agitatio

kitekintés a világra

Címke: muszlim

Relativizálás liberális módra

A liberális logika szerint hátrányosan megkülönböztetni csak a fehér férfiakat lehet, és talán kell is.

Tegnap esti hír, hogy egy svéd humorista, a Bravalla svéd fesztiválon sorozatosan elkövetett nők elleni erőszakra válaszul olyan fesztivált szervezne, ahová a férfiak nem mehetnek be.

A tervezett lépés tökéletesen bemutatja a liberális gondolkodás rideg valóságát. Miközben folyamatosan az általánosítás veszélyeire hívják fel unos-untalan a figyelmet, ezúttal valamilyen oknál fogva mégsem a valódi felelősök megnevezésében, érdekeltek, hanem a felelősség egy nagyobb társadalmi csoportra való szétterítésében. Feltételezem, hogy ez nem teljesen független attól a ténytől, hogy Svédországban egyre több a muszlim bevándorló – a 2015 óta tartó migrációs válság is népességarányosan őket érintette a legjobban. Ha ehhez hozzávesszük a svéd társadalom híres női egyenjogúság melletti kiállását, akkor felettébb érdekes összefüggésre lehetünk figyelmesek: Európán belül a skandináv országban jegyzik a legtöbb nők elleni erőszakos bűncselekményt.

Persze az index erre is talál magyarázatot. Szerintük “az ok, ami miatt ennyi szexuális erőszak történik az, hogy Svédországban sokkal szigorúbban állnak a szexuális zaklatás és erőszak kérdéséhez, és olyan eseteket is szexuális bűncselekményeknek könyvelnek el, amelyek máshol csak kisebb súlyú zaklatásnak minősülnének.” Mindenki megnyugodhat, nincs itt semmi látnivaló.

Azon az apróságon gyorsan lendüljünk túl, hogy az újságíró ezzel a relativizálással saját állításaival is szembekerül, ugyanis a cikk elején azt írja, hogy “tavaly és idén is erőszakoltak fiatal lányokat” – ezek vélhetően nem kisebb súlyú zaklatásnak minősülnek. Az igazi üzenet azonban sajnos sokkal elszomorítóbb: ugyanis olyan nincs, hogy a kivételezettként kezelt bevándorlók követnek el bűncselekményeket, hiszen ilyet csakis az elnyomó fehér férfiak tehetnek. A női fesztivál ötletével így Svédország is Franciaország útjára lépett, ahol a csak feketéknek szóló rendezvény ellen az igazságszolgáltatás nem talált kifogást. Vegyük észre az egyértelműt: ahogy mind a két országban csak a fehér férfiakat diszkriminálják, úgy mind a két államban liberális a politikai vezetés.

Civilizációk harca

A nizzai események után legalább jó lenne csak azt tudni, hogy többé ilyen nem fordulhat elő, mert a vezetők megértették: ha egy harcos és egy önmegtagadó civilizáció találkozik, abból az utóbbi nem kerülhet ki győztesként.

Vasárnap véget ért az Eb és úgy tűnt Franciaország fellélegezhet – na persze nem a döntőben nyújtott teljesítményük okán, hanem mert megúszták a kontinensviadalt terrortámadás nélkül. Persze nagyon készültek rá, a hírek alapján az EU keleti hátárán több, Párizsba tartó terroristát is sikerült elfogni. Minden úgy tűnt, hogy Franciaországban végre visszaállhat az élet a normális kerékvágásba, hiszen a szabadság értékeiért vívott harcként is felfogott kupa – leszámítva némi ultra-tobzódást – nagyobb fennforgás nélkül lecsengett, így Francois Hollande elnök július 26-án már a novemberi események óta érvényben lévő szükségállapot visszavonását fontolgatta.

És ekkor ütött csak be igazán a krach. Ironikus módon épp a nemzeti ünnepükön, ahol is a szabadság-testvériség-egyenlőség eszmeiségének születését jelentő forradalom kirobbanására emlékeztek. Azt hiszem nehezen lehetne ennél kifejezőbb alkalmat találni a valóságra, vagyis a civilizációk harcára. Hiszen a felvilágosodás legnagyobb szellemi produktumának kifordítása okozza éppen a probléma gyökerét. Az abszolutizmus (királyi dinasztia) ellenében a köztársaság megalapításának volt záloga a fent említett három ismérv. Szabadság, ahol nincsenek szolgák, se rabszolgák és mindenki saját lelkiismeretének belátása szerint cselekedhet; egyenlőség, ahol a törvény előtt mindenkit ugyanazok a jogok illetnek meg; és testvériség, ami az együvé tartozást, az egymás iránt támasztott felelősséget hivatott jelenteni.

Nos, amíg ezek a jelszavak aktuálisak és jól csengőek voltak egy nemzet számára egy egyeduralmi rendszer ellenében, a szó szerinti értelmezésük mára legalább annyira fojtogatóvá vált – kiváltképp, hogy kortárs liberálisaink olyan dolgokat is hajlamosak belemagyarázni, amelyekre őseiknek nem is volt eredendő szándékuk. Gondolok itt ezalatt az egyenlőség és testvériség olyan irányú önkényes kiterjesztésére, amely alapján a földgolyón élő összes embert belevennék. Ismerjük ezeket az elméleteket, hiszen manapság nagyon sokan magukénak vallják: “a földön minden ember azonosnak született, ezért nem számít sem a bőrszíned, sem az, hogy hova születtél”. Nos, ha közelebbről is megvizsgáljuk ezt az állítást, akkor nem vonhatjuk kétségbe annak igazságtartalmát, de mit jelent ez a valóságban?

Azt, hogy a bolygó bármely csücskére születtél is, neked jogod(!) van megválasztani, hogy hol akarsz élni (ugye, No Border mozgalom, ismerős lehet az osztrák konvojosok transzparenseiről, akik azóta érdekes módon mintha maguk is inkább bezárkóznának), hiszen ez a szabadság és különben is egyenlőek vagyunk. Én sem megyek az USA-ba szerencsét próbálni egyik pillanatról a másikra – és nem csak azért, mert folyamatosan megújítandó munkavállalói vízum nélkül erre esélyem sincs, hanem mert tudom, hogy ez egész egyszerűen nem így működik. Bár a globalizáció előretörésével próbálnak az életvitelnek is egy hasonló színezetet adni. És itt még nem is ejtettünk szót az egyes világrészek eltérő hagyományairól, kulturális szokásairól.

Különbség a két civilizáció között

Divatos gondolat liberális körökben továbbá úgy relativizálni a történteket, mintha az nem az iszlám vallás természetes velejárója, hanem valami vallási sajátosság lenne – itt kérnek az ő nevükben is elnézést az összes buddhistától. Szintén gyakori még összemosni a nemzetekkel is, mondván, hogy Hitler is egy nemzet felemelkedésének nevében gyilkoltatott le milliókat. Tehát ha jobban megnézzük, akkor meg is van a liberálisok ideális archetípusa: ateista és internacionalista.

Ugyanakkor már megtanultuk, hogy minden szépen csengő szólam mögött keresnünk kell a valódi szándékot, és azt könnyen megtalálhatjuk a liberális ember prototípusának kifejlesztési szándékában, így hát bármennyire is logikusnak tűnhet első ránézésre, nem hagyjuk magunkat megtéveszteni. Mégpedig azért nem, mert ezek az érvek ráadásul még csak nem is igazak, hiszen a felvilágosodás során a ráció, az értelem került az engedelmesség, mint vallást meghatározó ismérv helyébe. Csakhogy a világi és egyházi hatalom elkülönülése meg sem történhetett volna az isten akarata helyett bűnmegbocsátást hirdető kereszténység nélkül. Ezért ezt a két vallást egy lapon említeni legalább akkora ostobaság, mintha valaki az együvé tartozás és szolidaritás területalapú megközelítését akarná a valláshoz hasonlítani. Európában a közösséghez való hűség területi joghatóság alapú, ahol a közös nyelv, közös értékek és a közösen hozott – ezáltal mindenkire érvényes – törvények képezik az összetartozás ismérvét. Nem véletlen, hogy nem beszélhetünk a Közel-keleten egységes arab nemzetről, hiszen ott a vallás iránti feltétlen hűség a közösségképző. És ez az, ami miatt egy muszlim soha sem fogja elfogadni az európai törvénykezést, éljen bár benne 20 éve is akár.

Könnyen belátható, hogy éppen ezért az egykoron a felvilágosodás célját szolgáló liberalizmus mára a szabadság első számú ellenségévé vált, de nem csak a politikai korrektségen keresztül a gondolat szabadságának megtagadásával, hanem immár az emberek fizikai biztonságát veszélyeztető életidegen, önmaga karikatúrájává váló dogmáival is.

 

pray for...

A soha véget nem érő lista. (Forrás: facebook.com)

Az internet közössége természetesen ezúttal is rendkívül kreatív módon állt hozzá a terror utáni gyászhoz, rengeteg sajnálkozó és részvétkifejező kép készült, gyaníthatóan a facebook profilképek is trikolórba fognak borulni, de attól tartok, hogy ez ma már édeskevés. Ma a cselekvés ideje jött el. Európának végre el kell döntenie, hogy vagy liberális akar maradni, vagy pedig életben akar maradni. A kettő együtt úgy tűnik, hogy nem megy.

Európa hadban áll!

Vajon hány ártatlan embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy a döntéshozóink ráébredjenek: az önmegtagadás liberális kultúrája során Európába importált, bennünket ellenségnek tekintők tömegei csak a pusztulásunkat hozzák magukkal?

Háborúban állunk, ez már nem is kérdés. Hanem sokkal inkább az, hogy vezetőink erre mikor fognak ráeszmélni. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a brüsszeli bürokraták egy torz eszme nevében továbbra is tömegesen és ellenőrizetlenül importálják az embereket olyan országokból, amelyekkel hadban állunk és amelyek népei megvetnek bennünket, elítélik életformánkat. 30 fölött jár a legutóbbi terrortámadás halálos áldozatainak száma és 270-nél a sérültek száma, erre mi a legfőbb aggodalmuk liberálisainknak? “A liberálisok hisznek a szabadságban (…) és bíznak abban, hogy a történtek nem szolgálnak újabb alapot majd a gyűlöletkeltésre, a menekültkérdés és a terrorizmus összemosására”, illetve “(…) a gondolataim a közvetlen áldozatokkal vannak (…) és a közvetett áldozatokkal (menekültekkel, muszlimokkal), akiket újra igaztalanul vegzálnak majd. (…) Ezért fontos megvédenünk a muszlimokat.” Ugye érthető? Megvédeni a muszlimokat. Remélem nem csodálkoznak majd, ha a jövőben továbbra is hazaárulóknak fogják őket bélyegezni – teszem hozzá, ez számukra csak látszat probléma, hiszen egyáltalán nem éreznek semmilyen hűséget sem hazájuk sem nemzetük iránt.

Nos, jelenleg ez a kiindulási pont. Innen szép nyerni, mondhatnánk. De a helyzet sajnos még ennél is rosszabb. Nálunk szerencsére mostanra már csak marginális politikai tér jutott ezeknek a neobolsevikoknak, de Európa nyugati felében, ahol hosszú évtizedeken keresztül mantrázták a liberális toposzokat, az emberek továbbra is éber álomban szenvednek. Csak ez az egyetlen magyarázata annak, hogy nem is olyan rég még virágokkal és táblákkal fogadták a honfoglalókat. Az elkényelmesedett embernek, aki évtizedeken keresztül a jólétben tengette mindennapjait, a legnagyobb problémája a genderidiotizmus lett, vagyis az, hogy mikor és milyen nemet választhat magának (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer vagy interszexuális – nem vicc, ezek mind egyfajta irányzatok). A szociáldarwinizmus alaptétele, hogy “az erősebb kutya…”. Nos, azt hiszem ebben a kérdésben nem állunk valami jól, hiszen ezek mind fiatal, életerős férfiak, akik nem átalkodnak csordákba tömörülve erejükkel visszaélni. Szemben az elöregedő, elnőiesedő európai emberrel. Amikor ezeket a sorokat írom, az elkeseredettség szól belőlem, hiszen az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének – akinek a biztonságunkat és a védelmünket kellene garantálnia – reakciója nem a könyörtelen bosszú vagy leszámolás bejelentése volt, hanem az, hogy nyilvánosan elbőgte magát… Háborúban állunk, ideje lenne ennek megfelelően viselkedni.

 

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén