agitatio

kitekintés a világra

Címke: index

Rejtett aknák

„Németországban rengeteg ember csalással kapott menekültstátuszt, olyanok is, akiknek se valódi neve, se kora se múltja nem ismert. Ráadásul őket utána még kitoloncolni sem tudják” – adta hírül az index. A különös emlékezetkiesés nem csak azért álságos most a liberális portáltól, mert a felsorolt állítások kezdetektől tudhatóan az illegális bevándorlás lényegi elemeinek számítottak, hanem mert éppen ez az index volt az egyik hazai zászlóshajója annak a médiakampánynak, amelyik a nyilvánvalót letagadásával próbálta jobb színben feltüntetni a migránsokat. Hirtelen pálfordulásuk éppen ezért nem igazán tűnik túl őszintének, azonban valami céljuk egész biztosan van vele.

Röviden és tömören azt mondhatnánk, hogy feladta reménytelen harcát a korszellemmel, és belátta, hogy valójában mire is van elsősorban igénye az olvasóknak. Miután a bevándorlás igazi arca rárúgta az ajtót a multikulturalizmus illúziójára, az index politikai szándéktól vezérelve, az összes többi liberális médiával karöltve megpróbálta a lehetetlent, és visszazárni a szellemet a palackba. Csakhogy a sokkoló valóságot nem lehet negligálni elhallgatással, szerencsétlen sorsú menekült gyerekek és rokkantak hányattatásairól szóló helyszíni riportok garmadájával, hiszen a tét az európai emberek, a mi jövőnk visszafordíthatatlan átalakulása. És bár tényleg szörnyű emberi sorsokat is találhatunk az arctalan tömeg egyes személyei mögött, az összhatás korántsem olyan képet fest, amiért megérné ezt a kockázatot vállalni. Nagyon jól értette ezt a magyar választók többsége is, amikor a Fideszt bízta meg a kormányzás folytatásával, és úgy tűnik, hogy négy újabb ellenzéki év előtt állva, a kampány lezárultával eljutott az index szerkesztőségébe is.

Szóval a nem várt önkritika az indextől úgy tűnik, hogy a belátáson múlott, és hogy egy tudatos stratégia szerves része, mert ahogy fogalmaznak “most induló sorozatunk”, sejthető, hogy újabb hasonló témájú, a bevándorlás kérdésével kritikusabb cikkek fognak megjelenni a közeljövőben.

De hogy miért is merek ilyen messzemenő következtetéseket levonni egyetlen cikkből, ahhoz nézzük meg magát a cikket, és rögtön át fogjuk érezni annak jelentőségét.

Kezdésnek rögtön itt van az a liberális toposz, miszerint a menekülteknél nem a szándékos csalás miatt nem voltak hivatalos okmányok:

A balkáni útvonalon Európába érkező menekülteknél különböző okokból nem voltak úti okmányok. Aki valóban menekült, inkább nem vitt magával semmilyen papírt, vagy eleve hamis dokumentumokkal jutott ki az országból. Sok embernek útközben vesztek el az iratai, de voltak olyanok is, akik Németországba érkezve szándékosan semmisítették meg hivatalos okmányaikat.

Kis lépés ez az olvasónak, nagy lépés a szerkesztőségnek. Miután felülbírálták korábbi álláspontjukat, nézzünk egy másik témát, amely miatt a jobboldali sajtó szintén kiérdemelte szemükben a náci jelzőt. Eszerint nemcsak, hogy Németországba érve ismerték fel a menekültek a csalás lehetőségét, hanem már saját hazájukban is bűnözők voltak:

2015 szeptemberére ugyanis tudható volt, hogy aki szírnek mondja magát, az Németországban automatikusan menekültstátuszt kaphat. Ez súlyos hiba volt a jóhiszemű német hivatalok részéről, a menekültek pedig maximálisan kihasználták a lehetőséget. Sok ember így végképp el tudta törölni a múltját, ezzel az óhazában elkövetett köztörvényes bűncselekmények is látszólag eltűntek a semmiben. Sok esetben ez akkor derült ki ez, amikor ezek az emberek Németországban is szembekerültek a törvénnyel. Már ha a német hatóságoknak sikerül bármilyen hivatalos információt beszerezniük ezekről az emberekről az anarchiába süllyedt Szíriából, Irakból vagy Afganisztánból.”

Most pedig egy felsorolás következik azokról a botrányokról, amikor az illegális bevándorlók gyakorlatilag megbénították a befogadó országukban a jogállami rendet:

Áprilisban az ellwangeni menekülttábornál százötven menedékkérő akadályozta meg egy togói menekült visszatoloncolását Olaszországba. Három nappal később több száz kommandós hatolt be a táborba. Sikerült elfogni, majd kitoloncolni a togói férfit.”

A német alkotmánybíróság és a strasbourgi európai emberi jogi bíróság úgy döntött: nem toloncolható ki egy terrorszervezetekkel kapcsolatban álló tunéziai férfi, mert hazájában halálbüntetés várna rá.”

Kiderült, hogy az egyébként menekültként befogadott irakiak egy része visszajár hazájába szabadságra.

Súlyos hiányosságokat tárt fel a Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BAMF) a korábbi menedékkérelmek elbírálásánál. Sokan alaptalanul vagy mindenféle bizonyíték nélkül kaptak menekültstátuszt. A brémai hivatalnál legalább 1200 olyan eset lehetett, amikor nem szabályszerűen adták meg a menekültstátuszt, ezért ott most legalább 18 ezer esetet újra át fognak vizsgálni.”

Az embernek olyan érzése támad, mintha a 888-at olvasná. A következő az egyik kedvenc részem – főleg a nyitó, és egyben magyarázkodó mondat miatt:

Az Index soha nem azonosította valódi vagy potenciális terroristaként a balkáni útvonalon Európába érkezők tömegeit, de számos adat van arra, hogy a nyitott határokat és az ellenőrzés hiányát (lehetetlenségét) terroristák is ki tudták használni.”

Soha nem azonosította, de most már igen. Ezáltal egy általuk korábban letagadott, de nyilvánvaló összefüggésre is felhívják az olvasó figyelmét. De hasonlóan jártak el a no go zónákkal kapcsolatban is:

A tisztázatlan identitások problémája a cikk elején említett jogállamiság kérdésével is szorosan összefügg. Április 13-án Essenben 300 rendőr, hetven vámos és adónyomozó tartott razziát Essen egyik legproblémásabb negyedében. A város északi része libanoni klánokhoz kötődő, szervezett bűnözői csoportok irányítása alatt áll, és az itt zajló folyamatokra csak részben van rálátása a német hatóságoknak. Többször előfordult, hogy a rivális klánok tagjai az utcán csaptak össze egymással, amibe a rendőrség alig tudott beavatkozni.”

Ezekben a negyedekben a klánok hozzák a szabályokat, az igazságszolgáltatást pedig egy békebírónak nevezett idős ember végzi a szervezett bűnözi körök megbízásából.”

„Ezt az esseni negyedet vagy a német sajtó által is no go zónának, részben törvényen kívüli területnek nevezett Duisburg-Marxloh városrészt most az ellenőrizetlen bevándorlás és a párhuzamos társadalom igazi rossz példájaként emlegetik, ami jól mutatja ennek a folyamatnak a hosszútávú negatív következményeit.

Szóval ennek a folyamatnak a hosszútávú következményeit? Mármint, hogy az illegális bevándorlásnak vannak negatív következményei? Nem hiszek a szememnek. Akkor mégis miért hazudtatok idáig?

Az indexen megjelent első, ön- és bevándorláskritikus cikk 2018.05.24. Forrás: index

Az indexen megjelent első, ön- és bevándorláskritikus cikk 2018.05.24. Forrás: index

 

Irányváltás

A felvezetésben már pedzegettük, hogy az irányváltásnak a portál hitelességét kikezdő és azt folyamatosan erodáló, a bevándorlókhoz való hamis viszonyulás lehet az oka. Ahogy arról is korábban már többször értekeztünk, hogy a következő évek legfontosabb témája a bevándorlás lesz. És mivel a téma tartósan velünk fog létezni, ezért a kezdeti rossz pozíciót nem árt némiképp finomhangolni, hogy az olvasók valóban olyan körítésben olvashassák a napi aktuális híreket, amellyel azonosulni tudnak. Szóval az önkiigazítás az olvasók elvesztésének megakadályozására szánt eszköz – kíváncsian várom, hogy a többi baloldali portál mikor fog ehhez az irányvonalhoz csatlakozni.

Van azonban ennek a váltásnak egy másik aspektusa is az index vonatkozásában, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez pedig nem más, mint Simicska választások utáni médiapolitikája. Mint ismert, a kegyvesztett oligarcha a csúfos választási vereséget követően beszántotta költséges médiabirodalmát, a jelentős veszteséget felhalmozó Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót azonnal lekapcsolva. Annyiban érezhető az indulatalapú döntéshozatal, hogy az utóbbi médiumnak októberig még érvényes frekvenciája van, annak teljes elhallgattatása pénzbírsággal járó kötelezettségszegés kockázatát hordozza magában. Ráadásul olyannyira elkötelezte magát a bezárás mellett, hogy még eladni sem akarja őket – az esetleges vevőjelölteknek irreális árat szabott meg a vétel feltételeként -, amivel korábbi alkalmazottjainak egzisztenciáját egyik napról a másikra tette tönkre. Szóval a korábbi pénzcsap elzárul, és ez bizony érinteni fogja az index anyagi helyzetét is, amit a milliárdos egy alapítványon keresztül, közvetve tulajdonol.

És ha vetünk egy pillantást az index jelenlegi helyzetére, akkor az sok mindenről árulkodik. Bár a 2017-es pénzügyi beszámolójukat még nem tették közzé, de az látszik, hogy az azt megelőző évet jelentős, közel 93 milliós veszteséggel zárták. Ez különösen a 2015-ös évvel összehasonlítva lehet fájó, amikor a nyereségük még 275 millió forint felett volt. Nem lennék meglepve, ha a tavalyi évben is negatív eredményt lettek volna kénytelenek elkönyvelni, hiszen egy média legfőbb bevételi forrása a hirdetőktől ered, akik viszont a kattintások után fizetnek. És ugyan az index még továbbra is Magyarország egyik legmeghatározóbb hírportálja, a látogatottsági adatok folyamatos csökkenést mutatnak. Olyannyira, hogy a tavalyi évben már a 24.hu is megelőzte, az origo pedig jócskán le is hagyta olvasottságban. És mivel sokkal inkább a bevándorlásellenesség hoz olvasókat a bevándorlássimogatással szemben, ezért pénzügyi okokból is logikusnak tűnhet a lépés. További adalék, hogy pár napja jelent meg egy olyan kérdőív is a portálon, amelyben olyan kérdéseket pedzegettek, hogy az olvasók hajlandóak lennek e a jövőben fizetni az index olvasásáért. És hát lássuk be, a hazugságért nem sok mindenki lenne hajlandó.

Azonban azt azért ne higgyük, hogy innentől kezdve más lesz majd a szerkesztőség világnézete. A hirtelen jött amnézia csak a bevándorlás témájában tanúsított álláspontjukat oldotta fel némiképp – és azt is csak kényszerből -, a politikai céljaik pontosan ugyanazok lesznek a jövőben is: harc egy liberális, progresszív világrendért. Ha ezeket a tényeket figyelmen kívül hagynánk, azok lennének csak az igazi rejtett aknák.

Az index esete a szexuális zaklatással

Történt ugyanis, hogy az elmúlt hónap liberális médiáját gyakorlatilag egyetlen téma napirenden tartása foglalkoztatta, amellyel úgy érezték, hogy ismét vissza tudják venni a kezdeményezést a közbeszéd tematizálásának meghatározásában. A #metoo-kampányként elhíresült kezdeményezés keretében gyakorlatilag kettős cél valósult meg egy időben. Egyrészt sikerült összemosni a zaklatás és a nemi erőszak határát, amivel számos valódi áldozat sérelmeit bagatellizálták el, másrészt pedig ráhúzták a vizes lepedőt minden fehér férfira, így a vágyott új társadalmi rendhez is egy lépéssel közelebb kerültek. Minden jól is ment, amíg elő nem került Havas Henrik, és a liberális értékrend megint feláldozásra került a politikai érdekek oltárán.

Mint egy falat kenyér – kis túlzással annyira kellett egy ilyen téma a hazai liberális sajtónak, miután Hollywoodban robbant a Harvey Weinsten-féle bomba – amely minden kétséget kizáróan fontos visszaélésekre hívta fel a figyelmet, ám sok esetben kelthette azt a benyomást is az olvasóban, hogy szégyellnie kellene a nemét. Hiszen a cél a kialakult társadalmi normák olyan formában történő megváltoztatása lett volna, amely ezekre a történésekre nem egyedi esetenként, hanem összefüggő rendszerként tekintett volna. Vagyis egy liberális gondolkodótól szokatlan módon általánosított volna, méghozzá az összes férfi viselkedésére vonatkozóan.

Ennek megfelelően nem is hagytak ki egyetlen lehetőséget sem a trend hullámainak meglovaglásában, amelyben kétségkívül élen járt Magyarország vezető liberális portálja, az index. Napi rendszerességgel jöttek elő az újabb (valójában többnyire már sok-sok éves) sztorik, amelyben egy kategóriába igyekeztek beerőszakolni az verbális inzultálástól a nemi erőszakig minden olyan cselekedetet, amit férfiak nők ellen követtek el. Sok esetben már annyira túl is teljesítették a feladatot, hogy a Csipkerózsika történetébe való szexuális zaklatás belemagyarázás ágyrémének – ugyanis a herceg anélkül csókolja meg Csipkerózsikát, hogy ő abba beleegyezett volna – is teret biztosítottak.

A trend hullámai természetesen hazánk állóvizeit sem hagyták érintetlenül, és két korábbi színházi rendezőt is magával sodortak, zárójelbe téve eddigi több évtizedes karrierjüket. A bátor női kiállásra való felszólítás, és a ‘szexuális ragadozók’ küzdelme azonban végig liberális berkekben folyt, hiszen mind az elkövetők, mind pedig az áldozatok a baloldal kultúrájának korábban meghatározó alakjai voltak. Egyetlen kivétel azonban mégis létezett, méghozzá nem más, mint Havas Henrik. Külső szemlélőnek az ő esete pont ugyanolyan, mint a többié, így adódna a jogos elvárás, hogy az egyenlő elbánás elvét zászlajára tűző ideológia megtestesítője – mármint az index -, ugyanolyan elbírálás alá vesse a Tanár urat, mint a korábbi szereplőket. Ez a számonkérés azonban az ő esetében nem következett be. Hogy miért nem, arról inkább beidézném a portál saját véleményét:

Az a probléma, hogy az újabb vallomás olyan helyen hangzott el, amiben felelős és értelmes ember nem bízhat. A Tényekben leadott interjú lehet igaz, de hiába vállalja bátran a zaklatott nő a nyilvánosságot, a propagandatévé és annak szürreálisra züllesztett hírműsora sajnos már évekkel ezelőtt elvesztette azt a státuszát, hogy komoly ügyekben hivatkozni lehessen rá. Évek óta rendszeresen manipulatív, politikailag megrendelt, sokszor hazug híreket nyomnak, már rég nem számít, hogy egy hír igaz és szakmailag alátámasztott legyen.”

A véleménycikk pedig az alábbi sorokkal zárul:

És mivel az újabb ügyet a Jobbikkal összemosva és vehemensen toló csicskamédia jó ideje nem tekinthető korrekt sajtótermékeknek, nincs semmi okunk azt feltételezni, hogy ebben az ügyben kivételesen korrekten járnak el. Szarba pedig nem szívesen lép az ember.”

A fenti sorokból négy dolgot lehet világosan megállapítani:

  1. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a Havast bemártó Baukó nyilatkozatának időzítése – Havas által írt Vona-könyv megjelentetése – politikai megrendelésre született. Ha ez így is van, attól még a zaklatás ténye igaz, így annak közlése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egy internetes újságot ‘korrekt sajtóterméknek’ tekinthesse az ember. Mivel ez nem történt meg, ezért könnyen az a benyomása támadhat az embernek, hogy a politikai megrendelés az index oldalán legalább annyira megvan, hiszen a portál tulajdonosa az a Simicska Lajos, aki újabban a Jobbikba történő bevásárlással került a címlapokra.
  2. Ennek megfelelően az index által hirdetett egyetemleges egyenjogúság nem terjed ki mindenkire, még akkor sem, ha ezzel újból a saját ideológiájával kerül ellentétbe, kidobva az ablakon az eddigi #metoo kampányok által elért ‘sikereket’. Mert ami az egyik áldozatnak jár, annak járnia kell a másik áldozatnak is, függetlenül attól, hogy ő csak egy valóságshow szereplő, nem pedig egy liberális színésznő – persze csak ha következetesen akarnak eljárni. Főleg, hogy Havas szereplését azóta már az atv is felfüggesztette a vizsgálat lezárásáig.
  3. Ha ez előre megkomponált politikai akció volt a Fidesz részéről, akkor a liberális média szépen belesétált a csapdába. Először hagyták, hogy a Marton- és Kerényi-ügyekben kiéljék olthatatlan szomjukat a teljes férfinem szellemi kasztrálása által, hogy utána a saját maguk által megásott csapdából már ne tudjanak kijutni. Hiszen ha Havast hagyják bukni, akkor viszi magával Vonát – ami ugye nem igazán lenne Simicska ínyére -, vagy továbbra is kiállnak a fent említett véleményük mellett, de akkor egy újabb kérdésben válnak hiteltelenné. Ilyen az, amikor az ember “dühös, de független” akar lenni.
  4. Az index hitelességi válságára nincs is kézzelfogható magyarázat. Nem véletlen az sem, hogy érvek helyett megint pusztán csak kioktató magyarázkodást láthatunk. Ez a dühödt és tehetetlen ember ismérve. Mert az nem érv, hogy az ellenkező, jobboldali világnézetű média ‘komolytalan, manipulatív, hazug’. Ezek csak jelzők, amelyek attól még nem lesznek igazak, hogyha használjuk őket. Azonban mégis mennyire tekinthető hitelesnek az a médiaszereplő, aki önmaga értékeivel szembekerülvén, egy nyilvánvaló politikai megrendelést kielégítve, csupán a másikra tud mutogatni és kritikáit a moralizálás szintjén megfogalmazni?

Azt hiszem ezt az eseményt tekinthetjük az index önleleplezésének, hiszen világossá vált, hogy a szakmaiság üres frázisai és morális bástyái mögé bújva szórja erkölcsi átkait mindenre és mindenkire, aki nem ért vele egyet. És ez a nap pedig úgy fog bevonulni a médiatörténelembe, amikor az utolsó tartópillér is kidőlt az egyébként is roskadozó lábakon álló liberális média felsőbbrendűsége és megkérdőjelezhetetlen hegemóniája alól, #metoo index.

Amikor az index leépíti a társadalmi normákat

A portál hasábjain mutatta be kutatók egy csoportjának tanulmányát, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy egy ország vezetőjének felelőssége van a társadalmi normák alakításában. Egészen pontosan arra, hogy Trump győzelme növelte az Egyesült Államok bevándorlásellenességét. A megállapítás minden bizonnyal igaz, csak arról feledkezik meg a liberális lap, hogy a médiának legalább akkora felelőssége van egy ország társadalmi normáinak leépítésében. Például az ilyen cikkek közzétételével, és az ehhez hasonló címadásokkal.

A társadalmi normák határozzák meg, hogy milyen viselkedés követendő és milyen viselkedési forma kevésbé követendő egy adott országban. Ebben a tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztás mekkora hatást gyakorolt az állampolgárok bevándorlást elutasító magatartására. A végeredmény persze az volt, hogy Trump megválasztása után már egy-két héten belül érezhetően megnőtt a bevándorlás elutasítása – egészen pontosan annak nyilvános felvállalása – az Egyesült Államokban.

A tanulmány témája és aktualitása is releváns, azonban az azt bemutató cikket már korántsem lehet hasonlóan pozitív jelzőkkel illetni. Ugyanis folyamatosan azt sugallja, hogy ez a fajta változás rossz, hiszen egy korábbi társadalmi normát – a bevándorlás melletti erőteljesebb kiállást – bont le. Ez a moralizáló kiállás azonban egyáltalán nem meglepő, hiszen ismerjük az index teljes szerkesztőségének magatartását a migrációs válság során. Ami azonban nehezen érthető egy laikus – és egy kevésbé laikus – olvasó számára, hogy miért gondolja úgy, hogy az ő elképzelésén kívül miért nem létezhet másik alternatíva, és ami még fontosabb, hogy egy társadalmi norma miért ne változhatna meg a közösség akaratának megfelelően.

Az index úgy tekint egy meglévő társadalmi normára – a bevándorláspártiságra -, mint abszolút értékre. Pedig ez is csupán egy folyamatos változás következtében kialakult norma, és mint ilyen, szükségszerűen meg is változtatható. Hiszen 152 évvel ezelőtt még a rabszolgaságtartás is társadalmi norma volt. Vagy hogy egy másik példát említsünk, a melegházasság is csak valamivel több mint két éve számít törvénybe iktatott társadalmi normának. Azonban pontosan ez az, amiben az index a legnagyobb téved, mert azt feltételezi, hogy a társadalmi folyamatok csakis progresszívek lehetnek, vagyis hogy csakis a liberális értékrendnek való fokozatos és folyamatos megfelelés lehet jellemző rájuk. Pedig az igazság az, hogy ahogy egy norma egy folyamat részeként kialakulhat – hiszen az akkori kihívásoknak az a megoldás, szemlélet nyújtotta a legjobb megoldást – ugyanúgy vissza is fordulhat, ha már többé nem áll érdekében a társadalomnak ahhoz a normához való ragaszkodása. A választási eredményekből kiindulva ilyennek látszik például a korábban ünnepelt bevándorlás iránti lelkesedés visszaszorulása.

Ez a tévedésük azonban bocsánatos bűn, hiszen az elfogultságukból fakad – ahogy mindenki másnak is, akinek vannak preferenciái és elkötelezett valamilyen értékrend iránt. Ami azonban már bosszantó, hogy már megint azt gondolják magukról, hogy az ő igazságuk mindenek felett áll, és ennek megfelelően is viselkednek. Hiszen ha elfogadjuk azt az egyébként eléggé nyilvánvaló tézist, hogy egy politikai vezetőnek hatása van a társadalmi normák alakulására, akkor mégis mi okunk lenne feltételezni, hogy az ország egyik vezető hírportáljának, amelyet saját bevallása szerint naponta több százezren olvasnak, ne lenne meg ugyanaz a befolyásolási potenciálja? Éppen ezért ha ez az oldal írhatja azt, hogy a politika leépíti a társadalmi normákat, akkor én is gond nélkül állíthatom azt, hogy a média a saját liberális elképzeléseinek megfelelőre akarja formálni az arra koránt sem vevő magyarországi polgárok elméjét – például a bevándorlás támogatását illetően is.

Relativizálás liberális módra

A liberális logika szerint hátrányosan megkülönböztetni csak a fehér férfiakat lehet, és talán kell is.

Tegnap esti hír, hogy egy svéd humorista, a Bravalla svéd fesztiválon sorozatosan elkövetett nők elleni erőszakra válaszul olyan fesztivált szervezne, ahová a férfiak nem mehetnek be.

A tervezett lépés tökéletesen bemutatja a liberális gondolkodás rideg valóságát. Miközben folyamatosan az általánosítás veszélyeire hívják fel unos-untalan a figyelmet, ezúttal valamilyen oknál fogva mégsem a valódi felelősök megnevezésében, érdekeltek, hanem a felelősség egy nagyobb társadalmi csoportra való szétterítésében. Feltételezem, hogy ez nem teljesen független attól a ténytől, hogy Svédországban egyre több a muszlim bevándorló – a 2015 óta tartó migrációs válság is népességarányosan őket érintette a legjobban. Ha ehhez hozzávesszük a svéd társadalom híres női egyenjogúság melletti kiállását, akkor felettébb érdekes összefüggésre lehetünk figyelmesek: Európán belül a skandináv országban jegyzik a legtöbb nők elleni erőszakos bűncselekményt.

Persze az index erre is talál magyarázatot. Szerintük “az ok, ami miatt ennyi szexuális erőszak történik az, hogy Svédországban sokkal szigorúbban állnak a szexuális zaklatás és erőszak kérdéséhez, és olyan eseteket is szexuális bűncselekményeknek könyvelnek el, amelyek máshol csak kisebb súlyú zaklatásnak minősülnének.” Mindenki megnyugodhat, nincs itt semmi látnivaló.

Azon az apróságon gyorsan lendüljünk túl, hogy az újságíró ezzel a relativizálással saját állításaival is szembekerül, ugyanis a cikk elején azt írja, hogy “tavaly és idén is erőszakoltak fiatal lányokat” – ezek vélhetően nem kisebb súlyú zaklatásnak minősülnek. Az igazi üzenet azonban sajnos sokkal elszomorítóbb: ugyanis olyan nincs, hogy a kivételezettként kezelt bevándorlók követnek el bűncselekményeket, hiszen ilyet csakis az elnyomó fehér férfiak tehetnek. A női fesztivál ötletével így Svédország is Franciaország útjára lépett, ahol a csak feketéknek szóló rendezvény ellen az igazságszolgáltatás nem talált kifogást. Vegyük észre az egyértelműt: ahogy mind a két országban csak a fehér férfiakat diszkriminálják, úgy mind a két államban liberális a politikai vezetés.

Csíki Sör: új idők hírnöke

Peren kívüli egyezséggel zárult Dávid és Góliát harca, amelyben sikerben a magyar kormány is vastagon kivette a részét. A happy end-nek természetesen nem mindenki örül, de az ő számukra van egy rossz hírem: új szelek fújnak, és nem ez lesz az utolsó, hogy egy nemzetállam kormánya immár képes lesz megvédeni nemzete érdekeit, akár még egy multinacionális vállalattal szemben is.

A mai napon békés, peren kívüli megállapodás született a Heineken, és az Igazi Csíki Sört gyártó Lixid Project Kft. között. Persze nem volt ez mindig így. A Heineken a román piacra való belépése után vásárolt meg egy csíkszeredai sörgyárat, amivel együtt a Ciuc Premium nevű sörmárkát is megszerezte. Amikor aztán 2014-ben megjelent a piacon az Igazi Csíki Sör, a Heineken romániai leányvállalata szellemi tulajdon megsértése, szabálytalan konkurencia és tisztességtelen kereskedelmi tevékenység vádjával indított pert, mondván azt össze lehet keverni a Ciuc Premiummal – mivel a Ciuc magyarul Csík.

Mivel a per elindításától fogva úgy állt a helyzet, hogy az Igazi Csíki Sör győz a vitában, ezért is volt meglepő a román táblabíróság januári ítélete, amelyben kimondták: a két sör összetéveszthető, mert nagyon hasonló a nevük és a címkéjük is. Az ítéletet már a meghozatalakor vitatták, hiszen teljesen más az üvegek formája, a betűtípusok, a használt színek, a címke mérete, vagyis gyakorlatilag minden.

Még a név is csak áthallásban hasonlít, hiszen a Ciuc Premium magyarul Csík Prémium lenne, nem csíki, és főleg nem Igazi Csíki Sör. De mivel az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) is elutasította a Heineken védjegy megsemmisítésére irányuló keresetét, így még meglepőbb volt a román táblabíróság tiltó döntése, amely mögött a jogi érvek összeomlása miatt immár csak politikai szándékokat lehetett sejteni.

Szerencsére a kormány állhatatos munkájának köszönhetően ez az abszurd, és teljes mértékben igazságtalan helyzet – amelyben valakiket a származásuk és/vagy esetleg némi gazdasági lobbi hatása miatt diszkrimináltak – most végre megszűnt. Természetesen az érintett felek sem maradtak resttel a hálájukat kinyilvánítani az ügy kapcsán – talán nem is a hála a legjobb kifejezés, hiszen a magyar kormány ezzel nem kegyet gyakorolt, hanem csupán az igazság kikényszerítését érte el határozott, de nem vakmerő intézkedésekkel.

Részlet az Igazi Csíki Sör közleményéből:

Meg szeretnénk köszönni minden támogatónknak, fogyasztóinknak, a helyi közösségünknek és nem utolsó sorban Magyarország Kormányának az önzetlen segítséget.
Nélkületek nem sikerült volna! Köszönjük!
És köszönjük Hódmezővásárhely!”

Én, magyar emberként csak örülni tudok annak, ha a magyar kormány – akár az országhatáron túl is – hatékonyan tudja képviselni a magyar emberek gazdasági, jogi, politikai érdekeit. Sajnos azonban nem ez az egyetlen álláspont határon innen – amely gondolkodásmód részben magyarázatot is nyújt a korábbi kormányok töketlenségére tehetetlenségére. Csupán néhány, az elmúlt hetek indexes cikkeiből, amelyek a témával foglalkoztak:

  • Betiltották Romániában az Igazi Csíki Sört (2017.01.27, 14:30)
  • Fideszes-jobbikos bojkott a Csíki Sör miatt: nem isznak több Heinekent (2017.01.31, 14:23)
  • Lázár ki akarja zavarni a Sopronit a boltokból az Igazi Csíki Sör miatt (2017.02.03, 10:28)
  • Csíki Sör-gate: a holland nagykövetség aggódik (2017.02.03, 18:21)
  • Nem tágít az Igazi Csíki Sör: új néven folytatják (2017.02.07, 22:05)
  • A Miniszterelnökség is keményen beleszállt a Heinekenbe (2017.02.08, 20:50)
  • Ez csak háború egy korsóban (2017.02.09, 12:27)
  • A sörbotrány, amiben minden furcsa (2017.02.10, 10:05)
  • Rossz hír a Csíkinek: nem áll meg a Heineken-buldózer – Növelte profitját a holland sörpolip, pénzügyileg nehéz lesz legyőzni a behemótot. (2017.02.15,  12:05)
  • Lázárék már börtönnel fenyegetik a Heinekent (2017.03.13, 21:26)
  • Lázár: a Heineken nehéz hetek elé fog nézni (2017.3.16 22:24)
  • Parlament elé megy a Heinekent szívató vörös csillagos törvényjavaslat (2017.03.20, 12:12)
  • Lázár: Hollandiában sincs horogkeresztes Heineken (2017.03.20, 20:20)
  • HVG: a Fidesz ejti a lex Heinekent – Semmi esélyük nem lenne a bíróság előtt. (2017.03.21, 07:07)
  • Vesztes csatába indulnak Lázárék a Heineken ellen (2017.03.21, 14:27)
  • Lázár nem bírja az alkoholt, de este Igazi Csíki Sört kóstol (2017.03.23, 13:52)
  • Lázár: Tárgyaljon a Heineken és a Csíki Sör (2017.03.24, 12:13)
  • Nemzeti érzelműként a Csíki Sör mizériája érthetetlen és nevetséges (2017.03.24, 12:35)
  • Segítség a Lázár-Semjén csillagrombolónak: Menczer Erzsébet, a fideszes civil (2017.03.24, 14:59)
  • Piti bosszúval voltunk elfoglalva (2017.03.27, 00:22)
  • Lázár Heineken-ellenes propagandája már a mókusokat is megfertőzte! (2017.03.27, 09:56)

Majd ezt követően 4 órával később, a Dávid-Góliát küzdelmét már-már megszégyenítően visszafogott zárással, mindenféle katarzis nélkül végül megérkezett a történet igazán meglepő vége, amelyet ezzel a címmel sikerült szűkszavúan elintézniük, mintha semmi előzmény nem lett volna: Megegyezett a Heineken a Csíki Sörrel – a felek minden peres ügyet megszüntetnek egymás között.

Ahogy nézem a cselekmény fonalát, az események alakulását, volt itt minden: felháborodás, tiltás, nevetségessé tevés, intrika, ármány, árulás, pont mint egy szappanoperában. Csak éppen egy dolog hiányzott: a mértéktartó tudósítás. Régen túl vagyok már azon a szinten, hogy az önjelölt erkölcscsősz szerepébe bújva, másokat sajtóetikából oktassak ki, de az az érzés, hogy az index mintha végig a Heinekennek szurkolt volna, megkérdőjelez néhány dolgot. Legelőször például azt, hogy ha képtelen az objektív újságírásra, akkor mégis miért állt a Heineken pártjára? Talán azért, mert pénzzel támogatják őket? Vagy mert a szerkesztőségen belül mindenki imádja a sörüket? Egyik magyarázat sem tűnik túl logikusnak. Ellenben egy egészen más megközelítés igencsak megállja a helyét: ők nem a Heinekennek szurkoltak, hanem a Csíki Sör ellen. Persze a sportban sem ismeretlen fogalom, ha a rivális csapat bukását kívánjuk, de ebben az esetben kérdés, hogy mi válthatta ki a Csíki Sörrel szembeni ellenszenvet. Én őszintén remélem, hogy csak a kormánnyal szembeni, mindent elvakító gyűlöletük, mert a másik magyarázat sokkal elkeserítőbb lenne. Mégpedig az, hogy Heineken-Igazi Csíki Sör csörtében egy nemzetközi vs. nemzeti összecsapást véltek felfedezni, amiben ráadásul további hendikep, hogy az elnyomni hivatott kis sörmanufaktúra magyar.

Attól tartok, hogy ez az elmúlt néhány évtized liberális szellemű nevelés végterméke, amikor is a nemzeti öntudat helyét átvette az egyetemes bűntudat önpusztító kultúrája. Ennek következtében ha valamilyen szokás, érték, termék köztudomásul magyar (német, angol, holland stb.) gyökerekre tekint vissza, akkor büszkeség helyett immár a szégyen az az érzés, amelynek minden idegsejtünkön azonnal át kell futnia – kivéve persze, ha ‘nyugati’, mert abból még a bélsár is csak jó lehet; persze értem én ezt a nyugati szóhasználatot, hiszen az gondosan kerüli bármely nemzet konkrét megnevezését.

És mivel az index újságírói magyarok (bocsánat, nem akarom megsérteni őket, magyar nyelven írják furfangos cikkeiket), ezért a kötelező bűntudat érzete hatványozottan kell, hogy hasson – hiszen saját nemzetükkel szemben kell az érvényre juttatni. Mivel azonban az Igazi Csíki Sör nemcsak, hogy magyar, hanem egyenesen székely is, el tudjuk képzelni, hogy ez mekkora kötelező érvényű önmeghasonulást eredményez a liberálisan haladó gondolkodóknál. Ha ehhez még azt is hozzá vesszük, hogy a származását nem rest még a nevében is viselni, el is érkezünk überelhetetlenül legrosszabb emberi tulajdonsághalmazhoz, ami valaha is létezett: büszke, határon túli magyar. Ezek alapján azt hiszen még visszafogottak is voltak a címválasztások.

Ugyanakkor összességében mégsem haragszom az indexre, ahogy végső soron a Heinekennek is hálával tartozunk, hiszen a médiaháborújuk mérlege mindenképp pozitív: az indexnek köszönhető órási ingyenes médiakampány egy ilyen kis sörgyár számára olyan megjelenési felületet biztosított, amelyet a saját költségvetéséből valószínűleg soha nem tudott volna finanszírozni. Az indexnek hála nem hiszem, hogy ma még létezik olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna az Igazi Csíki Sörről, köszönet érte!

A sors furcsa fintora, hogy bár szándékaik éppen ellentétesek voltak, azonban mégis sikerült egy nemzeti egységet kovácsolniuk a Csíki Sör köré, amely így már nemcsak Székelyföldön, de Magyarországon is a nemzeti megmaradás egyik szimbóluma lett. A nemzeti öntudat erősödése mellett van azonban a történetnek még egy említésre méltó, és igencsak előremutató hozadéka. Mégpedig az, hogy a magyar kormány ázsiója és nemzetközi megítélése érezhetően megnőtt az utóbbi időben. Ezt a kijelentésemet nem csak az bizonyítja, hogy reális esély mutatkozik az új amerikai elnökkel való kapcsolat szorosabbra fűzésére, vagy mert a V4-ek egyfajta Unión belüli erőközponttá nőtte ki magát, amihez egyre többen szeretnének csatlakozni, vagy mert már Angela Merkel német kancellár is a határok megerősítéséről beszél, vagy mert decemberben először tagadhattuk meg a román nemzeti ünnepen való kötelező részvételt, vagy mert már nyíltan lehet beszélni a székely autonómiáról, hanem mert egy kis ország nemzeti kormánya végre meg tudja védeni nemzeti érdekeit akár külföldön is, akár a világ egyik legnagyobb vállalatával szemben. Rossz hír ez a globalizációt támogatóknak, de ugyanakkor reménykeltő a demokrácia híveinek.

keep-calm-and-drink-igazi-csíki-sör

 

Miért kellenek a Soros Györgyök? – az index szerint

Szponzorált szájbarágó tanmesén keresztül próbálja okítani a népet az egyik vezető hírportál, látszólag a pénzügyi kultúra fejlesztésének önzetlen céljából. A szándék nemes is lehetne, ha nem rína le róla, hogy szinte már sértően veszi hülyére a magyar embereket. De vajon tényleg annak a neoliberális gazdasági modellnek a feltétlen hirdetése szolgálná a pénzügyi kultúra fejlődését, amit az egyik brókercég közvetítene nekünk, és amely végső soron a gazdasági világválsághoz is vezetett?

Nem, a címet nem én találtam ki, valóban így jelent meg az indexen a Miértország sorozat 4. része. Vagyis egészen pontosan ‘miért kellenek a spekulánsok?’ címmel jelent meg először az oktató videó, amit aztán a ‘miért kellenek a Soros Györgyök?’-re cserélt az ország egyik vezető hírportálja (a különbséget a cím és az url sáv közti eltérés is bizonyítja). Hogy miért kellett lecserélni a címet, talány. Talán mert úgy vélte a felelős szerkesztő, hogy nem elég egyértelmű, hogy mit is takar a spekuláns kifejezés, hogy ki is számít ma Magyarországon az első számú spekulánsnak. Ennél érdekesebb, hogy miért akarta a spekuláns és Soros György szókapcsolatok közötti asszociációt ilyen bántóan egyszerű trükkel összekapcsolni. Ennek megválaszolására két lehetséges magyarázat adódik: vagy annyira megtetszett neki a a spekulánsok munkakörét leíró, tulajdonképpeni felmentő magyarázkodás, hogy ezzel próbálta a milliárdos utóbbi időben kissé kopottas renoméját visszaállítani, vagy csak egész egyszerűen pontosan ebből a kétes hírnévből eredő szándékos provokáció volt a célja. Mindenesetre mind a két lehetséges megoldás objektív, szabad, független és felelős viselkedési mintát tükröz.

Végső soron talán nem is maga a címadás, hanem sokkal inkább a videó tartalma a lényeg. A kisfilm többé-kevésbé rendben van, nincs vele különösebb baj. Eléggé szájbarágós, de összességében korrekten írja le a piac működési mechanizmusait egészen az utolsó mondatig, amelyet hallva az az érzése támad az embernek, hogy az egész azt megelőző rész erre az egy mondatra lett felfűzve, amely így eléggé kérdőre vonja a látszólagos szándékot és amely mondat az egyébként kellemes hangú narrátor tálalásában így hangzik:

Lehet őket nem szeretni, mert pénzesebbek nálunk, de azért lássuk be: sokszor szükségünk van rájuk.”

És ebben az egy mondatban azt hiszem minden benne van, amit a liberális gondolkodók rólunk gondolnak. Így ez a videó nem más, mint a munkából és bérből élő ember tökéletes és totális arcul köpése. Mert hogy a videóban elhangzottak szerint csak azért nem szeretjük őket, mert ‘pénzesebbek’ nálunk. Vagy ahogy szintén a tanmese tanulásagai alapján megtudhatjuk:

Mégis miért utáljuk őt? Mert sokszor kihasználja a gyengéinket, drágán ad kölcsön, vagy akkor szedi a sátorfáját, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a pénzére. Ezzel időről-időre megnehezíti a gyengék életét.”

Tehát összefoglalva: azért utáljuk, mert ‘pénzesebb nálunk’, mert ‘nekünk szükségünk van a pénzére’, és mert ‘mi gyengék vagyunk‘.

Tehát minden utálatunk kizárólag az irigységünkből fakad. Nem is várom el egy olyan embertől a materializmuson kívüli örömök meglátását, aki csak a pénzt tekinti értéknek, de egy olyan embertől elvárom a gondolatokra való nyitottságot, aki a sokszínűséget tűzte zászlajára. Ugyanis nem az irigység miatt nem kedveljük a Soros György-féle spekulánsokat – már ha egyáltalán nem kedveljük őket -, hanem mert befolyással való visszaélésük során erőszakosan akarják átszabni Európa etnikai és kulturális arcképét, vagy mert mérhetetlenre nőtt kapzsiságuk országokat sodort a csőd szélére (lásd Nagy-Britannia esetét 1992 szeptember 16-án, amely ‘fekete szerdaként’ lépett be a köztudatba), vagy talán mert még élénken él tudatukban az általuk okozott 2008-as gazdasági világválság.

De az indexet úgy tűnik a valóság és a realitás már régóta nem zavarja, a lényeg, hogy a lecke el lett végezve, vagyis teljesítették a megbízójuk, egy brókercég megrendelését.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén