A média legújabb kedvence egy 50 éves botrány. Mivel az esemény finoman szólva sem számít újdonságnak, és mivel korábban sem volt titok létezése, felmerül a kérdés: milyen célt szolgál valójában Kiss László Olimpia előtti lejáratása? 

Az elmúlt hetet egy újabb közéleti botrány rázta meg. Az azóta már lemondott szakemberrel szemben súlyos vádak fogalmazódtak meg. A történet ismert és elég régi. Kiss László két másik úszótársával együtt megerőszakolt egy lányt az uszodában, legalábbis a vád szerint, amiért meg is kapta büntetését – bár az igazságszolgáltatás nem épp a ’60-as években élte fénykorát, de ettől függetlenül sem tudom megítélni annak koncepciós jellegét. Számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel éppen most, a Hosszú Katinka-botrány árnyékában és az Olimpia előtt hozakodott elő a mindig független és objektív sajtó. Látszólagos céljukat elérték, az úszóedző lemondott, de a témát továbbra sem akarja parkoltatni a ‘mértékadó’ sajtó. Ugyanis – ahogy írják – Gyárfás nyomás alá helyezte az edzőket, hogy álljanak ki Kiss mellett. Bingó. Ha a közvéleményt egy erőszakolás háborított fel – teszem hozzá jogosan -, akkor miért próbáljak az úszószövetség elnökét tovább ütni? Nem igazán hiszek a véletlenekben és az események alapján könnyen felmerül a gyanú, hogy az egész sztorinak Gyárfás állt a célkeresztjében, tehát a nyomás mindenképpen politikai.

Ideológiai eredetű támadás

A történet idáig nagyjából világos. Kiss László sikeredző a múltban erősen megkérdőjelezhető szituációba keveredett, amiért anno letöltötte büntetését, majd a dologra 50 évnyi homály vetült. Kényes helyzetben valahogy újból előkerült, amire válaszként – hogy ne rontsa az úszók olimpiai felkészülését – lemondott. Gyárfásnak közben kiosztanak még néhány pofont, de hát a box már csak ilyen. Ami miatt ugyanakkor fontosnak láttam feldolgozni a témák, az a liberális ideológusok és megmondóemberek gyűjtőhelyeként működő 444 egyik posztja. Ugyanis eléggé felbátorítottnak érzik magukat ahhoz, hogy a történésekből a kormány egyik legfontosabb intézkedését kezdjék el ideológiai alapon revolverezni: a sportot. Gyűlölködő cikkükhöz az alábbi címet sikerült választani: Gyereksport és erőszak: kéz a kézben? Így, kérdőjellel(!), kiváló újságírói teljesítmény (az újságírásban a kérdőjel azért fontos a címadásban, mert kerülhető vele a pereskedés, ezért erre mindig az egyértelmű bizonytalanság és nyilvánvaló manipuláció jeleként tekintsünk).

gyereksport

Forrás: 444.hu

Olyan messzemenő következtetéseket sikerült levonniuk, hogy a gyermekeiket sportra nevelő szülők kvázi veszélynek teszik ki csemetéiket. Értik, azzal, hogy gyerekkoruktól kezdve sportolásra tanítják őket. Nyilván sokkal vonzóbb lenne számukra a liberális ifjúsági politika, amely a rendszeres drogfogyasztásból és a közösség nélküli elszigetelődésből, egyedüllétből, magányból áll (nyilvánvaló, hiszen aki egyedül van, az boldogtalanabb, ezáltal könnyebben lehet rávenni, hogy fogyasztással próbálja betölteni az így tátongó űrt, de erről majd talán egy másik bejegyzésben részletesebben is írok). De emellett a sport még egy, a liberálisok számára nem épp kedvező tulajdonsággal bír. Épp a mai napon beszélt róla a miniszterelnök, miszerint “a sport adja vissza az önbecsülésünk”. Hiszen a sport nemzeti ügy. Az egyetlen olyan alkalom, ami még nemzeti alapon hozhatja össze az embereket, akik ilyenkor egy zászló alatt egyesülnek. Minél több a siker, annál nagyobb a nemzeti önbecsülés, amely két szó így egy mondatban egy liberális számára maga a horror.

De térjünk vissza a sport elleni első támadási indokra, amely a gyereksportot az erőszakkal hozza egy platformra. Szóval ott tartunk, hogy azok aggódnak a gyerekek iránt, akik a kormány összes családtámogató intézkedése ellen kirohannak. Mondjuk én az Iszlám és a feminizmus közötti disszonancia óta már nem lepődöm meg egyetlen önellentmondáson sem. Már az sem fontos, hogy olykor önmagukkal kerülnek szembe, hiszen a lényeg, hogy ostorozni lehessen a polgári, konzervatív gondolkodást. A startpisztoly eldördült, tehát a jövőben még több hasonló támadásra számíthatunk alapvető értékeink ellen.