A politikai érdek minden elvi döntést felülír. Ennek következményeként a remélt hatalom megszerzésének érdekében a baloldali ellenzék összefog a korábban gyűlölt ‘nácikkal’ – és fordítva. Így osztva fel a közéletet Fideszre és Fideszen kívüli világra, vagy ha úgy jobban tetszik, elvi meggyőződésűekre és elvtelenekre.

A Kúria döntött, az MSZP pedig bejelentette, hogy elkezdi gyűjteni az aláírásokat a népszavazáshoz – bár az ellenzéki politikusok és a média ki volt éhezve rá, ezúttal elmaradt a kopasz-különítmény. Azt gondolhatnánk, hogy a helyzetben így semmi különös nincs, kezdődhet a mozgósítás, majd ha összegyűlik a 200.000 aláírás, a kampány. DE. És itt a de-nek fontos szerepe van. A Fideszen kívüli összes párt rámozdult a témára, így az az abszurd helyzet állt elő, hogy az MSZP kezdeményezését támogatja a teljes politikai paletta a DK-tól a Jobbikig – én ezt természetesen megértem, nagyon kellenek a menedzselhető témák, főleg ha még azt is gondolják róluk, hogy a nép akaratát testesítik meg. A kialakult állapot nem új keletű, ugyanez volt megfigyelhető már az összes időközi választáson Veszprémtől kezdve, Tapolcán át egészen Salgótarjánig. A Fidesszel szemben álló, legesélyesebbnek gondolt jelölt mögé állt be a teljes ellenzék, ezzel felosztva a közéletet Fideszre és Fideszen kívüli világra. 

Szerencsések vagyunk, mert az események furcsa láncolatán keresztül könnyedén megismerhetjük a hatalom természetét. Így fordulhat elő, hogy a korábban a Jobbikot konstans nácizó és bojkottáló DK egy platformra került – legalábbis önmaga bevallása szerint – leggyűlöltebb ellenfelével és fordítva: az MSZP-t bűnszervezetnek nevező és Gyurcsányt, mint főbűnöst megjelölő, néppártosodó Jobbik most azok szekerét tolja, akiktől 2009-ben még az országot – hovatovább az egész világot – akarta megmenteni. Pontosan ugyanúgy hullik le a lepel az ország demokráciáját féltőkről, mint azokról a brüsszeli bürokratákról, akik a bevándorlást valamiféle morális, humánus kérdésnek próbálták beállítani. Pedig az ember nem hülye és még csak nem is megtéveszthető, ha felteszi magának a bűnügyi szakemberek által oly gyakran ismételt, motivációt indokló kérdést: hol van az érdek? És azonnal érkezik a válasz: keresd a pénzt!

Ahogy az uniós elit esetében az olcsó munkaerő jelentette még magasabb profit, úgy hazánk végrehajtó hatalmából kiszorult képviselői esetében a húsosfazék közelében remélt zsákmány jelenti a fő motivációt. Hasonlóság természetesen a kommunikáció szintjén is mutatkozik. Az ideológiai alapelvekhez és jogokhoz való ragaszkodás általában csak a felszín (jelen esetben az emberiesség vagy éppen demokrácia hívószava). Ahogy J.P. Morgan mondta: mindig van valami elvi álláspont a saját érdek megvédésére. És ez az érdek mi más lehetne, mint a hatalom és a vele járó pénz. Az érdekközösségből pedig értékközösség lesz. Bár az más kérdés, hogy a hatalom megszerzése mellett milyen értéket képviselhet egy ilyen, a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindent felvonultató, elvtelen, opportunista, szedett-vetett banda, amelynek a gyűlöleten és irigységen kívül nincs más elképzelése a közélet alakításáról. Mert hát lássuk be: valós alternatívának kevés az, hogy Orbán takarodj.