A portál hasábjain mutatta be kutatók egy csoportjának tanulmányát, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy egy ország vezetőjének felelőssége van a társadalmi normák alakításában. Egészen pontosan arra, hogy Trump győzelme növelte az Egyesült Államok bevándorlásellenességét. A megállapítás minden bizonnyal igaz, csak arról feledkezik meg a liberális lap, hogy a médiának legalább akkora felelőssége van egy ország társadalmi normáinak leépítésében. Például az ilyen cikkek közzétételével, és az ehhez hasonló címadásokkal.

A társadalmi normák határozzák meg, hogy milyen viselkedés követendő és milyen viselkedési forma kevésbé követendő egy adott országban. Ebben a tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztás mekkora hatást gyakorolt az állampolgárok bevándorlást elutasító magatartására. A végeredmény persze az volt, hogy Trump megválasztása után már egy-két héten belül érezhetően megnőtt a bevándorlás elutasítása – egészen pontosan annak nyilvános felvállalása – az Egyesült Államokban.

A tanulmány témája és aktualitása is releváns, azonban az azt bemutató cikket már korántsem lehet hasonlóan pozitív jelzőkkel illetni. Ugyanis folyamatosan azt sugallja, hogy ez a fajta változás rossz, hiszen egy korábbi társadalmi normát – a bevándorlás melletti erőteljesebb kiállást – bont le. Ez a moralizáló kiállás azonban egyáltalán nem meglepő, hiszen ismerjük az index teljes szerkesztőségének magatartását a migrációs válság során. Ami azonban nehezen érthető egy laikus – és egy kevésbé laikus – olvasó számára, hogy miért gondolja úgy, hogy az ő elképzelésén kívül miért nem létezhet másik alternatíva, és ami még fontosabb, hogy egy társadalmi norma miért ne változhatna meg a közösség akaratának megfelelően.

Az index úgy tekint egy meglévő társadalmi normára – a bevándorláspártiságra -, mint abszolút értékre. Pedig ez is csupán egy folyamatos változás következtében kialakult norma, és mint ilyen, szükségszerűen meg is változtatható. Hiszen 152 évvel ezelőtt még a rabszolgaságtartás is társadalmi norma volt. Vagy hogy egy másik példát említsünk, a melegházasság is csak valamivel több mint két éve számít törvénybe iktatott társadalmi normának. Azonban pontosan ez az, amiben az index a legnagyobb téved, mert azt feltételezi, hogy a társadalmi folyamatok csakis progresszívek lehetnek, vagyis hogy csakis a liberális értékrendnek való fokozatos és folyamatos megfelelés lehet jellemző rájuk. Pedig az igazság az, hogy ahogy egy norma egy folyamat részeként kialakulhat – hiszen az akkori kihívásoknak az a megoldás, szemlélet nyújtotta a legjobb megoldást – ugyanúgy vissza is fordulhat, ha már többé nem áll érdekében a társadalomnak ahhoz a normához való ragaszkodása. A választási eredményekből kiindulva ilyennek látszik például a korábban ünnepelt bevándorlás iránti lelkesedés visszaszorulása.

Ez a tévedésük azonban bocsánatos bűn, hiszen az elfogultságukból fakad – ahogy mindenki másnak is, akinek vannak preferenciái és elkötelezett valamilyen értékrend iránt. Ami azonban már bosszantó, hogy már megint azt gondolják magukról, hogy az ő igazságuk mindenek felett áll, és ennek megfelelően is viselkednek. Hiszen ha elfogadjuk azt az egyébként eléggé nyilvánvaló tézist, hogy egy politikai vezetőnek hatása van a társadalmi normák alakulására, akkor mégis mi okunk lenne feltételezni, hogy az ország egyik vezető hírportáljának, amelyet saját bevallása szerint naponta több százezren olvasnak, ne lenne meg ugyanaz a befolyásolási potenciálja? Éppen ezért ha ez az oldal írhatja azt, hogy a politika leépíti a társadalmi normákat, akkor én is gond nélkül állíthatom azt, hogy a média a saját liberális elképzeléseinek megfelelőre akarja formálni az arra koránt sem vevő magyarországi polgárok elméjét – például a bevándorlás támogatását illetően is.