agitatio

kitekintés a világra

Címke: #metoo

MeToo: még nem tökéletes

Rövid elemzés 4 pontban a tavalyi #metoo kampány politikai eszközként való használatának eredményességéről. A célkeresztben Trump új főbírája, Brett Kavanaugh.

  1. Ez volt az első alkalom, amikor éles helyzetben tesztelhették az elmúlt évek legnagyobb baloldali politikai innovációját, vagyis a #metoo-t (leszámítva azt, amikor még Trump ellen próbálták bevetni ennek előzetes változatát). A tavalyi események alapján azt lehet mondani, hogy a fegyvernek úgy kellett volna működnie, hogy ha egy politikai ellenfelet megvádolnak egy sok évvel ezelőtti szexuális zaklatással, akkor az a közvélemény szemében már bizonyítékok nélkül is lejáratódik, így kvázi nem is kell az érintett személy ellen semmilyen botrány, elég ha egy nő arccal vállalja, hogy évtizedekkel ezelőtt erőszakoskodott vele, és máris elbukik a politikai küzdelemben.
  2. A frontvonal a Trump által támogatott Brett Kavanaugh főbírói kinevezése körül húzódott. A forgatókönyv a szokásos volt: egy Christine Blasey Ford nevű nő vádolta meg azzal, hogy több mint harminc évvel ezelőtt egy egyetemi buliban megpróbálta megerőszakolni. (Most az egyszerűség kedvéért tekintsünk el attól, hogy milyenek az ilyen egyetemi bulik és, hogy ha olyan rosszul érintette a dolog, akkor ugyan miért hallgatott emiatt 30 évig.) Főbírói kinevezése apropóján akcióba léptek a Soros György támogatta szervezetek aktivistái, és országos szinten tüntetéseket szerveztek a férfi ellen. A tiltakozás úgy tűnt eléri célját, ugyanis még a republikánus szenátorok is további, FBI általi vizsgálathoz kötötték kinevezését. A mai szavazással azonban éppen hogy csak, de egyelőre kudarcot vallottak, hiszen Kavanaugh megkapta a Szenátus bizalmát.

    Tüntetés Kavanaugh kinevezése ellen. Forrás: news.artnet.com

  3. A Soros által finanszírozott tiltakozási hullám ugyanakkor azért volt fontos, mert Amerikában a Legfelsőbb Bíróság kilenc tagját élethosszig választják. Emlékezetes, hogy ez a szervezet döntött 5-4 arányban a melegházasságról 2015-ben, nem függetlenül az akkori demokrata többségtől. Mivel most a republikánusok kerültek többségbe, így az olyan fontos kérdésekben, mint az abortusz, vagy a fegyvertartás kérdése, a konzervatív értékrend képviselete lesz erősebb, ami a Nyílt Társadalom rögeszméjét zászlajára tűző Sorosnak nyilván felér egy kisebb infarktussal.
  4. Azon túl, hogy a tényleges erőszak minden formáját el kell utasítani, néhány egyéb, a #metoo-politikai kampányból a meglévő társadalmi rendbe átszivárgó mellékterméket érdemes megvizsgálni:
    1. A Harvey Weinstein nevével fémjelzett metoo kampány egyik kirobbantója és egyben kulcsfigurája, Asia Argento olasz színésznő volt, aki akkor az Európai Parlament nőnapi konferenciáján felszólalva megrázó beszédében elmondta, hogy bár mérhetetlen fájdalommal jár, ha az ember küzdeni kezd az igazáért, de változásokat csak akkor érhetünk el, ha a személyes kockázatokon felülemelkedve harcolunk. Ma már tudjuk, hogy Argento is szexuálisan visszaélt hatalmával az akkor még kiskorú színésszel, Jimmy Bennettel szemben, akinek hallgatásáért 380 ezer dollárt is fizetett.
    2. A megkérdőjelezhető hitelesség és az ártatlanság vélelme mellet egy új jelenség is felütötte fejét, amikor a híres és gazdag férfiakkal lefekvő nők egy kis extra pénzt szeretnének még utólagosan kisajtolni korábbi szolgáltatásaikért. Ez történt Cristiano Ronaldoval is, akinek bár számtalan modell megfordult már az ágyában, ám egy 2009-es Las Vegas-i eset miatt most mégis újra indult ellene a nyomozás, ugyanis a nő utólag úgy értékelte a szexuális aktust, hogy abba ő nem egyezett bele. Ez ugye messzire mutat, mert innentől kezdve minden gazdag és híres férfinak a jelek szerint írásos beleegyezést kell kérnie éppen aktuális partnerétől, bár a már megtörtént események alól ez még nem jelent feloldozást.
    3. Mivel a média ebben az időszakban a szexuális zaklatás kérdésétől volt hangos, ezért a társadalom egyes rétegei könnyen értelmezhették úgy, hogy ez az elfogadott és támogatott irány. Ennek aztán lehet egy olyan következménye is, mint a megvádolt vízilabdázók esete, amikor is két tiszteletre méltó családapát éri a vád egy 11 éves, problémás gyerek részéről, hogy megerőszakolták őt. Ebből a megközelítésből lényegtelen, hogy az ötlet tőle származott, vagy esetleg ő is csak eszköz volt mások kezében, hogy lejárassák őket, de a végeredmény így is tragikus minden esetben. Tárgyalás előtti ítélet, amikor maga az ítélet megegyezik a váddal. Mert amíg ezeket a bíróságok helyett a nyilvánosságban kezeljük, addig teljesen mindegy, hogy a megvádolt személy végül ártatlan, az ellehetetlenítése a közvélemény által már megtörtént. A politikai eszköztárban értem ennek a jelentőségét, ám a média munkásai is érezzék át felelősségüket, amikor egy politikai cél kiszolgálásához a társadalomra szabadítanak egy beláthatatlan következményekkel járó jelenséget.

Az index esete a szexuális zaklatással

Történt ugyanis, hogy az elmúlt hónap liberális médiáját gyakorlatilag egyetlen téma napirenden tartása foglalkoztatta, amellyel úgy érezték, hogy ismét vissza tudják venni a kezdeményezést a közbeszéd tematizálásának meghatározásában. A #metoo-kampányként elhíresült kezdeményezés keretében gyakorlatilag kettős cél valósult meg egy időben. Egyrészt sikerült összemosni a zaklatás és a nemi erőszak határát, amivel számos valódi áldozat sérelmeit bagatellizálták el, másrészt pedig ráhúzták a vizes lepedőt minden fehér férfira, így a vágyott új társadalmi rendhez is egy lépéssel közelebb kerültek. Minden jól is ment, amíg elő nem került Havas Henrik, és a liberális értékrend megint feláldozásra került a politikai érdekek oltárán.

Mint egy falat kenyér – kis túlzással annyira kellett egy ilyen téma a hazai liberális sajtónak, miután Hollywoodban robbant a Harvey Weinsten-féle bomba – amely minden kétséget kizáróan fontos visszaélésekre hívta fel a figyelmet, ám sok esetben kelthette azt a benyomást is az olvasóban, hogy szégyellnie kellene a nemét. Hiszen a cél a kialakult társadalmi normák olyan formában történő megváltoztatása lett volna, amely ezekre a történésekre nem egyedi esetenként, hanem összefüggő rendszerként tekintett volna. Vagyis egy liberális gondolkodótól szokatlan módon általánosított volna, méghozzá az összes férfi viselkedésére vonatkozóan.

Ennek megfelelően nem is hagytak ki egyetlen lehetőséget sem a trend hullámainak meglovaglásában, amelyben kétségkívül élen járt Magyarország vezető liberális portálja, az index. Napi rendszerességgel jöttek elő az újabb (valójában többnyire már sok-sok éves) sztorik, amelyben egy kategóriába igyekeztek beerőszakolni az verbális inzultálástól a nemi erőszakig minden olyan cselekedetet, amit férfiak nők ellen követtek el. Sok esetben már annyira túl is teljesítették a feladatot, hogy a Csipkerózsika történetébe való szexuális zaklatás belemagyarázás ágyrémének – ugyanis a herceg anélkül csókolja meg Csipkerózsikát, hogy ő abba beleegyezett volna – is teret biztosítottak.

A trend hullámai természetesen hazánk állóvizeit sem hagyták érintetlenül, és két korábbi színházi rendezőt is magával sodortak, zárójelbe téve eddigi több évtizedes karrierjüket. A bátor női kiállásra való felszólítás, és a ‘szexuális ragadozók’ küzdelme azonban végig liberális berkekben folyt, hiszen mind az elkövetők, mind pedig az áldozatok a baloldal kultúrájának korábban meghatározó alakjai voltak. Egyetlen kivétel azonban mégis létezett, méghozzá nem más, mint Havas Henrik. Külső szemlélőnek az ő esete pont ugyanolyan, mint a többié, így adódna a jogos elvárás, hogy az egyenlő elbánás elvét zászlajára tűző ideológia megtestesítője – mármint az index -, ugyanolyan elbírálás alá vesse a Tanár urat, mint a korábbi szereplőket. Ez a számonkérés azonban az ő esetében nem következett be. Hogy miért nem, arról inkább beidézném a portál saját véleményét:

Az a probléma, hogy az újabb vallomás olyan helyen hangzott el, amiben felelős és értelmes ember nem bízhat. A Tényekben leadott interjú lehet igaz, de hiába vállalja bátran a zaklatott nő a nyilvánosságot, a propagandatévé és annak szürreálisra züllesztett hírműsora sajnos már évekkel ezelőtt elvesztette azt a státuszát, hogy komoly ügyekben hivatkozni lehessen rá. Évek óta rendszeresen manipulatív, politikailag megrendelt, sokszor hazug híreket nyomnak, már rég nem számít, hogy egy hír igaz és szakmailag alátámasztott legyen.”

A véleménycikk pedig az alábbi sorokkal zárul:

És mivel az újabb ügyet a Jobbikkal összemosva és vehemensen toló csicskamédia jó ideje nem tekinthető korrekt sajtótermékeknek, nincs semmi okunk azt feltételezni, hogy ebben az ügyben kivételesen korrekten járnak el. Szarba pedig nem szívesen lép az ember.”

A fenti sorokból négy dolgot lehet világosan megállapítani:

  1. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a Havast bemártó Baukó nyilatkozatának időzítése – Havas által írt Vona-könyv megjelentetése – politikai megrendelésre született. Ha ez így is van, attól még a zaklatás ténye igaz, így annak közlése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egy internetes újságot ‘korrekt sajtóterméknek’ tekinthesse az ember. Mivel ez nem történt meg, ezért könnyen az a benyomása támadhat az embernek, hogy a politikai megrendelés az index oldalán legalább annyira megvan, hiszen a portál tulajdonosa az a Simicska Lajos, aki újabban a Jobbikba történő bevásárlással került a címlapokra.
  2. Ennek megfelelően az index által hirdetett egyetemleges egyenjogúság nem terjed ki mindenkire, még akkor sem, ha ezzel újból a saját ideológiájával kerül ellentétbe, kidobva az ablakon az eddigi #metoo kampányok által elért ‘sikereket’. Mert ami az egyik áldozatnak jár, annak járnia kell a másik áldozatnak is, függetlenül attól, hogy ő csak egy valóságshow szereplő, nem pedig egy liberális színésznő – persze csak ha következetesen akarnak eljárni. Főleg, hogy Havas szereplését azóta már az atv is felfüggesztette a vizsgálat lezárásáig.
  3. Ha ez előre megkomponált politikai akció volt a Fidesz részéről, akkor a liberális média szépen belesétált a csapdába. Először hagyták, hogy a Marton- és Kerényi-ügyekben kiéljék olthatatlan szomjukat a teljes férfinem szellemi kasztrálása által, hogy utána a saját maguk által megásott csapdából már ne tudjanak kijutni. Hiszen ha Havast hagyják bukni, akkor viszi magával Vonát – ami ugye nem igazán lenne Simicska ínyére -, vagy továbbra is kiállnak a fent említett véleményük mellett, de akkor egy újabb kérdésben válnak hiteltelenné. Ilyen az, amikor az ember “dühös, de független” akar lenni.
  4. Az index hitelességi válságára nincs is kézzelfogható magyarázat. Nem véletlen az sem, hogy érvek helyett megint pusztán csak kioktató magyarázkodást láthatunk. Ez a dühödt és tehetetlen ember ismérve. Mert az nem érv, hogy az ellenkező, jobboldali világnézetű média ‘komolytalan, manipulatív, hazug’. Ezek csak jelzők, amelyek attól még nem lesznek igazak, hogyha használjuk őket. Azonban mégis mennyire tekinthető hitelesnek az a médiaszereplő, aki önmaga értékeivel szembekerülvén, egy nyilvánvaló politikai megrendelést kielégítve, csupán a másikra tud mutogatni és kritikáit a moralizálás szintjén megfogalmazni?

Azt hiszem ezt az eseményt tekinthetjük az index önleleplezésének, hiszen világossá vált, hogy a szakmaiság üres frázisai és morális bástyái mögé bújva szórja erkölcsi átkait mindenre és mindenkire, aki nem ért vele egyet. És ez a nap pedig úgy fog bevonulni a médiatörténelembe, amikor az utolsó tartópillér is kidőlt az egyébként is roskadozó lábakon álló liberális média felsőbbrendűsége és megkérdőjelezhetetlen hegemóniája alól, #metoo index.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén