agitatio

kitekintés a világra

Címke: Hosszú Katinka

Gyárfás – végjáték

A mai nap eseményei világossá tették, hogy nincs visszaút. A politikai rendszereken átívelő karrier sorsa a legnagyobb úszok felsorakozásával megpecsételődni látszik. Gyárfás, a nagy politikai túlélő elérkezett a végjátékhoz.

Mint az ismeretes, a csak ‘Hosszú-Gyárfás párharc’-ként emlegetett szappanopera hétfőn újabb fejezetéhez ért, amely könnyen lehet, hogy Gyárfás végjátékaként fog bevonulni a történelembe. A tavalyi sikertelen próbálkozásokból tanulva Katinka ezúttal több társának véleményével felvértezve kezdett neki szemmel láthatóan legfontosabb közéleti küldetésének második felvonásához, és – a korábbiaktól eltérően – immár nyíltan beszél róla, hogy az Úszó Szövetséget több mint két évtizede vezető Gyárfást le kell váltani.

Az okok nyilvánvalóak. A Magyar Úszó Szövetséget saját játszóterévé züllesztő elnök már csak a fejlődés legfőbb akadályának szerepében tetszeleghet régimódi, mindent kontroll alatt tartó eszközeinek köszönhetően. Nehéz lenne hibáztatni érte, hiszen a régi rendszer képviselője a szocializmusban felnőve sajátította el a társadalmi rend sajátos szervezését.

Hosszú ezért több sikeres úszótársával együtt megfogalmazta azt a 7 pontot, amelytől a sport felvirágzását reméli:

  • Álljon fel egy új, az úszók egészét maga mögött tudó, megbízható vezetőség, ami hajlandó a szervezet teljes körű felülvizsgálatára, megújítására.
  • Kérjük, hogy a fontos kérdésekben létrejöhessen a valódi titkos szavazás, illetve szűnjön meg a megkérdőjelezhető elektronikus távszavazási rendszer.
  • Fektessenek le egységes, objektív válogatási elveket, átlátható szabályrendszert és működést.
  • Fontosnak tartjuk az elnök és a szövetségi kapitány jogkörének, feladatainak újraszabályozását.
  • Kérjük, a válogatott keret részére való zavartalan felkészülés és állandó helyszín biztosítását.
  • Határozzák meg az edzőtáborok hozzáférhetőségének konkrét elveit.
  • Az új vezetést kérjük, hogy szüntesse meg a jelenlegi kiszolgáltatott rendszert, és törekedjen a források transzparens, ésszerű, szakmai szempontok alapján történő felhasználására.

A dolog nem egyszerű, hiszen a magyar úszást idáig sem lehetett sikertelennek nevezni, bár Hosszú Katinka bemutatta, hogy egyedi módszereivel micsoda eredményeket lehet elérni még ezen túl is. Továbbá nehezíti Gyárfás leváltását, hogy az elnök nemcsak az Úszó Szövetség elnöke, hanem a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) alelnöke és végrehajtási bizottságának tagja, továbbá az Európai Úszó Szövetség gazdasági vezetője, és a Magyar Olimpia Bizottság alelnöke.

Fenti titulusaiból kiindulva elképzelhetjük, hogy nem kis szerepe volt a vizes vb magyarországi megrendezésében, így egy évvel a megrendezés előtt eltávolítani nem biztos, hogy a legjobb döntés lenne. Már csak azért sem, mert egy sikeres rendezés a budapesti olimpia főpróbájának is tekinthető, így érdemben befolyásolná annak elnyerési esélyét.

Ugyanakkor múlt hét csütörtökön aláírták az összes 2020-as vizes Európa-bajnokságra vonatkozó szerződést, amit szintén Budapesten rendeznek, így a következő néhány évben már biztos, hogy a vizes sportok tekintetében felkerültünk a világ élvonalának térképére, és nemcsak a kiemelkedő sportolói teljesítményeink révén. Tehát ebből a szempontból biztosítottnak tekinthető az úszósport jövője, ami azt is jelentheti, hogy az elnök széles kapcsolati halójára középtávon nincs szükség.

Gyárfás Tamás – Karrierjét sportriporterként kezdte, tudósított a Los Angeles-i olimpiáról. Ez időtájt ismerkedett meg Bodnár Györggyel, a kétes ügyleteken meggazdagodott vállalkozóval. Rajta keresztül ismerkedett meg Békesi Lászlóval, a Németh-kormány pénzügyminiszterével. A rendszerváltás után Bodnárral közös vállalkozásba kezdtek, ezt követően indították el a Nap-keltét is gyártó NAP TV-t, amivel megalapozta vagyonát. A TV miatt került konfliktusba Fenyő János médiavállalkozóval, aki meg akarta szerezni azt. Nem véletlen, hogy Fenyő meggyilkolása miatt ő is a nyomozók látószögébe került, de érintettségét nem tudták bizonyítani. A Fidesz kormányra kerülése után száműzték műsorát a köztévéből, így elvesztette médiabefolyását, de mivel már 1993 óta az Úszó Szövetség elnöke, így társadalmi rangját meg tudta őrizni. Könnyen lehet, hogy most ezt is elveszti, bár éppen a státusz miatt nem fogja magát hagyni, hiszen már csak ez az egyetlen érintkezési pontja a külvilággal. Mivel vagyonos ember, ezért a pénz valószínűleg kevésbé számít motivációs tényezőnek.

Gyárfás végjáték

Mivel személye immár túlságosan terhessé vált, ráadásul korábbi Nap-keltés tevékenysége és állítólagos alvilági kapcsolatai már régóta szúrják kormánypárti politikusok szemét, ezért a Népszabadság megszűnése után leváltásával a szocializmus egy másik szimbóluma kerülhet a történelem lapjaira. Az egyetlen megválaszolatlan kérdést csupán csak az utódlása jelentené, amire úgy tűnt, hogy már be is jelentkezett az egykori sportért felelős államtitkár Czene Attila, aki kemény véleményével szállt bele Gyárfásba, mondván ‘diktatúra van a szövetségben’. Persze ő a jelenlegi kapitányt, Hargitay Andrást javasolja erre a posztra, de meg lennék lepve, ha Hargitay, a Gyárfást mentegető szavai után komolyan számításba jöhetne, mint az elnöki poszt következő várományosa.

Mindenesetre az a tény, hogy már a következő elnök személyéről szólnak a találgatások, megerősíti azt a vélekedést, hogy ez valóban Gyárfás végjátéka.

Olimpia – it’s hunbelievable

Sorra potyognak az érmek és általuk milliók örömkönnyei. A magyar nemcsak sportszerető, de azt művelő nemzet is. De az örömmámorban azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy minden siker alapja szükségszerűen a kitartó és alázatos munka. Köszönjük, hogy ebben is példát mutattok nekünk!

Úgy tűnik, hogy az idei nyár ilyen sportosra sikeredett. Nem mintha egy percig is bánnám, hogy a magyar válogatott Eb-n mutatott sikereit követően Hosszú Katinka nevét ordítja teli torokból egy ország, és 15 millió magyar. Van abban valami felemelő, amikor az első nap után két olimpiai bajnoknak örülhetünk együtt. Ez a lendület úgy tűnik, hogy tartós, hiszen az 5. játéknap után is a 4. helyen állunk 4 aranyéremmel. Persze ez az eredmény igazán csak az újszülötteket és a valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a sporttól teljesen elzárkózókat lepheti meg, hiszen összesítésben az egy főre jutó olimpiai bajnokok tekintetében jelenleg is másodikok vagyunk az egész világon – csak azok a finnek előznek meg, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy már két olimpiai játék rendezésében is házigazdának nevezhették magukat.

Ezt az eredményt bármilyen oldalról megközelíthetjük, a számok minden esetben impozánsak lesznek: 172 olimpiai aranyéremmel a 8. helyet foglaljuk el a világranglistán. Ez az összesen kiosztott 4809 aranyérem több mint 3,5%-a. Nem rossz teljesítmény egy olyan nemzettől, amelynek a világ lakosságához viszonyított aránya kb. 0,02%. Érthetetlen, hogy egy ilyen, a lakosság számát 175-szeresen felülmúló eredménnyel még nem jutottunk el addig a gondolatig, hogy a sport legmagasabb ünnepét idehozzuk közénk.

Budapest 2024 – érvek és ellenérvek

Pedig egy ilyen esemény óriási lökést adhatna önbecsülésünknek, hiszen a feltalálók mellett a sport az a terület, ahol világszínvonalú sikereket érünk el. Lerágott csont már az a felvetés, hogy nincsen nyersanyagaink, nincsenek tengerpartjaink, nincsen óriási területre kiterjedő birodalmunk, sem a hozzá tartozó jelentős mértékű populációnk, így abban vagyunk jók, amiben lehetünk, és amihez igazán tehetségünk van. A józan ész pedig azt diktálja, hogy azt fejlesszük, ahol van mire építeni. A szellemi tőke mellett ilyennek számít a sport.

Csakhogy!

Van ezzel egy óriási probléma: az önmagát a szellemi fáklya hordozóinak kikiáltott ‘haladóink’ ezt nem különösebben díjazzák, hiszen a siker nemzeti büszkeséget okoz, és amiben benne van a szó, hogy ‘nemzeti’, azt tűzzel-vassal üldözni kell. Ha nincs rá racionális érv az sem baj, nem is kell, hiszen van rá ideológiai magyarázat.

Gondoljanak csak bele, a progresszív liberalizmus, amely nem tudja – vagy inkább nem akarja – értelmezni a nemzetet, kirekesztőnek tart minden olyan gondolatot, amely a közös múlt, a közös nyelv, a közös kultúra és a közös élmények következtében kialakult érzések alapján preferál egyes népcsoportokat, jelen esetben a magyart – de értelemszerűen minden nemzet a sajátját. Olyan ez, mintha egy fiktív helyzetben, amikor két ember bekopog hozzám élelemért, kvártélyért, akkor nekem nem szabad előnyben részesítenem a 20 éve ismert, és vele egyébként jó viszonyt ápoló szomszédot, hanem a soha nem látott idegent kell behívnom – kiváltképp ha színes a bőre. Az egyébként üldözött diszkrimináció így nyer új értelmet, hiszen nekem kötelező jelleggel pozitívan kell megkülönböztetnem az idegent – értelemszerűen, ha valakit folyamatosan előnyben részesítek, akkor a többieket negatívan diszkriminálom, egészen pontosan a ‘saját fajtámat’, a hozzám legközelebb állókat.

Éppen ezért a liberális felfogás alapján nem is lenne Olimpia, hiszen az a nemzetek egészséges versenyét, a szurkolás közösségképző érzését képtelen megkülönböztetni a kirekesztéstől – vagy inkább csak szándékosan összemossa azzal. Jó példa erre a német Zöldek német zászló bojkottálásra való felszólítása az Eb-n.

Az ő utópisztikus értelmezésük szerint már nem nemzeti válogatottak versenyeznének egymással, hanem különböző társadalmi csoportok. Tökéletes példa erre az ún. menekült válogatott, amely teljesítmény nélkül, csupán egy politikai ideológia felkarolása révén kvalifikálhatta magát. Nem értik, hogy van az életnek olyan területe, ahol nem az elkoptatott – és ebben a formában már önmaga karikatúrájává változott – társadalmi egyenlőség elve, hanem a versenyszellem és ezáltal a befektetett munka gyümölcse, a teljesítmény érvényesül. Enélkül nem lenne értelme az egésznek, hiszen egyszerű színjátékká fokozódna le, aminek bár van valódi értéke, de az annak megfelelő és arravaló helyén, a színházban.

Ha nem csak az állandó sporteredményeink predesztinálta jogunk alapján, hanem a progresszív őrület ellenszegüléseként is ragaszkodunk az évszázadok tapasztalatai alapján jól bejáratott módszerekhez, akkor azt mondom, hogy mindenképp megérdemelnénk végre egy hazai rendezésű Olimpiát. Éppen ezért nyugodt lelkiismerettel nem is tudok mást mondani, mint hogy hajrá Budapest 2024!

A Kiss László-sztori mellékszálai – mély indulatok a felszín alatt

A média legújabb kedvence egy 50 éves botrány. Mivel az esemény finoman szólva sem számít újdonságnak, és mivel korábban sem volt titok létezése, felmerül a kérdés: milyen célt szolgál valójában Kiss László Olimpia előtti lejáratása? 

Az elmúlt hetet egy újabb közéleti botrány rázta meg. Az azóta már lemondott szakemberrel szemben súlyos vádak fogalmazódtak meg. A történet ismert és elég régi. Kiss László két másik úszótársával együtt megerőszakolt egy lányt az uszodában, legalábbis a vád szerint, amiért meg is kapta büntetését – bár az igazságszolgáltatás nem épp a ’60-as években élte fénykorát, de ettől függetlenül sem tudom megítélni annak koncepciós jellegét. Számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel éppen most, a Hosszú Katinka-botrány árnyékában és az Olimpia előtt hozakodott elő a mindig független és objektív sajtó. Látszólagos céljukat elérték, az úszóedző lemondott, de a témát továbbra sem akarja parkoltatni a ‘mértékadó’ sajtó. Ugyanis – ahogy írják – Gyárfás nyomás alá helyezte az edzőket, hogy álljanak ki Kiss mellett. Bingó. Ha a közvéleményt egy erőszakolás háborított fel – teszem hozzá jogosan -, akkor miért próbáljak az úszószövetség elnökét tovább ütni? Nem igazán hiszek a véletlenekben és az események alapján könnyen felmerül a gyanú, hogy az egész sztorinak Gyárfás állt a célkeresztjében, tehát a nyomás mindenképpen politikai.

Ideológiai eredetű támadás

A történet idáig nagyjából világos. Kiss László sikeredző a múltban erősen megkérdőjelezhető szituációba keveredett, amiért anno letöltötte büntetését, majd a dologra 50 évnyi homály vetült. Kényes helyzetben valahogy újból előkerült, amire válaszként – hogy ne rontsa az úszók olimpiai felkészülését – lemondott. Gyárfásnak közben kiosztanak még néhány pofont, de hát a box már csak ilyen. Ami miatt ugyanakkor fontosnak láttam feldolgozni a témák, az a liberális ideológusok és megmondóemberek gyűjtőhelyeként működő 444 egyik posztja. Ugyanis eléggé felbátorítottnak érzik magukat ahhoz, hogy a történésekből a kormány egyik legfontosabb intézkedését kezdjék el ideológiai alapon revolverezni: a sportot. Gyűlölködő cikkükhöz az alábbi címet sikerült választani: Gyereksport és erőszak: kéz a kézben? Így, kérdőjellel(!), kiváló újságírói teljesítmény (az újságírásban a kérdőjel azért fontos a címadásban, mert kerülhető vele a pereskedés, ezért erre mindig az egyértelmű bizonytalanság és nyilvánvaló manipuláció jeleként tekintsünk).

gyereksport

Forrás: 444.hu

Olyan messzemenő következtetéseket sikerült levonniuk, hogy a gyermekeiket sportra nevelő szülők kvázi veszélynek teszik ki csemetéiket. Értik, azzal, hogy gyerekkoruktól kezdve sportolásra tanítják őket. Nyilván sokkal vonzóbb lenne számukra a liberális ifjúsági politika, amely a rendszeres drogfogyasztásból és a közösség nélküli elszigetelődésből, egyedüllétből, magányból áll (nyilvánvaló, hiszen aki egyedül van, az boldogtalanabb, ezáltal könnyebben lehet rávenni, hogy fogyasztással próbálja betölteni az így tátongó űrt, de erről majd talán egy másik bejegyzésben részletesebben is írok). De emellett a sport még egy, a liberálisok számára nem épp kedvező tulajdonsággal bír. Épp a mai napon beszélt róla a miniszterelnök, miszerint “a sport adja vissza az önbecsülésünk”. Hiszen a sport nemzeti ügy. Az egyetlen olyan alkalom, ami még nemzeti alapon hozhatja össze az embereket, akik ilyenkor egy zászló alatt egyesülnek. Minél több a siker, annál nagyobb a nemzeti önbecsülés, amely két szó így egy mondatban egy liberális számára maga a horror.

De térjünk vissza a sport elleni első támadási indokra, amely a gyereksportot az erőszakkal hozza egy platformra. Szóval ott tartunk, hogy azok aggódnak a gyerekek iránt, akik a kormány összes családtámogató intézkedése ellen kirohannak. Mondjuk én az Iszlám és a feminizmus közötti disszonancia óta már nem lepődöm meg egyetlen önellentmondáson sem. Már az sem fontos, hogy olykor önmagukkal kerülnek szembe, hiszen a lényeg, hogy ostorozni lehessen a polgári, konzervatív gondolkodást. A startpisztoly eldördült, tehát a jövőben még több hasonló támadásra számíthatunk alapvető értékeink ellen.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén