agitatio

kitekintés a világra

Címke: néppárt

Egy gondolat a Fidesz és a Néppárt csörtéjéről

Az ellenzéki oldalon politikai tevékenységet folytató aktorok, vagyis hírportálok, politikusok és önjelölt megmondóemberek előszeretettel beszélnek a Fidesz Néppártból történő kizárásának lehetőségéről, mondván a Junckeres plakátok most aztán tényleg kiverték a biztosítékot. A helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb, ahogy a tét is nagyobb: a Néppártban most döntenek a politikai jövőjükről.

A hír egy plakátkampánnyal kezdődött. A kép a hagyományos Soros-plakátok világát idézi, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a Fidesz politikai pártcsaládjához, a Néppárthoz tartozó Bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker is felkerült rá. Más kérdés, hogy minden politikai plakát célja, hogy több szavazatot, és ezáltal több képviselői helyet szerezzen, így a Fidesz által lényegében a néppártnak is. Szóval látszólag azért akarják szankcionálni, amit közvetve az ő érdekükben tesz.

A plakát a Néppárt jelenlegi bevándorláspártiságára utal.

Ezen logikai kitérő után azonban térjünk vissza a néppárt hivatalos álláspontjához, hiszen a magyar kormányt a plakát miatt rengeteg támadás érte házon belül, sokszor elhangzott miatta az ‘árulás’ vádja is. Azonban egy pillanatra érdemes megállni és elgondolkodni, hogy valóban ki is követi el az igazi árulást. A Magyar Nemzet a mai napon megjelent vezércikkében, az Új szövetséget!-ben elég egyértelműen jelöli ki a valódi árulók helyét akkor, amikor úgy fogalmaz:

A néppárt már nem védelmezi sem a nemzetet, sem a kereszténységet, sem a hagyományos családmodellt, sem bármely, néven nevezhető európai hagyományt. A néppárt mára a beteg liberalizmus kiszolgálója lett. Félelemből, pénzért, meggyőződésből, a nyugati sajtó agresszív nyomása miatt – mindegy.”

Azt a liberalizmust, amely – mint írják

Felszámolta az európai, a nyugati ember vallási identitását, felszámolja az európai, nyugati ember nemzeti identitását és készül felszámolni az európai, nyugati ember nemi identitását. Ezzel kell szembenézni és ezt kell mindenekelőtt kimondani. E három identitás nélkül ugyanis nincsen Európa, nincsen európai kultúra, euró­pai civilizáció.”

Ha valóban az a tényállás, hogy a Néppárt a Fidesz kizárásának kezdeményezésével a bevándorláspárti baloldaliakkal, liberálisokkal és zöldekkel való együttműködésnek ágyaz meg, akkor nem lehet kétséges, hogy kik azok, akik eredeti identitásukat feladva, pusztán a remélt hatalom megtartása érdekében hoznak amorális döntést. Hiszen a kizárást kezdeményező pártok mindegyike egyébként is a néppárt liberális szárnyához tartozik, akik a pártcsalád szétszakításával valójában Macron tervét készítik elő, aki egy új, bevándorláspárti pártszövetség felépítésén ügyködik, amihez viszont szüksége van a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező néppárti képviselők egy részére is.

Ha valóban az a döntés fog születni, hogy a Fideszt végül kizárják a néppárt soraiból, akkor azzal az egykoron szebb időket is megélt pártcsalád az utolsó esélyét is eljátssza az elől, hogy valaha is visszataláljon keresztény-konzervatív gyökereihez. Mivel az európai politikát ma meghatározó törésvonal a bevándorláshoz való viszonyulástól függ, ezért ezzel a cselekedettel a néppárt végleg kizárná magát a bevándorlásellenesek egyre terebélyesedő táborából, így hát nagy kérdés, hogy a kizárással ki veszítene többet, a Fidesz vagy a Néppárt.

 

Weber ultimátuma

Úgy tűnik, hogy a kérdésben a néppárt csúcsjelöltje, a konfliktusok között idáig ügyesen lavírozó Manfred Weber is döntött már, hiszen olyan ultimátumot fogalmazott meg a Fidesz felé, amely teljesíthetetlen kérésekből áll – és kevéssé érthető, hogy miért is kéne teljesíteni őket. Ugyanis a

  • Brüsszel elleni kampány leállítása,
  • a néppártiaknak szóló bocsánatkérés és
  • a CEU ügye

meglehetősen érdekes kívánságlista ennyivel a választások előtt – tekintve, hogy az elsővel szemben korábban sosem emelt kifogást, a második az önkritika gyakorlásának teljes hiányára utal, a harmadik pedig egy meglehetősen irreleváns témakört érint, de arra mindenképpen jó, hogy kijelölje honnan is jöhetett az ukáz.

Ettől függetlenül könnyen lehet, hogy a több lehetséges forgatókönyv közül a Néppárt a kivárásra játszik, és majd csak a májusi választások után, az erőviszonyok tisztázása után hoz végleges döntést. Ahogy az is reális forgatókönyv lehet, hogy ha a néppárt mégis a jelenlegi brüsszeli elitet választva, az emberek akarta ellen teszi le a voksát – feltéve, ha az a migráció elutasításán alapul -, akkor új, bevándorlásellenes pártcsalád is megalakulhat a feltörekvő új jobboldali erőket egyesítve, hiszen a magyar miniszterelnök az év elejei kormányinfón világosan meghatározta a kormány két legfontosabb célját:

  1. Több bevándorlásellenes képviselő legyen, mint bevándorláspárti
  2. A Fidesz legyen a legsikeresebb párt a szövetségben

Az előbbi akár a néppárt berkein kívül is elképzelhető, ahogyan az a várhatóan 13-14 képviselő is jól fog jönni bármelyik pártszövetségnek az európai politikában. A fent említett két célhoz való következetes ragaszkodás azonban nem is lehet fontosabb akkor, amikor a londoni főpolgármester és angol belügyminiszter muszlim hovatartozása után már a néppárt legnagyobb pártjának, a CDU-nak (Kereszténydemokrata Unió) a frakcióvezetője is arról beszél, hogy nem lenne ellenére Németországban egy muszlim kancellár.

Akárhogy is, a plakáttal a magyar kormány döntési kényszerbe hozta a Néppártot: vagy maradnak a liberálisok által diktált langyos vízben és végrehajtják a kontinens bevándorlókkal történő elárasztását, vagy pedig kiállnak eredeti keresztény, konzervatív értékeik mellett, és megőrzik Európát olyannak, amilyennek ismerjük és amilyennek szeretjük. Hamarosan elválik az ocsú a búzától.

 

Ki az igazi néppárt?

Vona Gábor október 23-ai beszédében kirakta az irányjelzőt: az identitását vesztő ellenzéki pártnak a Fidesz helyére fáj a foga. De vajon sikerrel járhat e a náci kötődéseire egykor büszke mozgalom, ha szavazóbázisát drasztikus ütemben és módszerrel akarja lecserélni? Az újkori Magyarország történetének legvakmerőbb politikai manőverezési kísérletének vagyunk szemtanúi. 

Vona Gábor erősen kezdte ünnepi beszédét. Nagyon rövid bevezetés után a pártelnök gyorsan áttért legfőbb üzenetére, amelyben a Jobbik új, vágyott szavazóbázisához kívánt szólni, nagyjából ezzel az üzenettel: mi is nemzetiek vagyunk, csak mi nem lopunk. A saját szavaival, némiképp hosszabban kifejtve ez így hangzott: “A hazát megvédjük az csak a duma, a felszín alatt a lényeg a lopás. Az orbánizmus valójában nem más, mint nemzeti színszalaggal átkötött aljasság. Nemzeti lobogók mögé bújtatott hazudozás, és kokárdával eltakart gátlástalan lopás. Magát nemzetinek mondó kormányzás, amely valójában csak korrupt hatalomgyakorlás. A szocialistáknak persze lehetett mondani, hogy ti is loptok, mi is lopunk, de nekünk van kokárdánk. Ti is hazudoztok egész nap, mi is hazudozunk egész nap, de mi nemzetiek vagyunk. A szocialistákkal szemben ez elég volt, de velünk szemben? Kokárdánk nekünk is van, itt is lobognak a nemzeti lobogók, és mi is nemzetiek vagyunk, de mi nem tűrjük a lopást, nem tűrjük a hazudozást és nem tűrjük az osztogatást.”

Úgy tűnik tehát, hogy eldőlt. A Jobbik az erőtlenre sikeredett valódi nemzeti konzultáció helyett a korrupción keresztül szeretne fogást találni a kormánypárton a 2018-as választásokon. Azokhoz a nemzeti érzelmű polgárokhoz szeretne szólni, akik bár értékrendjükben szilárdak, de mégis rossz szemmel nézik a liberális média által eléjük tárt urizálást. A szemmel láthatóan új tanácsadókkal dolgozó Jobbik vezetősége ebben vélte felfedezni a siker receptjét. Érdekes felvetés mindez annak fényében, hogy a közélet megtisztítását annak a Simicska Lajosnak a segítségével kívánják elérni, aki egészen 2015-ig a közpénzek első számú elsíbolója volt. Mi sem bizonyítja ezt az együttműködést jobban, mint hogy a pártelnök teljes beszédét a Simicska médiabirodalmába tartozó HírTV közvetítette élőben.

Persze nem mindig volt ilyen nagy az egyetértés Simicska és a Jobbik vezérkara között, de az élet úgy hozta, hogy az oligarcha párt nélkül maradt, a Jobbik pedig médiamegjelenésben szenved hiányt, a szükség pedig nagy úr, pláne ha a legfelsőbb hatalom a tét. A mára már közhely tárgyává vált elszámoltatás bekövetkezéséhez ugyanakkor nem tudom, hogy mit szólna az új mecénás – vagyis tudom, de nálam csak szegény Novák Előd tudja jobban, aki nem vette komolyan az elnöki intést, és továbbra is céltáblája közepén tartotta a milliárdost, amiért politikai karrierjével kellett fizetnie. Kár érte.

Persze szegény ember az, aki még ígérni sem tud, így a Jobbik által hangoztatott tisztesség és átláthatóság, bár könnyen tetszést válthat ki sokak szemében, a valóságban azért nem árt azt tudni, hogy az igazi próbatétel csak kísértés esetén áll fenn, ahhoz pedig, hogy a Jobbik eljusson egyáltalán a kísértésig, előtte hatalomra kellene kerülnie, amire idáig még nem volt példa. Tehát ha valóban hinni lehet a Jobbik kommunikációjának, akkor ezt a tisztességet az az ember fogja elhozni, akit óriásplakáton maffiakormányoztak. Szebb jövő elé nézünk? Aligha.

mszp-oriasplakat

Plakátkampány 2014-ből. Forrás: flagmagazin.hu

Nemzeti radikalizmus: se veled, se nélküled

Van itt még egy fontos, nehezen levakarható örök kérdés a Jobbik háza táján, ez pedig a korábbi szélsőjobbos szubkultúrához való viszonyulás. A pártot a parlamentbe repítő mag nélkül nehezen lenne elképzelhető, hogy a Jobbik ma ott tartana, ahol. Mégis az egész manőverezési kísérlet az ő lecserélésükben öltene végleges formát, amely így elég hálátlan szereplőként tüntetni fel a pártelnököt. Valószínűleg a korábban már említett új tanácsadói kör javaslatára dönthetett úgy Vona, hogy a legtöbb politikai elemző által emlegetett 20%-os plafont velük nem tudná átugrani. Tehát a Jobbik-dilemma borzasztó egyszerű: a keménymag bár biztosít egy állandó szavazatmennyiséget, de csak velük soha nem fognak hatalomra kerülni. Ezért kezdődött el ez az egész, végül identitási zavarokat okozó kettős beszéd, amelynek lényege, hogy látszólag lemond szélsőséges retorikájáról a Jobbik, amitől új szavazók bizalmának az elnyerését remélik, de legbelül mégis megmarad az, ami mindig is volt. Ezért kezdte úgy a beszédét is, hogy már rögtön az elején védelmébe vette a napokban első fokon – egyébként némileg talán túlzóan – 13 évre ítélt Budaházy Györgyöt.

Úgy tűnik tehát, hogy a Jobbik nemcsak, hogy nem tud, de nem is akar szabadulni örökségétől.

vona_gabor_isztambulban.jpg

Vona Gábor Isztambulban. Forrás: leleplezo.eu

Mondjuk talán kár is lenne, mert ilyen, azóta már szállóigévé vált kijelentéseket köszönhetünk ennek a kettős politikának:

Az iszlám az emberiség utolsó reménye” – Vona Gábor 2013. 11.06.

Hogy végül is hogyan lehet úgy sikeres politikát csinálni, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon, arra remek bizonyítékot szolgáltat egy mai friss, a Tárki által közétett közvélemény-kutatás, amely szerint a Fidesz támogatottsága 30-ról 32-re nőtt, míg a Jobbiké 14-ről 10 %-ra zuhant. Úgy fest tehát, hogy a Jobbik hiába cserélte le szakértői gárdáját, a nagy tanácsuk következtében könnyen a két szék közül a pad alá eshetnek.

Fidesz reakció

Mindentől függetlenül azért nem lenne indokolatlan a kormánypártnak komolyan vennie a kihívást, ugyanis a féktelen urizálás valóban és jogosan kelthet visszatetszést a tisztességes állampolgárok szemében. Valószínűleg ezzel tisztában vannak a kormányon belül is, hiszen a sajtóhírek már a letelepedési kötvény konstrukciójának minél előbbi kivezetéséről tudósítanak. Ezzel viszont megint a Jobbik került lépéskényszerbe, hiszen ha ezek után tényleg nem szavazzák meg az alaptörvény módosítását, akkor valóban hiteltelenné, hovatovább “hazaárulókká” válnak.

Rogán.jpeg

Orbán és Rogán az Európai Néppárt maastrichti találkozóján, egy nappal azután, hogy Vona ultimátumot intézett a miniszterelnökhöz. Érdekes megfigyelni kezében egy kopottas táskát, amely a visszafogottságra utal. Fotó: MTI

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Jobbik politikájának középpontjába állított, a közélet megtisztítását célul tűző üzenete eléggé visszás, hiszen mögöttes emberként feltűnik a háttérben az a Simicska, aki valójában mozgatja a szálakat. Róla pedig sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ne szeretné az állam pénzét a sajátjaként kezelni. Így tehát a Jobbik fő üzenete éppen emiatt hiteltelenné válik, ami már a közvélemény-kutatásokban is visszaköszön. Ha mindehhez még hozzávesszük a szakemberek és szellemi holdudvar fojtogató hiányát, valamint a pártot máig üldöző erőszakos náci múltját és identitását romboló kettős politikáját, akkor nem sok kétségünk maradhat afelől, hogy melyik párt képviseli jobban a magyar érdekeket, és hogy a címben feltett kérdésre adott válasz alapján ki nevezheti magát az igazi nemzeti néppártnak.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén