendeződés lényegében adódott a választási rendszer sajátosságaiból, valamint az ellenzéki szavazók természetes elvárásaiból. Ennyi pártra ugyanis egyszerűen nincs szükség az ellenzéki oldalon – főleg úgy, hogy megkülönböztetni sem lehet őket egymástól.

Ebből kifolyólag érdemes számításba venni az újonnan erőre kapott középpártoknak a lehetséges céljait és azok alapján elemezni a mozgásukat. A Momentum egy tetszhalott állapotból katapultált lényegében egy budapesti középpárttá, teljesen természetes, hogy nem kellett sokat várni, hogy előálljanak a korábban még nevetségesnek hangzó ötlettel, hogy saját főpolgármester-jelöltet állítsanak, egyelőre legalábbis az előválasztáson. Ezzel is mutatva, hogy potens, cselekvőképes politikát alakító erővé léptek elő az ellenzéki oldalon. Erre – legalábbis kommunikációs szinten ezt közvetítve – reagálva a DK is bejelentette saját jelöltjét a főpolgármesteri előválasztáson, amivel kétségtelenül életet leheltek ennek a csodafegyvernek szánt, de mégis inkább csak akadozó gépezet benyomását keltő intézményt körbevevő felhajtásba. Gyurcsány a korábban bevált recepthez visszanyúlva jelentette be feleségével, Dobrev Klárával annak politikai ikertestvérét, Kálmán Olgát. Ennek a döntésnek a helyességének elemzése megérne egy külön posztot, de a megosztó egykori műsorvezető kétségkívül sok budapesti számára szimpatikus a maga intellektusával és előéletével, azonban kiválasztásának nem ez volt a legfontosabb szempontja.

Mint két tojás – már külső jegyeikben is hasonlítanak egymásra, nem csak stílusukban és gondolataikban. Forrás: facebook.com

Az látszik, hogy Gyurcsánynak megjött az étvágya, és azon túl, hogy meg akarja tartani újonnan szerzett szavazóit, újabb csoportokat akar bevonni ‘koalíciójába’. Tehát a korábbi MSZP szavazók mellett a Momentum friss választóira is rátenné a kezét, legalábbis erre enged következtetni egy ismert, és liberális körökben elismert médiaszemélyiség leigazolása. Számítása nem tűnik rossznak, hiszen most még elég bizonytalanok az erőviszonyok ahhoz, hogy  egy megfelelő jelölttel átcsábíthassa magához a Momentum szavazótáborának egy részét.

Gyurcsány az EP-választások estéjén. Itt még csak sejteni lehetett ambícióit. Forrás: MTI

Azonban az első számú ellenfelet a DK továbbra is az MSZP-ben látja. Kálmán Olga ugyan népszerűbb lehet a baloldali választók között, mint Karácsony Gergely, amivel az előválasztást megnyerheti, azonban megosztó személyiségének kevesebb esélye lehet Tarlós Istvánnal szemben, mint a kompromisszumkereső, szimpatikus, inkább integratív személyiségű Karácsonynak. Éppen ezért én inkább azt gondolom, hogy ezzel a húzással a DK nem megnyerni akarja a választást, hiszen arra sem alkalmas jelöltje, sem pedig programja nincs, hanem az EP-választáson megkezdett baloldali térhódítást folytatná. Előbb kiütötte a baloldal másik pártját, most pedig egyetlen és talán utolsó arcától is megfosztaná őket. Mivel Kálmán Olga bejelentése előtt három nappal még Karácsonyt támogatta Gyurcsány, ezért arra sincs semmi okunk, hogy azt feltételezzük, hogy egy számukra előnytelen előválasztási eredményt követően se indítanák el a korábbi műsorvezetőt Karácsony Gergellyel szemben.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén