agitatio

kitekintés a világra

Címke: menekült

Rejtett aknák

„Németországban rengeteg ember csalással kapott menekültstátuszt, olyanok is, akiknek se valódi neve, se kora se múltja nem ismert. Ráadásul őket utána még kitoloncolni sem tudják” – adta hírül az index. A különös emlékezetkiesés nem csak azért álságos most a liberális portáltól, mert a felsorolt állítások kezdetektől tudhatóan az illegális bevándorlás lényegi elemeinek számítottak, hanem mert éppen ez az index volt az egyik hazai zászlóshajója annak a médiakampánynak, amelyik a nyilvánvalót letagadásával próbálta jobb színben feltüntetni a migránsokat. Hirtelen pálfordulásuk éppen ezért nem igazán tűnik túl őszintének, azonban valami céljuk egész biztosan van vele.

Röviden és tömören azt mondhatnánk, hogy feladta reménytelen harcát a korszellemmel, és belátta, hogy valójában mire is van elsősorban igénye az olvasóknak. Miután a bevándorlás igazi arca rárúgta az ajtót a multikulturalizmus illúziójára, az index politikai szándéktól vezérelve, az összes többi liberális médiával karöltve megpróbálta a lehetetlent, és visszazárni a szellemet a palackba. Csakhogy a sokkoló valóságot nem lehet negligálni elhallgatással, szerencsétlen sorsú menekült gyerekek és rokkantak hányattatásairól szóló helyszíni riportok garmadájával, hiszen a tét az európai emberek, a mi jövőnk visszafordíthatatlan átalakulása. És bár tényleg szörnyű emberi sorsokat is találhatunk az arctalan tömeg egyes személyei mögött, az összhatás korántsem olyan képet fest, amiért megérné ezt a kockázatot vállalni. Nagyon jól értette ezt a magyar választók többsége is, amikor a Fideszt bízta meg a kormányzás folytatásával, és úgy tűnik, hogy négy újabb ellenzéki év előtt állva, a kampány lezárultával eljutott az index szerkesztőségébe is.

Szóval a nem várt önkritika az indextől úgy tűnik, hogy a belátáson múlott, és hogy egy tudatos stratégia szerves része, mert ahogy fogalmaznak “most induló sorozatunk”, sejthető, hogy újabb hasonló témájú, a bevándorlás kérdésével kritikusabb cikkek fognak megjelenni a közeljövőben.

De hogy miért is merek ilyen messzemenő következtetéseket levonni egyetlen cikkből, ahhoz nézzük meg magát a cikket, és rögtön át fogjuk érezni annak jelentőségét.

Kezdésnek rögtön itt van az a liberális toposz, miszerint a menekülteknél nem a szándékos csalás miatt nem voltak hivatalos okmányok:

A balkáni útvonalon Európába érkező menekülteknél különböző okokból nem voltak úti okmányok. Aki valóban menekült, inkább nem vitt magával semmilyen papírt, vagy eleve hamis dokumentumokkal jutott ki az országból. Sok embernek útközben vesztek el az iratai, de voltak olyanok is, akik Németországba érkezve szándékosan semmisítették meg hivatalos okmányaikat.

Kis lépés ez az olvasónak, nagy lépés a szerkesztőségnek. Miután felülbírálták korábbi álláspontjukat, nézzünk egy másik témát, amely miatt a jobboldali sajtó szintén kiérdemelte szemükben a náci jelzőt. Eszerint nemcsak, hogy Németországba érve ismerték fel a menekültek a csalás lehetőségét, hanem már saját hazájukban is bűnözők voltak:

2015 szeptemberére ugyanis tudható volt, hogy aki szírnek mondja magát, az Németországban automatikusan menekültstátuszt kaphat. Ez súlyos hiba volt a jóhiszemű német hivatalok részéről, a menekültek pedig maximálisan kihasználták a lehetőséget. Sok ember így végképp el tudta törölni a múltját, ezzel az óhazában elkövetett köztörvényes bűncselekmények is látszólag eltűntek a semmiben. Sok esetben ez akkor derült ki ez, amikor ezek az emberek Németországban is szembekerültek a törvénnyel. Már ha a német hatóságoknak sikerül bármilyen hivatalos információt beszerezniük ezekről az emberekről az anarchiába süllyedt Szíriából, Irakból vagy Afganisztánból.”

Most pedig egy felsorolás következik azokról a botrányokról, amikor az illegális bevándorlók gyakorlatilag megbénították a befogadó országukban a jogállami rendet:

Áprilisban az ellwangeni menekülttábornál százötven menedékkérő akadályozta meg egy togói menekült visszatoloncolását Olaszországba. Három nappal később több száz kommandós hatolt be a táborba. Sikerült elfogni, majd kitoloncolni a togói férfit.”

A német alkotmánybíróság és a strasbourgi európai emberi jogi bíróság úgy döntött: nem toloncolható ki egy terrorszervezetekkel kapcsolatban álló tunéziai férfi, mert hazájában halálbüntetés várna rá.”

Kiderült, hogy az egyébként menekültként befogadott irakiak egy része visszajár hazájába szabadságra.

Súlyos hiányosságokat tárt fel a Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BAMF) a korábbi menedékkérelmek elbírálásánál. Sokan alaptalanul vagy mindenféle bizonyíték nélkül kaptak menekültstátuszt. A brémai hivatalnál legalább 1200 olyan eset lehetett, amikor nem szabályszerűen adták meg a menekültstátuszt, ezért ott most legalább 18 ezer esetet újra át fognak vizsgálni.”

Az embernek olyan érzése támad, mintha a 888-at olvasná. A következő az egyik kedvenc részem – főleg a nyitó, és egyben magyarázkodó mondat miatt:

Az Index soha nem azonosította valódi vagy potenciális terroristaként a balkáni útvonalon Európába érkezők tömegeit, de számos adat van arra, hogy a nyitott határokat és az ellenőrzés hiányát (lehetetlenségét) terroristák is ki tudták használni.”

Soha nem azonosította, de most már igen. Ezáltal egy általuk korábban letagadott, de nyilvánvaló összefüggésre is felhívják az olvasó figyelmét. De hasonlóan jártak el a no go zónákkal kapcsolatban is:

A tisztázatlan identitások problémája a cikk elején említett jogállamiság kérdésével is szorosan összefügg. Április 13-án Essenben 300 rendőr, hetven vámos és adónyomozó tartott razziát Essen egyik legproblémásabb negyedében. A város északi része libanoni klánokhoz kötődő, szervezett bűnözői csoportok irányítása alatt áll, és az itt zajló folyamatokra csak részben van rálátása a német hatóságoknak. Többször előfordult, hogy a rivális klánok tagjai az utcán csaptak össze egymással, amibe a rendőrség alig tudott beavatkozni.”

Ezekben a negyedekben a klánok hozzák a szabályokat, az igazságszolgáltatást pedig egy békebírónak nevezett idős ember végzi a szervezett bűnözi körök megbízásából.”

„Ezt az esseni negyedet vagy a német sajtó által is no go zónának, részben törvényen kívüli területnek nevezett Duisburg-Marxloh városrészt most az ellenőrizetlen bevándorlás és a párhuzamos társadalom igazi rossz példájaként emlegetik, ami jól mutatja ennek a folyamatnak a hosszútávú negatív következményeit.

Szóval ennek a folyamatnak a hosszútávú következményeit? Mármint, hogy az illegális bevándorlásnak vannak negatív következményei? Nem hiszek a szememnek. Akkor mégis miért hazudtatok idáig?

Az indexen megjelent első, ön- és bevándorláskritikus cikk 2018.05.24. Forrás: index

Az indexen megjelent első, ön- és bevándorláskritikus cikk 2018.05.24. Forrás: index

 

Irányváltás

A felvezetésben már pedzegettük, hogy az irányváltásnak a portál hitelességét kikezdő és azt folyamatosan erodáló, a bevándorlókhoz való hamis viszonyulás lehet az oka. Ahogy arról is korábban már többször értekeztünk, hogy a következő évek legfontosabb témája a bevándorlás lesz. És mivel a téma tartósan velünk fog létezni, ezért a kezdeti rossz pozíciót nem árt némiképp finomhangolni, hogy az olvasók valóban olyan körítésben olvashassák a napi aktuális híreket, amellyel azonosulni tudnak. Szóval az önkiigazítás az olvasók elvesztésének megakadályozására szánt eszköz – kíváncsian várom, hogy a többi baloldali portál mikor fog ehhez az irányvonalhoz csatlakozni.

Van azonban ennek a váltásnak egy másik aspektusa is az index vonatkozásában, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez pedig nem más, mint Simicska választások utáni médiapolitikája. Mint ismert, a kegyvesztett oligarcha a csúfos választási vereséget követően beszántotta költséges médiabirodalmát, a jelentős veszteséget felhalmozó Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót azonnal lekapcsolva. Annyiban érezhető az indulatalapú döntéshozatal, hogy az utóbbi médiumnak októberig még érvényes frekvenciája van, annak teljes elhallgattatása pénzbírsággal járó kötelezettségszegés kockázatát hordozza magában. Ráadásul olyannyira elkötelezte magát a bezárás mellett, hogy még eladni sem akarja őket – az esetleges vevőjelölteknek irreális árat szabott meg a vétel feltételeként -, amivel korábbi alkalmazottjainak egzisztenciáját egyik napról a másikra tette tönkre. Szóval a korábbi pénzcsap elzárul, és ez bizony érinteni fogja az index anyagi helyzetét is, amit a milliárdos egy alapítványon keresztül, közvetve tulajdonol.

És ha vetünk egy pillantást az index jelenlegi helyzetére, akkor az sok mindenről árulkodik. Bár a 2017-es pénzügyi beszámolójukat még nem tették közzé, de az látszik, hogy az azt megelőző évet jelentős, közel 93 milliós veszteséggel zárták. Ez különösen a 2015-ös évvel összehasonlítva lehet fájó, amikor a nyereségük még 275 millió forint felett volt. Nem lennék meglepve, ha a tavalyi évben is negatív eredményt lettek volna kénytelenek elkönyvelni, hiszen egy média legfőbb bevételi forrása a hirdetőktől ered, akik viszont a kattintások után fizetnek. És ugyan az index még továbbra is Magyarország egyik legmeghatározóbb hírportálja, a látogatottsági adatok folyamatos csökkenést mutatnak. Olyannyira, hogy a tavalyi évben már a 24.hu is megelőzte, az origo pedig jócskán le is hagyta olvasottságban. És mivel sokkal inkább a bevándorlásellenesség hoz olvasókat a bevándorlássimogatással szemben, ezért pénzügyi okokból is logikusnak tűnhet a lépés. További adalék, hogy pár napja jelent meg egy olyan kérdőív is a portálon, amelyben olyan kérdéseket pedzegettek, hogy az olvasók hajlandóak lennek e a jövőben fizetni az index olvasásáért. És hát lássuk be, a hazugságért nem sok mindenki lenne hajlandó.

Azonban azt azért ne higgyük, hogy innentől kezdve más lesz majd a szerkesztőség világnézete. A hirtelen jött amnézia csak a bevándorlás témájában tanúsított álláspontjukat oldotta fel némiképp – és azt is csak kényszerből -, a politikai céljaik pontosan ugyanazok lesznek a jövőben is: harc egy liberális, progresszív világrendért. Ha ezeket a tényeket figyelmen kívül hagynánk, azok lennének csak az igazi rejtett aknák.

A baloldal Achilles-sarka

Bombaként robbant a sajtóban az az Altusz Kristóf, helyettes államtitkár által elmondott tény, hogy a kormány tavaly közel 1300 menekültnek biztosított oltalmazotti státuszt. Az, hogy egy hónapok óta nyilvános adatot most sikerült megtalálni, az elsősorban az ellenzék minőségéről árulkodik, ahogyan az is, ahogyan most a témához viszonyulnak. Hogy mennyire nincs ez ellentétben a kormány évek óta képviselt álláspontjával, arról a cikkben olvashattok bővebben, mint ahogy arról is, hogy az ellenzék megint óriási bakot lőtt, hiszen ez a hír semmi mást nem bizonyít, mint hogy Orbán Viktornak a józan esze mellett irgalmas szíve is van, és hogy a bevándorlás továbbra is a baloldal Achilles-sarkának bizonyul.

Ismét bebizonyosodott, hogy a baloldalnak migráns témában nem szabad megnyilatkoznia, hiszen ott fű nem nő, babér nem terem számára. Mert miről is szól ez a ‘legújabb’, a kampány hajrájára időzített botrány?

Szóval, van egy illegális bevándorlást ellenző kormány, és van egy, a kormányt a humanitárius segítség elmulasztásával vádoló ellenzék. A ‘botrányt’ most elsősorban az jelenti, hogy bebizonyosodott, a kormány mégsem annyira embertelen, mint azt az ellenzék láttatni szeretné. Ugyanis azok az emberek, akik valóban menekültek, és nem csupán gazdasági haszonszerzés céljából érkeztek Európába, továbbá nem tagadják meg az ország hatóságaival való együttműködést, hanem partnerként, a jogszabályokat betartva igazodnak hozzájuk, azok számíthatnak a magyar állam védelmére – egészen addig, amíg hazájukban véget nem ér a háború, ami után vissza kell majd térniük otthonaikba. Ez az eljárás pontosan megfelel az általunk is aláírt nemzetközi egyezményeknek. Olyat azonban soha nem írtunk alá, hogy bárki, aki törvénytelenül átlépi országunk határát, az plüssmacikkal kellene fogadnunk. Ha emlékezetem nem csal, éppen ez az a felelős magatartás, amit egy jogállam legitim kormányától el lehet várni, és amelyet minden megnyilatkozásában az ellenzék is követelt – persze csak miután már nem tagadhatták tovább a bevándorlás létezését.

Ezzel szemben miről is szól a Brüsszel által ránk kényszerített bevándorlási politika?

Bárki, aki illegálisan érkezik, átlépi határainkat, azt be kell engednünk. Függetlenül attól, hogy együttműködik e a hivatalos hatóságokkal, vagy hogy megtagadja az azonosításra vonatkozó kéréseket, mivel ő a sokkal magasabb szociális juttatásokat biztosító országokat (pl. Németország és Svédország) tűzte ki úti célul magának. Hogy egy jól ismert hasonlattal éljek: “akik ránk akarják törni az ajtót, akik nem hajlandóak felfedni érkezésük valódi okát, azoktól meg kell védenünk magunkat, azokat nem engedhetjük be, ám azok, akik az ajtón átmeneti segítségért kopogtatnak,  szívesen támogatjuk”. Az idézet talán nem pontos, de az üzenet azt hiszem így is átjön.

Hogy a két helyzet közötti különbségeket tovább ábrázoljuk, ahhoz elegendő csak megtekinteni azok mennyiségi vonatkozását. Az elmúlt három évben illegálisan – a legvisszafogottabb – becslések szerint is több millióan érkeztek, ehhez képest Magyarország 2015-ben 508, 2016-ban 432 és 2017-ben 1291 embert részesített nemzetközi védelemben. Hogy ez a tavalyi 1291 ember majdnem annyi, mint a kötelező kvóta által ránk erőltetett 1294, az csupán részletkérdés, hiszen a kvóta elsősorban nem darabszámról, hanem egy mechanizmusról szól. Egy olyan mechanizmusról, amelyet az elfogadása után már nem lehet visszacsinálni. Hiszen ha az elvet elfogadom, hogy bárki, bármilyen számítás alapján megmondja, hogy együtt kell élnünk olyanokkal, akikkel saját akartunk alapján nem akarunk, és akik azért kerülnének hozzánk, mert a német gazdaság alkalmatlannak találta őket bármiféle munkavégzésre. Na ez nagyon nem ugyanaz a helyzet, mint amikor jó szándékkal segítünk embertársainkon.

Persze megértem a baloldal motivációját is. Közelednek a választások, és első ránézésre csábítónak tűnhet egy ilyen látszólagos ellentétre felhívni a figyelmet, de hosszú távon azt hiszem, hogy az ellenzék megint rossz politikai stratégiát választott. Ugyanis a két helyzet (bevándorló vs. menekült) közötti különbség könnyen megmagyarázható, és – ami a legrosszabb az ellenzék számára – az utolsó baloldali érvet is kicsavarja a kezükből, ugyanis hogyan kérhetik számon a jövőben – különös tekintettel a következő három hónapra – a humanitárius segítséget a kormányon, ha annak megadása miatt éppen ők vették célkeresztjükbe a Fideszt rövidtávú politikai haszonszerzés céljából. Mert biztos lesznek olyanok, akiket első ránézésre meg lehet téveszteni azzal, hogy a kormány miért harcol Brüsszel ellen, amikor ő maga nyújt nemzetközi védelmet, de hosszú távon ezzel biztos, hogy az ellenzék veszít, hiszen annyira nyilvánvaló a különbség, és annyi idő van még a választásokig, hogy nem jelent különösebb kihívást azt elmagyarázni az embereknek. Ezzel a húzásával pedig a baloldal csak egy újabb választói réteget idegenít el magától. Azokat, akik komolyan vették az emberi kötelességről szóló maszlagukat.

Végső soron tehát az ellenzék megint csapdájába sétált bele, mert olyat kér számon a kormányon, amit korábban ő maga szorgalmazott. Összehasonlításképp: ez olyan, mintha a Fidesz azért támadná a liberálisokat, mert azok a családok, a magyarok, vagy a keresztények védelmében lépnének fel. Óriási hiba lenne a kormánypárt részéről, de hát ilyet természetesen soha nem követne el. Így hát lenne a baloldal számára nekem is egy örök érvényű, ingyenes tanácsom: bevándorlás kérdésében soha ne nyilatkozz!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén