A minap véletlenül belefutottam az atv egyik műsorába, ahol Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke adta elő sajátos narratíváját az aktuális európai politikáról. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot és összegyűjtöttem, hogy az áprilisi kudarc után melyik párt, hogyan próbál készülni a 2019-es európai parlamenti választásokra. Választási körkép az EP-kampány előtt.

Sokan, sokféleképpen elemezték már a tavaszi helyzetet, így én ettől most megkímélném az olvasót. Részint mert ezek az elemzések leginkább a felelősség alóli kibúvási lehetőségeket keresték, részint mert mégiscsak a jövőre való felkészülés visz előre. Így tehát megkísérlem összegezni, hogy a pártok milyen üzenetekkel próbálják visszaszerezni sokadszorra megtépázott reputációjukat és a választók bizalmát a májusi európai parlamenti választásokon. Annyi előnyük mindenképpen van, hogy az EP-választás tisztán listás, így az összefogás nevű szappanopera előadásától ezúttal megkímélik saját választóikat, és talán több energiájuk marad elmagyarázni, hogy mit is gondolnak a világról. Nem lesz egyszerű dolguk, mert mindegyiknek meg kellene különböztetnie magát a többiektől, méghozzá lehetőség szerint vonzóbb formában. Lássuk hát az egyes pártok lehetséges stratégiáit!

 

Demokratikus Koalíció

Mivel a gyűjtésre vonatkozó ihlet is tőlük ered, ezért kezdjük a vezérét mostanában meglehetősen ritkán szerepeltető Demokratikus Koalícióval. Azt hiszem, azt mindenképpen jól mérték fel, hogy a közvélemény a DK-t Gyurcsány Ferenccel azonosítja (ez egyébként a Molnár Csaba interjú elején is elhangzott, hogy a kettő nem egy és ugyanaz), így a volt miniszterelnök karaktere legnagyobb előnye, de egyben legnagyobb hátránya is a pártnak. Előnye, mert egyértelműen megkülönbözteti a többi mikro párttól, hátránya mert az elutasított politikus egyben a fejlődés gátját is jelenti. És bár a ‘nagy bejelentést’ szeptember 15-ére ígérték, az eddigiek alapján az alábbiak tűnnek biztos elemnek:

  • Gyurcsány feltűnő elrejtésével párhuzamosan megpróbálnak új, kevésbé elhasználódott arcokat felépíteni (Gréczy Zsoltot, Vadai Ágnest és az EP kampányban különösen Molnár Csabát).
  • Negligálni próbálják a Fidesz narratíváját, miszerint Orbán Viktor Európában egyáltalán nem tényező, csak a C ligában focizik. Szerintem ez nem a legjobb stratégia, mert nehezen magyarázható, hogy akkor ugyan miért akar vele közösen mutatkozni az új, bevándorlás elleni európai jobboldal minden fontos vezetője. Nagyszerű érzékkel ráadásul sikerült mindezt a már egyre többek által rebesgetett Trump-találkozó előtt bemondani. Óriási kapufa.
  • Következő lényeges elem, hogy Európában megszűnt a bevándorlási válság, hiszen a 2015-ös szint 4%-ára csökkent a regisztrált menedékkérők száma. Érezhetően ők nem elkerülni próbálják a baloldal számára az utóbbi időben nem sok babért termő migrációt, hanem egész egyszerűen letagadni annak jelentőségét. Mivel az EP-választás is lényegében belpolitikai ügy, és mivel Magyarországon a határkerítésnek köszönhetően valóban megszűnt a probléma láthatósága, ezért akár még jó elképzelésnek is tűnhetne, csakhogy pont a szigorú intézkedések miatt nincsenek nálunk bevándorlók, így a fenyegetettség ugyanúgy megmaradt. Éppen ezért ezt a stratégiát választani, már nemcsak kapufa, hanem inkább öngól. Arról nem is beszélve, hogy milyen szépen be lehet majd ezeket az interjúkat újra játszani, amikor mégis megindul az a több millió ember a túlnépesedett Afrikából, akiknek jelen állás szerint valóban nem lesz más választásuk.
  • A narratívatagadás mellett a további kampányelemeket a már megszokott, és eddig be nem vált panelek jelentik, miszerint Oroszország folyamatosan növeli befolyását a térségben, és hogy a Fidesz kiléptetné Magyarországot az unióból. Persze, hiszen a törzsközönség igényeit ki kell szolgálni.
  • Úgy tűnik tehát, hogy a DK hazárdjátékot játszik, amikor mindent feltesz az egyre inkább csökkenő népszerűségű Európai Egyesült Államok víziójára. Ez bár világos ellenpólust jelent, de meglehetősen be is korlátozza a párt lehetőségeit.

 

MSZP

Itt most nem tudom megítélni, hogy az MSZP ezúttal is beviszi magával a parlamentbe a Párbeszédet, ahogy áprilisban tette, vagy inkább magukra hagyják a mikro pártot. Karácsony Gergely mindenesetre mintha már bejelentkezett volna egy hasonló, listavezető szerepére, de a szocialisták úgy tűnik, hogy inkább elhatárolódtak tőle. Mindenesetre ami új, hogy egyfajta ‘Európa-párti hazafiként’ akarják meghatározni magukat. Ez kétségtelenül mást képvisel a Gyurcsány-párthoz képest. Ezen kívül azonban nem sok új, és főleg nem izgalmas témával rukkolnak elő.

  • Az világosan látszik, hogy a párt fő témája a kivándorlás lesz, amihez a Publicus Intézet szállított kutatási eredményeket. Az intézet szerint ugyanis 1,5 millióan tervezik elhagyni az országot.
  • Ebben a témában szintén látok veszélyeket, ugyanis ha valóban komolyan gondolja a párt azt, amit állít, akkor erre valamilyen megoldást neki is javasolnia kell. Ezt meg is kísérli tenni, méghozzá nagyon demokratikus módon. Egészen pontosan úgy, hogy – kapaszkodjunk meg, zseniális! – egy konzultáció keretében akarja meghallgatni az emberek véleményét, amiből aztán levonja a megfelelő következtetéseket. Azt, hogy a konzultáció miért hat olyan komikusan az MSZP részéről, remélem nem kell ecsetelni. Ha mégis, akkor gondoljunk nyugodtan a Fidesz által indított nemzeti konzultációkra, és az azt kritizáló szocialista véleményekre.

 

LMP

Az LMP-t sújtották talán legjobban a választási kudarcot követő belső viszályok, hiszen a komplett vezetés lemondása után, az etikai bizottságról kikerült verekedés (sic!) hangfelvételével, valamint a bohózatba illő, az összefogásosdit koordináló párttagok kvázi eltiltásáig sok minden tépázta egyébként sem túl acélos népszerűségüket. Nem is csoda, ha valami újat kellett húzniuk, hiszen a legtöbb közvéleménykutató jelenleg a parlamenti küszöb alá méri őket.

  • Az LMP erős embere, Ungár Péter a “Fejezzük be a demokráciasiratást és a moralizálást!” című írásában arra meglepően helyesen hívja fel a figyelmet, hogy aki nem hajlandó a bevándorlás kérdésében a Fidesszel semmiben sem egyetérteni, az lényegében 3,3 millió potenciális szavazótól vágja el magát. Éppen ezért arra a következtetésre jut, hogy “Orbánnak akár igaza is lehet”. Azt is talán elsőként ismerte fel az ellenzéki térfélen, hogy ha valaki valaha is meg akarja szorongatni a kormánypártot, annak nem a nemcsak a pártpreferenciájukban, hanem politikai aktivitási hajlandóságában is bizonytalan szavazókra kell továbbra is hajtania, hanem meg kell próbálnia csökkenteni a Fidesz táborát. Hátránya ennek a stratégiának, hogy meglehetősen elkésve történt a felismerés, amivel félő, hogy csak az egyébként is kétes hitelességét erodálja tovább a párt. Hiszen egy ilyen taktikai megfontolásból eredő arcvesztés nehezen eladható a választóik felé.

 

Jobbik

A bevándorlás kérdésében szigorúbb LMP azonban már a Jobbik számára is lehet egy kompromisszum alapja, hiszen a baloldali fordulattól függetlenül, azért az egykor nemzeti radikális párt még most is sok esetben szkeptikus a bevándorlással szemben. Legalábbis a szavazóinak egy része egészen biztosan. Ez a közös pont pedig azon túl, hogy beleillene a mostanában indokolatlanul sokat hangoztatott 21. századi pártok koncepciójába, még hitelesítené is a Jobbik balra, de mindenképpen középre történő húzását, hiszen az LMP-vel való szövetség legitimálná a balos szavazók szemében is. Szükségük is lenne rá, mert  a pénzügyi gondokkal küzdő párt nemcsak az identitását vesztette el, hanem a vezetőjét is, ami által esélye sincs arra, hogy kezdeményezői szerepben tűnhessen fel a politikai porodon. És ha mindez nem lenne elég az egykor szebb jövőben reménykedő pártnak, a bizonytalanságot kihasználva egy új formáció startolt rá a kialakult helyzet előtt értetlenül álló, korábban a törzsbázist adó tagságára.

 

Mi Hazánk

Fiatal párt, a felszínen maradásért küzd, elsődleges célként a Jobbikból kiábrándult radikális szavazókat akarja magához édesgetni. Ennek megfelelően a programpontjai is mintha a 10 évvel ezelőtti viszonyokhoz igazodnának, úgymint a halálbüntetés visszaállítása, a cigány-magyar együttélés nehézségei, és az Európához való viszonyulás felmelegített megközelítése.

A Mi Hazánk ugyanis újra elővette az EU-tagságról szóló népszavazás ötletét. Ezzel kétségtelen, hogy megcélozták azt a piaci rést, amiről a Jobbik önként lemondott, és így gyakorlatilag képviselet nélkül maradtak sok százezren, de vajon egy Jobbik 1.0 mennyire tudja újra meghatározni a közbeszédet, ahogy azt Toroczkai László elnök a korábbi Jobbikról állította. Persze az is lehet, hogy nekik van igazuk, hiszen ha semmi innovatív elemmel nem rukkolnak elő, cserében hitelességet és megbízhatóságot mutatnak a jól bevált témákban, akkor a zavarosban való halászás révén sok tízezer szimpatizánst el tudnak csábítani az önmagát kereső Jobbiktól. Én nem hiszem, hogy jelenleg ennél komolyabb ambíciókkal rendelkeznének.

 

Momentum

A Momentum legfőbb problémája az ötlettelenség és a professzionalizmus hiánya. A nolimpia kampány során elért siker(?), szemmel láthatóan megszédítette a meglehetősen tapasztalan politikus palántákból álló pártot, és képtelenek túllépni azon, hogy a 15 perces hírnév az ő esetükben szó szerint értendő. Bár a párt életében valóban jelentős belpolitikai sikerként lehet elkönyvelni, hogy visszakozásra kényszerítették a kormányt egy fontos kérdésben, de arról rendre elfelejtkeznek, hogy a téma lent hevert a földön (egészen pontosan felnagyításra került a liberális sajtó által), valamint az összefogás mintapéldáját sikerült az akkor még civilnek gondolt mozgalomnak megvalósítania azzal, hogy a fővárosban hagyományosan erősebb ellenzék beállt a kezdeményezés mögé, és szervezetet, erőforrást bocsátott a momentumosok rendelkezésére. A show-t akkor ugyan elvitték, de ekkora mozgósításra azóta sem voltak képesek, és a párttá alakulásuk bejelentésével vélhetően már nem is fognak az immár bennük is riválist látó ellenzéki erők támogatása nélkül.

Ezek fényében kell értelmezni a Macron francia elnök mozgalmának magyarországi fiókszervezetének minden cselekedetét. Természetesen unió- és integrációpártiak, a bevándorlás és melegházasság sem áll tőlük messze. Tulajdonképpen a meglévő baloldali pártoknak egy fiatalított, és a vezetők reményei szerint még nem annyira lejáratott változataként szeretnének funkcionálni. Mivel sok újdonságot nem is mutatnak, ezért elemezni sincs nagyon mit. Inkább csak bemásoltam az önmeghatározásukat és Európához való, szándékolt viszonyukat:

Igenis van mitől félnie a populistáknak és önjelölt “erős embereknek”, mert a jövő Európájában, amit Macron is képvisel, nincs helye a múltból itt ragadt feudális pártállamoknak és gyűlölködve fröcsögő zsebautokratáknak.

Ez tehát a közelgő EP választások tétje: erős Magyarország egy egységes Európában, vagy gyenge és széthúzó “nemzetek Európája.”

A Momentum álláspontja ebben a kérdésben egyszerű: Európa nem volt, hanem lesz!

 

Fidesz

És bár a felsorolás alapvetően a vesztes pártokról szól, azért a teljesség kedvéért néhány mondatban megemlíteném a kormánypárt választási stratégiáját is. Az ő helyzetük lényegében a legegyszerűbb, köszönhetően annak, hogy a megfelelő témát választották, amit a megfelelő módon kommunikáltak, így lényegében nincs is más dolguk, mint folytatni az eddig megkezdett utat. Lényeges könnyebbség, hogy a politikai diskurzust teremtő Orbán Viktornak sok követője lett az évek során Európa-szerte, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a sikert jelentő Szent Grál ma az ő birtokában van. Ennek megfelelően a kampány fő üzenete is a legkönnyebben befogadható és értelmezhető, miszerint a bevándorlásellenes erők csapnak össze a bevándorlást támogatókkal. Rövid, konkrét, világos. Ezek fényében elmondható, hogy ha májusban a Fidesz nyer, akkor az egészen biztosan nem a véletlen műve lesz.