Lecsendesülőben van a népszavazás körüli felhajtás, bár az utóélete azért még foglalkoztat néhány értelmiségi csoportosulást. Ebben a helyzetben gondolta azt a Jobbik vezetősége, hogy megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést és a már május óta bekészített valódi nemzeti konzultációval megpróbálja tematizálni a közbeszédet. Nézzük meg az egykoron radikális párt esélyét, mert könnyen lehet, hogy egyben az utolsó is lesz.

Alig várták a Jobbiknál, hogy elmúljon október 2-a, amivel kapcsolatban csak a túlélés volt az egyetlen elvárásuk – nem ártott volna némi fantáziát is belevonni a kampányba, mert az ötlettelenség átcsapott erőtlenségbe.  A népszavazás lecsengése után elérkezettnek látták hát az időt a kezdeményezésre, úgy érezték van némi mozgástér a közbeszéd tematizálására, ezért most vagy soha alapon úgy döntöttek, hogy bedobják a témát – mintha nem kaptak volna az állampolgárok elég aktivitásra ösztönző impulzust az elmúlt időszakban -, mert ennél alkalmasabb időpont úgysem lesz és a kormány lassan átáll kampányüzemmódra. A legfőbb kérdés, hogy az egyébként mindig releváns témák felvetése nem fullad e érdektelenségbe.

A kérdések

Az összesen 15 darab kérdést három fő téma köré csoportosították, vagyis amelyeket a legfontosabbaknak tartották, így került sor az egészségügy, a korrupció és az oktatás problémáinak közös megoldási kísérletére (a nyugdíj, béremelés, kivándorlás azért még elfért volna, ha már örökzöld slágerekről beszélünk). Ezen blogbejegyzés keretei nem teszik lehetővé, hogy minden kérdésen részletesen végigmenjünk, így témakörönként csupán egy, önkényesen kiválasztott kérdést veszünk górcső alá, amely megítélésem szerint a legjobban jellemzi a kérdőívet.

1. Egységügy:
“A magyar emberek jelentős része nem tud elegendő pénzt fordítani fogászati kezelésre, fogpótlásokra. Egyetért-e Ön azzal, hogy a társadalombiztosításnak nagyobb szerepet kellene vállalnia a fogászati ellátás finanszírozásában?”

A tökéletes kérdés, hiszen ki mondana arra nemet, hogy a tb átvállalja helyette a fogászati kezelésének költségeit? Nem mellékes továbbá az sem, hogy Magyarországon köztudottan rossz a szájhigiénia állapota, így az üzenttel megcélzott célcsoport is a társadalom jelentős részét lefedi. Azon kívül, hogy egy ilyen szocialista intézkedés nem aratna osztatlan sikert a fogorvosok körében, a januártól csökkenteni tervezett járulék egyértelmű növelését jelentené, hiszen máshonnan nem lehet finanszírozni egy ilyen költséges intézkedés végrehajtását.

2. Korrupció: már a téma felvetése is hálás, hiszen olyan kérdéssel indít, hogy “Ön szerint az elmúlt időszakban melyek voltak a legkorruptabb kormányok?” – vagyis a kérdés feltevése is azt sugallja, hogy csak a Jobbik nem korrupt párt – nehezen is lehetne, hiszen ahhoz előbb hatalomra kellene kerülni. Jellemzően egyébként a korábbi tapasztalat nélküli pártok kormányzása kimerül az egyéni egzisztencia építésében (ugyanez történt Ausztriában is a Jörg Haider féle Szabadságpárt esetében is, ami végül a kormány bukásához is vezetett), mert a holdudvar nélküli csoportosulások úgy tekintenek a kormányzati ciklusra, mint egy soha vissza nem térő alkalomra a könnyű pénz megszerzésére. Ez idáig nem nagy újdonság, de vajon a szakemberi gárda nélküli párt képes lesz e egyszerre a klientúraépítésre és a kormányzásra is? A tapasztalatok alapján aligha.

3. Oktatás: itt is jellemzően a költségek és a szabadság elvonásának kérdése kerül a konzultáció által firtatott kérdések kereszttüzébe, de azért egy olyan gyöngyszem is belekerült, mint hogy “Egyetért-e Ön azzal, hogy a beilleszkedni nem akaró, a társaikat zavaró és a pedagógusokat ellehetetlenítő gyerekeket bentlakásos oktatási intézményben kellene elhelyezni?” 

A kérdés felvetése alapján nem tudom eldönteni, hogy vajon az EU által előírt szegregáció mértékét akarjuk-e azzal csökkenteni, hogy a viselkedni képtelen diákokat elkülönítjük a többiektől vagy csak a pedagógusok munkáját akarjuk azzal ‘könnyíteni’, hogy kizárólag antiszociális csoportokat bízunk egyes pedagógusokra, had szenvedjenek vele csak ők. A célt természetesen értem, talán még a szándék is nemes, de ez történik amikor szakértők nélkül alkotnak programot. A rengeteg bentlakásos iskola megépítésének költségét pedig már meg sem említem.

Nem kérdés természetesen, hogy a Jobbik nemzeti konzultációja valós és égető kérdéseket feszeget, de a kérdéssor összeállítására jellemző az általánosítás, illetve a prekoncepció, vagyis, amihez csupán választói megerősítést kér. Ezekre utal többek között a szóhasználat is, úgy mint “látszatintézkedés”, “egyetért-e Ön azzal, hogy…”, “sokak szerint” stb., valamint olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyekre nehéz nem a a párt várakozása szerinti választ adni – ebben is utánozza a Fideszt.

Tükör

A valódi nemzeti konzultáció valódi céljai között fürkészve nehéz nem észrevenni a párhuzamot a korábbi ‘nem valódi’ konzultációk között. Ezzel tulajdonképpen nem tesz mást, mint folytatja azt a tavasszal megkezdett folyamatot, amely során a Jobbik a Fidesz babérjaira szeretne törni.

Immár nem csak a hatalomtechnika – a pártból kizárják az ellenzéki hangokat -, nem csak a korábbi médiahátország, vagy a konzervatív szavazótáborra való ácsingózás, de már a kommunikációs eszközök tekintetében is (konzultáció) a Fideszt másolja.

Kérdés persze, hogy a korábbi radikálisból mennyire lesznek hiteles konzervatívok. Főleg úgy, hogy a hatalommegszerzés érdekében hajlandó a baloldallal is egy egységbe tömörülni, figyelmen kívül hagyva minden ideológiai ellentétet. De vajon egy, a Fidesznél is Fideszebbé válni kívánó párt hozza majd meg azt a váltás, amit a Jobbik szerint annyian várnak?

Lehetséges végkifejlet 

Elemzők szerint a népszavazáson nemmel szavazó 3,2 millió ember megfelel a Fidesz és a Jobbik együttes táborának, így a kormánypárt gyakorlatilag nem tudott a politika iránt korábban érdektelenséget mutató új embereket megszólítani. Ha igaz ez az állítás, akkor ez a Jobbiknak még rosszabb hír, ugyanis azt jelentené, hogy a néppártosodási kísérletben nemcsak azt a közel 400 ezres bázisát vesztette el a hiteltelen és egyébként is érthetetlen politikája következtében, hanem személyesen üldözte őket a Fidesz karjaiba. Ennek a folyamatnak a megakadályozása érdekében az alkotmánymódosítási vitában készségesen próbált a kormánnyal együttműködve, az értékei melletti kiállást demonstrálni, pont úgy, ahogy a mai Orbán-Vona tárgyaláson is vélhetően erre tett kísérletet a pártelnök.

A mozgósítási főpróbának is tekinthető népszavazáson tehát a Jobbik csúfos kudarcot vallott, hiszen már a rajtvonalhoz sem állt oda, gondolva, hogy majd a második menetben domborít nagyot. De vajon mit ér majd el vele, ha Fidesznek a rendelkezésére álló rengeteg erőforrás birtokában sikerült kb. 1 millió választ elérnie saját nemzeti konzultációján, miközben a bevándorlás akkor mindenki számára saját bőrén és azonnal tapasztalható érzést váltott ki. Kétséges, hogy a Jobbik ezt a számot akár csak megközelíteni is tudná, vagyis az akció eredménye egy borítékolható bukás – hiába tette tegnap online formában is elérhetővé a kérdőívet.

Ugyanakkor nem gondolnám, hogy ezeket a kockázatokat a párton belül nem látnák, így felmerül kérdés, hogy vajon miért kockáztatnak ekkorát? Valóban mindent egy lapra akarnak feltenni?

Egy ellenzéki párttól elvárható a proaktív témamenedzselés iránti szándék, de végső soron még egy lehetséges érvet találhatunk, ha a miértek után kutatunk: remek alkalmat biztosít ez a nemzeti konzultáció 2.0 egy adatbázis építésére, így a népszavazáson a távolmaradásuk miatt nem mérhető valódi támogatottságukat ezúttal élesben tudják lemérni. Jó lesz az majd az ellenzéki helyek elosztásának alkudozásainál. 

Nagyon úgy néz ki hát, hogy a hídépítés sokkal inkább az egykor radikális tábor és a baloldal között történik majd – bár az utóbbi újabb nagy összeborulása már elkezdődött, hiszen 2014-ben is óriási sikert hozott számukra.