Vajon hány ártatlan embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy a döntéshozóink ráébredjenek: az önmegtagadás liberális kultúrája során Európába importált, bennünket ellenségnek tekintők tömegei csak a pusztulásunkat hozzák magukkal?

Háborúban állunk, ez már nem is kérdés. Hanem sokkal inkább az, hogy vezetőink erre mikor fognak ráeszmélni. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a brüsszeli bürokraták egy torz eszme nevében továbbra is tömegesen és ellenőrizetlenül importálják az embereket olyan országokból, amelyekkel hadban állunk és amelyek népei megvetnek bennünket, elítélik életformánkat. 30 fölött jár a legutóbbi terrortámadás halálos áldozatainak száma és 270-nél a sérültek száma, erre mi a legfőbb aggodalmuk liberálisainknak? “A liberálisok hisznek a szabadságban (…) és bíznak abban, hogy a történtek nem szolgálnak újabb alapot majd a gyűlöletkeltésre, a menekültkérdés és a terrorizmus összemosására”, illetve “(…) a gondolataim a közvetlen áldozatokkal vannak (…) és a közvetett áldozatokkal (menekültekkel, muszlimokkal), akiket újra igaztalanul vegzálnak majd. (…) Ezért fontos megvédenünk a muszlimokat.” Ugye érthető? Megvédeni a muszlimokat. Remélem nem csodálkoznak majd, ha a jövőben továbbra is hazaárulóknak fogják őket bélyegezni – teszem hozzá, ez számukra csak látszat probléma, hiszen egyáltalán nem éreznek semmilyen hűséget sem hazájuk sem nemzetük iránt.

Nos, jelenleg ez a kiindulási pont. Innen szép nyerni, mondhatnánk. De a helyzet sajnos még ennél is rosszabb. Nálunk szerencsére mostanra már csak marginális politikai tér jutott ezeknek a neobolsevikoknak, de Európa nyugati felében, ahol hosszú évtizedeken keresztül mantrázták a liberális toposzokat, az emberek továbbra is éber álomban szenvednek. Csak ez az egyetlen magyarázata annak, hogy nem is olyan rég még virágokkal és táblákkal fogadták a honfoglalókat. Az elkényelmesedett embernek, aki évtizedeken keresztül a jólétben tengette mindennapjait, a legnagyobb problémája a genderidiotizmus lett, vagyis az, hogy mikor és milyen nemet választhat magának (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer vagy interszexuális – nem vicc, ezek mind egyfajta irányzatok). A szociáldarwinizmus alaptétele, hogy “az erősebb kutya…”. Nos, azt hiszem ebben a kérdésben nem állunk valami jól, hiszen ezek mind fiatal, életerős férfiak, akik nem átalkodnak csordákba tömörülve erejükkel visszaélni. Szemben az elöregedő, elnőiesedő európai emberrel. Amikor ezeket a sorokat írom, az elkeseredettség szól belőlem, hiszen az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének – akinek a biztonságunkat és a védelmünket kellene garantálnia – reakciója nem a könyörtelen bosszú vagy leszámolás bejelentése volt, hanem az, hogy nyilvánosan elbőgte magát… Háborúban állunk, ideje lenne ennek megfelelően viselkedni.