Vajon meddig terjedhet egy pedagógus vagy egy szakszervezet döntésképessége, még akkor is, ha egyébként jogos igényeket fogalmaz meg?

Ma olvasom, hogy a tanársztrájk egyik vezetője, Galló Istvánné kiterjesztené a tanársztrájkot. “Április 20-án délben öt percre országszerte álljon le az élet – kezdeményezi a pedagógusok sztrájkbizottsága, arra buzdítva, hogy az egész napos országos pedagógussztrájk napján legyen egy más szektorokra is kiterjedő nagy demonstráció.

“Álljon le az ország, kék szalag legyen a szolidaritás jele” – harsog a jelszó. Ne legyen kiszolgálás az üzletekben, ne legyen ügyintézés a hivatalokban, álljon meg a közlekedés. Az elégedetlenkedők szélesítésének kísérletével pedig az általános közhangulaton keresztüli nyomással akarja a kormányt megszorongatni, az esetleges tárgyalások helyett mindenképp a tüzet szítani – hol ultimátummal, hogy az egyéb ágazatok csatlakozásra való felszólításával.

Nos, ennyit arról, hogy a hangos kisebbséget az oktatás jelenlegi helyzete érdekli – hiszen a legfőbb követeléseiket, Klik megszűnését és a kötelező óraszám csökkenését, forrásbevonást tulajdonképpen elérték – és nem tisztán politikai célok vezérlik.