A DK ismét bebizonyította, hogy nemcsak a kormányzásra alkalmatlan, de legalább annyira diktatórikus módszerekkel kíván uralkodni a demokrácia saját képükre formált védelme felett, mint amennyire szerintük elnyomó rendszert épített ki Orbán Viktor.

Mindenki magából indul ki – szokták mondani, és ha megnézzük a DK válaszát az LMP alkotmánybírákat támogató szavazására, akkor nehezen lehet más véleményünk. Mint emlékezetes, összesen négy üres helyet kellett feltölteni az alkotmánybírák hiányos sorából, amely döntéshez az Országgyűlésben 2/3-os felhatalmazás szükséges. Mivel a Fidesz már nem rendelkezik ilyennel, ezért néhány ellenzéki szavazatra mindenképpen szüksége van. És ekkor történt az a magyar politikai történelemben párját ritkító esemény, hogy az ellenzék egyik pártja saját szerepét nem a totális, minden kérdésben ellentmondó pártban látta, hanem kompromisszumos politikai alkuk keretében hajlandó volt az előrevivő együttműködésre.

Így hát az LMP, amelynek soraiban újra feltűnt a leköszönt társelnök, Schiffer András – mondjuk ezt meg is értem, hiszen távozásával az LMP igencsak híján lett az egyébként már Schiffer társelnöksége alatt sem túl bőséges intellektusnak – példát mutatott konstruktivitásból, politikai érdekeken felülálló együttműködésből.

Nos, ilyen előzmények után jutottunk el történetünk fő cselekményéhez, amikor is a DK színeiben politizáló Varju László a szavazás napjára sajtótájékoztatót hívott össze, ahol közölte pártja álláspontját az eseménnyel kapcsolatosan. Eszerint bárki, aki nem a DK elképzelései szerinti politikát folytatja, az áruló. Így hát az LMP is “kiírta magát a demokratikus oldal táborából”. Értik, mert érdekében állt megszavazni valamit, amit a DK nem szeretett volna. És ma saját bevallás alapján a DK képviseli a ‘demokráciát’ – ahogy azt tökéletesen sikerült most is bizonyítani.

Miben más ez, mint amikor azért támadja a kormánypártot, mert az kivételezetten bánik egy csoporttal – egészen pontosan a magyar nemzettel -, és aki a csoport tagjai ellen vét, az ellen felemeli szavát?

Szintén a DK-tól jövő rendszeres kritika, hogy a kormány a kedvezményezett csoport (magyar nemzet) védelmét ellenségképek kreálásával, és az ellenük való folyamatos küzdelemmel akarja teljesíteni.

Most egy pillanatra helyettesítsük be a ‘magyar nemzet‘ helyére a ‘demokrata‘ szót, és próbáljunk meg különbséget tenni a DK politikája, és az általa éppen az efféle kivételezésért rendszeresen revolverezett kormány között. A hasonlóság kísérteties, de egy jelentős különbség azért felfedezhető. A magyar nemzet tagjaitól nehezen lehetne elvenni származásukat, identitásukat, így a kormány mindenkiért kiáll, aki a csoportba tartozik, míg a ‘demokratáknak’ van egy olyan különös jellemzőjük, hogy annak eldöntése, hogy ki tartozik a táborba és ki nem, egyedül a DK hatáskörébe tartozik. Pontos leírása ez a kirekesztés gyakorlati működésének. Már eltérő bőrszín, vagy szexuális beállítottság sem kell hozzá, elég a ‘demokráciaellenesség’ vádja, amelynek megítélésére kizárólag a DemoKráciabíróság jogosult, természetesen a saját véleménye alapján – pont mint az osztályellenesség a szocializmusban.

Mindez ugyanakkor nem csak azért bosszantó, mert aljas módszerekkel lehetetlenítik el az országot előrevivő konstruktív parlamenti munkát (Fidesz párttagkönyv osztogatása a neki nem tetsző politikusoknak, kivonulás a parlamentből, hát egyik sem éppen a párbeszédet elősegítő, demokratikus eszköz), hanem mert pont ezzel a lépéssel akadályozhatták volna meg a gyűlölt Fidesz vélt ‘túlhatalmát’, hiszen az Alkotmánybíróság éppenséggel az ellensúly szerepét tölti be. Ezzel most lehetőség nyílt volna számukra, hogy a ‘fideszes pártemberekkel’ teletűzdelt Ab-t kissé felhígítsák, amivel nemcsak a bírák által végzett munka gyorsaságát, hanem a testület függetlenségét is növelhették volna. Persze csak azt nem értem, hogyha az AB nem legitim, nem független – ahogy a DK-sok állítják – akkor vajon miért fordulnak annyiszor a bírósághoz egy-egy közéleti kérdés, politikai döntés alkotmányosságát ellenőrizendő.

Szerencsére nem feladatom a DK cselekvéseiben összefüggést keresnem – csak idáig két logikai ellentmondás volt felfedezhető, és csak ebben a cikkben -, de ha a Gyurcsánypárt legfőbb érvét is figyelembe vesszük az új bírák ellen, akkor azt hiszem megállapodhatunk abban, hogy annyira komolytalanok, hogy nemhogy az ország kormányzását, de még a kávém főzését se bíznám rájuk. Ugyanis azt kifogásolja a DemoKráciabíróság, hogy a frissen megválasztott bírák fideszkatonák. Ehhez képest a valóság teljesen más képet fest. Ennek bizonyítására vegyük szemügyre őket és korábbi kapcsolatukat a politika világával.

Ott van először is az az LMP által delegált Marosi Ildikó, aki a kúria bírájaként tiltott politikai hirdetésnek minősítette az egyik október 2-ai népszavazásra buzdító kormányüzenetet. Ezt az ítéletet akkor az Alkotmánybíróság felülbírálta. Tehát nagyon úgy tűnik, hogy keddtől legalább egy fővel bővült a kormánnyal szemben kritikusabb hangot választó bírók száma.

Aztán ott van  az a Szabó Marcel, aki korábban az alapvető jogok biztosának helyetteseként dolgozott. Nehezen lehetne róla is azt állítani, hogy a kormánnyal azonos álláspontot képviselne, ugyanis kritizálta már a fővárost is a Római-parti mobilgát tervei miatt, felszólalt a kishantosi biofarm tönkretétele ellen, vagy legutóbb éppenséggel a budapesti fakivágások ellen tiltakozott.

A harmadik személy Schanda Balázs jogászprofesszor, aki korábban több mint 10 évig volt az Alkotmánybíróság munkatársa, valamint Sólyom László akkori köztársasági elnökkel egyetemben igyekezett felhívni a kormány (a második Orbán-kormány) figyelmét az ötletszerű, elsietett és aktuálpolitikai célokhoz igazított alkotmányozás veszélyeire.

A következő új taggal szemben már megértem, ha politikai kifogása van a Gyurcsánypártnak, ugyanis Horváth Attila is tagja volt annak a Civil Jogász Bizottságnak, amely a 2006. október 23-ai brutális rendőri fellépések körülményeit vizsgálta. Így hát civilként első kézből értesülhetett, hogy Gyurcsány kormányzása alatt milyen bestiális módon verték a kormány ellen szót emelni merő polgárokat.

Az egész történet paródia-jellegének pedig az adja meg a végső kegyelemdöfést, amit a reflektor talált és mutatott be az oldalán:

dk_fidesz

A képen az látható, ahogy Hajdu László, a XV. kerület DK-s polgármestere köt alkut a helyi Fidesszel. Forrás: reflektor.blog.hu

Így hát hiába üzeni Gyurcsány Ferenc facebook oldalának borítóképén, hogy “Ki a parlamentből! Diktatúrával nincs együttműködés”, a valóságban úgy tűnik, hogy ha a politikai érdekek úgy kívánják, akkor a DK is tud a NER része lenni.