agitatio

kitekintés a világra

Címke: letelepedési kötvény

Ki az igazi néppárt?

Vona Gábor október 23-ai beszédében kirakta az irányjelzőt: az identitását vesztő ellenzéki pártnak a Fidesz helyére fáj a foga. De vajon sikerrel járhat e a náci kötődéseire egykor büszke mozgalom, ha szavazóbázisát drasztikus ütemben és módszerrel akarja lecserélni? Az újkori Magyarország történetének legvakmerőbb politikai manőverezési kísérletének vagyunk szemtanúi. 

Vona Gábor erősen kezdte ünnepi beszédét. Nagyon rövid bevezetés után a pártelnök gyorsan áttért legfőbb üzenetére, amelyben a Jobbik új, vágyott szavazóbázisához kívánt szólni, nagyjából ezzel az üzenettel: mi is nemzetiek vagyunk, csak mi nem lopunk. A saját szavaival, némiképp hosszabban kifejtve ez így hangzott: “A hazát megvédjük az csak a duma, a felszín alatt a lényeg a lopás. Az orbánizmus valójában nem más, mint nemzeti színszalaggal átkötött aljasság. Nemzeti lobogók mögé bújtatott hazudozás, és kokárdával eltakart gátlástalan lopás. Magát nemzetinek mondó kormányzás, amely valójában csak korrupt hatalomgyakorlás. A szocialistáknak persze lehetett mondani, hogy ti is loptok, mi is lopunk, de nekünk van kokárdánk. Ti is hazudoztok egész nap, mi is hazudozunk egész nap, de mi nemzetiek vagyunk. A szocialistákkal szemben ez elég volt, de velünk szemben? Kokárdánk nekünk is van, itt is lobognak a nemzeti lobogók, és mi is nemzetiek vagyunk, de mi nem tűrjük a lopást, nem tűrjük a hazudozást és nem tűrjük az osztogatást.”

Úgy tűnik tehát, hogy eldőlt. A Jobbik az erőtlenre sikeredett valódi nemzeti konzultáció helyett a korrupción keresztül szeretne fogást találni a kormánypárton a 2018-as választásokon. Azokhoz a nemzeti érzelmű polgárokhoz szeretne szólni, akik bár értékrendjükben szilárdak, de mégis rossz szemmel nézik a liberális média által eléjük tárt urizálást. A szemmel láthatóan új tanácsadókkal dolgozó Jobbik vezetősége ebben vélte felfedezni a siker receptjét. Érdekes felvetés mindez annak fényében, hogy a közélet megtisztítását annak a Simicska Lajosnak a segítségével kívánják elérni, aki egészen 2015-ig a közpénzek első számú elsíbolója volt. Mi sem bizonyítja ezt az együttműködést jobban, mint hogy a pártelnök teljes beszédét a Simicska médiabirodalmába tartozó HírTV közvetítette élőben.

Persze nem mindig volt ilyen nagy az egyetértés Simicska és a Jobbik vezérkara között, de az élet úgy hozta, hogy az oligarcha párt nélkül maradt, a Jobbik pedig médiamegjelenésben szenved hiányt, a szükség pedig nagy úr, pláne ha a legfelsőbb hatalom a tét. A mára már közhely tárgyává vált elszámoltatás bekövetkezéséhez ugyanakkor nem tudom, hogy mit szólna az új mecénás – vagyis tudom, de nálam csak szegény Novák Előd tudja jobban, aki nem vette komolyan az elnöki intést, és továbbra is céltáblája közepén tartotta a milliárdost, amiért politikai karrierjével kellett fizetnie. Kár érte.

Persze szegény ember az, aki még ígérni sem tud, így a Jobbik által hangoztatott tisztesség és átláthatóság, bár könnyen tetszést válthat ki sokak szemében, a valóságban azért nem árt azt tudni, hogy az igazi próbatétel csak kísértés esetén áll fenn, ahhoz pedig, hogy a Jobbik eljusson egyáltalán a kísértésig, előtte hatalomra kellene kerülnie, amire idáig még nem volt példa. Tehát ha valóban hinni lehet a Jobbik kommunikációjának, akkor ezt a tisztességet az az ember fogja elhozni, akit óriásplakáton maffiakormányoztak. Szebb jövő elé nézünk? Aligha.

mszp-oriasplakat

Plakátkampány 2014-ből. Forrás: flagmagazin.hu

Nemzeti radikalizmus: se veled, se nélküled

Van itt még egy fontos, nehezen levakarható örök kérdés a Jobbik háza táján, ez pedig a korábbi szélsőjobbos szubkultúrához való viszonyulás. A pártot a parlamentbe repítő mag nélkül nehezen lenne elképzelhető, hogy a Jobbik ma ott tartana, ahol. Mégis az egész manőverezési kísérlet az ő lecserélésükben öltene végleges formát, amely így elég hálátlan szereplőként tüntetni fel a pártelnököt. Valószínűleg a korábban már említett új tanácsadói kör javaslatára dönthetett úgy Vona, hogy a legtöbb politikai elemző által emlegetett 20%-os plafont velük nem tudná átugrani. Tehát a Jobbik-dilemma borzasztó egyszerű: a keménymag bár biztosít egy állandó szavazatmennyiséget, de csak velük soha nem fognak hatalomra kerülni. Ezért kezdődött el ez az egész, végül identitási zavarokat okozó kettős beszéd, amelynek lényege, hogy látszólag lemond szélsőséges retorikájáról a Jobbik, amitől új szavazók bizalmának az elnyerését remélik, de legbelül mégis megmarad az, ami mindig is volt. Ezért kezdte úgy a beszédét is, hogy már rögtön az elején védelmébe vette a napokban első fokon – egyébként némileg talán túlzóan – 13 évre ítélt Budaházy Györgyöt.

Úgy tűnik tehát, hogy a Jobbik nemcsak, hogy nem tud, de nem is akar szabadulni örökségétől.

vona_gabor_isztambulban.jpg

Vona Gábor Isztambulban. Forrás: leleplezo.eu

Mondjuk talán kár is lenne, mert ilyen, azóta már szállóigévé vált kijelentéseket köszönhetünk ennek a kettős politikának:

Az iszlám az emberiség utolsó reménye” – Vona Gábor 2013. 11.06.

Hogy végül is hogyan lehet úgy sikeres politikát csinálni, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon, arra remek bizonyítékot szolgáltat egy mai friss, a Tárki által közétett közvélemény-kutatás, amely szerint a Fidesz támogatottsága 30-ról 32-re nőtt, míg a Jobbiké 14-ről 10 %-ra zuhant. Úgy fest tehát, hogy a Jobbik hiába cserélte le szakértői gárdáját, a nagy tanácsuk következtében könnyen a két szék közül a pad alá eshetnek.

Fidesz reakció

Mindentől függetlenül azért nem lenne indokolatlan a kormánypártnak komolyan vennie a kihívást, ugyanis a féktelen urizálás valóban és jogosan kelthet visszatetszést a tisztességes állampolgárok szemében. Valószínűleg ezzel tisztában vannak a kormányon belül is, hiszen a sajtóhírek már a letelepedési kötvény konstrukciójának minél előbbi kivezetéséről tudósítanak. Ezzel viszont megint a Jobbik került lépéskényszerbe, hiszen ha ezek után tényleg nem szavazzák meg az alaptörvény módosítását, akkor valóban hiteltelenné, hovatovább “hazaárulókká” válnak.

Rogán.jpeg

Orbán és Rogán az Európai Néppárt maastrichti találkozóján, egy nappal azután, hogy Vona ultimátumot intézett a miniszterelnökhöz. Érdekes megfigyelni kezében egy kopottas táskát, amely a visszafogottságra utal. Fotó: MTI

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Jobbik politikájának középpontjába állított, a közélet megtisztítását célul tűző üzenete eléggé visszás, hiszen mögöttes emberként feltűnik a háttérben az a Simicska, aki valójában mozgatja a szálakat. Róla pedig sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ne szeretné az állam pénzét a sajátjaként kezelni. Így tehát a Jobbik fő üzenete éppen emiatt hiteltelenné válik, ami már a közvélemény-kutatásokban is visszaköszön. Ha mindehhez még hozzávesszük a szakemberek és szellemi holdudvar fojtogató hiányát, valamint a pártot máig üldöző erőszakos náci múltját és identitását romboló kettős politikáját, akkor nem sok kétségünk maradhat afelől, hogy melyik párt képviseli jobban a magyar érdekeket, és hogy a címben feltett kérdésre adott válasz alapján ki nevezheti magát az igazi nemzeti néppártnak.

Rogán a népvándorlás első politikusáldozata?

A kabinetfőnök a mennyből könnyen a pokolba juthat néhány nap leforgása alatt, ugyanis nem elég, hogy a migráció kommunikációs felelőseként a korábbi sikertémából csak egy érvényességi küszöböt el nem érő népszavazást tudott összehozni, de Vona Gábor az alkotmánymódosítás megszavazását is a letelepedési kötvény megszüntetéséhez kötötte.

Sűrűek a napjai mostanában Rogán Antalnak. Az egykori belvárosi polgármesternek a népszavazás első számú felelőseként először az eredmény magyarázása miatt fájhatott a feje, de még mielőtt elmerülhetett volna a részletekben, máris egy újabb ügy miatt kényszerült magyarázkodásra, hiszen a szavazás másnapján már a helikopterezésével volt tele a hazai sajtó. Legújabb fejleményként pedig a tegnapi Vona-Orbán találkozó eredménye okozhat neki némi fejtörést.

Történt ugyanis, hogy a népszavazás után a kormány belengette az alkotmánymódosítás tervét, de mivel már nem rendelkezik a parlamentben kétharmados felhatalmazással, így a szavazáshoz mindenképpen partnerekre lenne szüksége. A módosítási javaslat politikai szempontból is jó húzásnak tűnhet, hiszen kényszerhelyzetbe hozta a Jobbikot, aki – miután nem vállalt aktív szerepet a kvótaelutasítási kampányban – nehezen tudná meggyőzni táborát, hogy továbbra is a nemzet jövőjének legfőbb védelmezője. Viszont ha megszavazza a módosítást, akkor a maradék megkülönböztető jelét is elveszítené, és így teljes mértékben egy gyenge Fidesz-klónnal lenne egyenlő – persze ez nem is biztos, hogy annyira ellenére lenne. Így tehát abba a nehéz helyzetbe került, hogy ha nem szavazza meg az alkotmánymódosítást, akkor is szavazatokat veszít, de ha megszavazza, akkor is. Ebben a helyzetben – egyfajta utolsó menekülési kísérletként – dobta be Vona a szavazás letelepedési kötvény megszüntetéséhez  való feltételét, mondván “se szegény terrorista, se gazdag terrorista ne jöjjön, se Juncker se Rogán ne tudjon bevándorlókat betelepíteni az országba” – téves egyenlőségjelet téve ezáltal minden bevándorlási szándék közé.

A húzás politikai szempontból nem rossz, hiszen sok-sok év után az a helyzet állt elő, hogy Orbán Viktornak egy hazai politikus tudott nehezebb pillanatokat okozni. Mivel az alkotmánymódosítás a Fidesz kezdeményezése volt, így nehezen tudna kihátrálni belőle. Vona sikere részben annak is köszönhető, hogy ezzel azt is sikerült elérnie, hogy a már régóta a közbeszéd tárgyát képező – ám azzal idáig hivatalosan nem foglalkozó – kormány a legmagasabb szinten kezelje a letelepedési kötvények kérdését. Úgy tűnik tehát, hogy a miniszterelnöknek komolyan el kell gondolkodnia az ajánlaton, ami látszólag be is következett, hiszen ahogy Tuzson Bence kommunikációs államtitkár fogalmazott: “Orbán Viktor, mint minden eddigi javaslatot, ezt is megfontolja”. Ezt a narratívát látszik erősíteni Lázár kormányinfón elmondott szavai is, miszerint Varga Mihály az ország felminősítése miatt áttekinti az összes létező állampapírral kapcsolatos feladatot, amelynek része a letelepedési kötvény felülvizsgálata is.

Úgy látszik tehát, hogy az elmúlt pár nap a politikai és magánéleti kihívás mellett egy gazdasági eredetű gondot is hozott Rogán számára, amik együttesen ha a bukását nem is, de a párton belüli befolyásának érezhető csökkenését mindenképpen magával fogják hozni.

Jó migráns, rossz migráns – a média ítélethirdetése

A legújabb ellenzéki vesszőparipa, hogy a kormány letelepedési kötvénnyel való üzletelése már Afrikát is elérte. A hírt a tálalása teszi izgalmassá: ‘mekkora kétszínűség, hogy amíg plakátkampányt folytat a migrációról, addig titokban több ezer bevándorlónak ad zöld utat’. Nos, nem ennyire bonyolult ez. Aki hivatalos papírokkal, egy újabb üzleti lehetőség reményében veszi fel a kapcsolatot a hivatalos szervekkel az jöhet, aki viszont illegálisan, a rendszer kiskapuit kijátszva, a szociális hálón való élősködés szándékával, az pedig nem. Végső soron az eredmény egy újabb öngól, hiszen már maga a felvetés is tökéletesen cáfolja a liberális média mindenhol idegengyűlöletet vizionáló képzeteit. 

Összességében egyelőre nehéz megjósolni, hogy az offshore által körüllengett, egyenként 50.000 euróért értékesített letelepedési kötvények mérlege milyen eredményt fog majd gyakorolni a magyar gazdaságra, hiszen a vételáron túl ott van még a nehezen meghatározható, az országba, valamint az Európai Unió területére a kötvény vásárlói által hozott befektetések összege és azok várható hozamai – ami egyébként a kötvények létezésének legfőbb célját jelenti. Annyi viszont már bizonyos, hogy a mindig felkészült és objektív média máris az Orbán-kormány kétszínűségének legfőbb bizonyítékát láttatja benne, miszerint a bevándorlókat elutasító kormányzati narratíva mégiscsak letelepedéshez juttat külföldi állampolgárokat. Nocsak, ez aztán a hatalmas lebuktatás. Az éles szemű újságíróknak sikerült felfedezniük egy olyan ellentmondást, ami nem is létezik. Ti. soha senki nem mondta, hogy azok az üzletemberek, akik tisztességes szándékkal, mindkét fél számára előnyös feltételek mentén kívánnak befektetni a kontinens gazdaságába, azokat bárki is el akarná üldözni, épp ellenkezőleg! Mi annak az eszement folyamatnak akarunk véget vetni, hogy milliók, bármiféle azonosításra alkalmas okmány nélkül, kontrollálatlanul törjenek be országainkba, hogy visszaélve jóindulatunkkal és türelmünkkel, az őseink verítékes munkája révén megteremtett viszonylagos gazdasági fejlettséget és szociális juttatásokat biztosító rendszerünket kihasználva élősködéssel könnyítsék meg mindennapi életüket, ami után nemhogy hála, de erőszak jut a befogadóknak osztályrészül. Míg az egyiket elutasítani, a másikat megengedni lenne ostobaság. Nem is használok olyan nagy szavakat, hogy ezt a különbséget még egy óvodás is megértené, de hogy mindezek után továbbra is bátran használják az idegellenesség vádját, már mindenképpen elgondolkodtató, főleg ha a liberális média hitelességét kikezdő okokat kutatjuk.

afrika-news

A kérdéses hirdetés a New African című magazinban. Forrás: facebook.com

A média hitelességi válsága

Szintén friss hír, és legalább ennyire ad magyarázatot a válság okaira az a BBC-nek adott Szijjártó interjú, ahol Evan Davis a kormány által osztogatott tájékoztatóban található londoni no-go zónákról faggatta durva stílusban a külügyminisztert. Természetesen megértem a riporter vehemenciáját, én se szívesen ismerném be ilyen zónáknak a létezését, valamint azt, hogy Londonban az angolok aránya már 50% alá esett. Továbbá az a tény, hogy a muszlim vezetésű Londonban egy ‘közszolgálati’ csatorna riportere nem látja a no-go zónákat, önmagában szintén nem új keletű jelenség – a probléma megoldásának egyik legfőbb akadálya éppen az, hogy a polkorrektség béklyója miatt magát a problémát is tagadják -, de érdemes ugyanerről megkérdezni a londoni polgárok véleményét is, hiszen a hozzászólók által képviselt, egyöntetű vélemény újfent nem a média által láttatni kívánt képet támasztja alá, már sokadik alkalommal. Félek tőle, hogy ha ez így folytatódik, akkor nem a diskurzus fog változni, hanem a szólásszabadság jegyében egyszerűen csak letiltják az oda nem kívánatos kommenteket – pont, ahogy a 444 esetében is történt. Mindenesetre még én magam sem tudtam eldönteni, hogy az eset kapcsán sírjak e vagy nevessek, hiszen ha valaki ilyet az internet korában megenged magának, az vagy szimplán hülyének nézi a választókat, vagy – és ez a jobbik eset – csak nem érdekli a véleményük. Viszont azért annyi pozitívumot képes vagyok ebben is fellelni, hogy legalább saját maguk alatt vágják a fát a mérhetetlen képmutatásukkal. Hasonlóra ragadtatta magát korábban a német ‘közszolgálat’ is, amelyik éppenséggel a kölni eseményekről felejtett el beszámolni. Néha eszembe jut, hogy amikor ezek a médiumok kritizálják a magyar sajtószabadságot, akkor már inkább csak a megtiszteltetésre gondolok, hiszen ezekkel egy oldalra tartozni nem éppen büszkeség. Mindenesetre én október 2-án róluk is véleményt fogok mondani.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén