Mára mindenki számára világossá vált, hogy a Pride nem más, mint néhány intoleráns deviáns szándékos provokációja a normalitás ellen, valamint kisebbségi komplexusukból eredő gyűlölködésük PC köntösbe bújtatása a többségi társadalom normáinak lebontására. Kár, hogy működésük legnagyobb kárvallottjai éppen az állandó hivatkozási alapként szolgáló melegek.

Ismét eltelt egy év, így újra volt szerencsénk megcsodálni a színes társaság vonulását az Andrássy úton. Az egyre hosszabb nevű LMBTQ-közösség (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) hazai képviselő újra megtartották idei rendezvényüket, ahol az elfogadás, békés együttélés és sokszínűség szépségeit hangsúlyozták, továbbá felhívták a figyelmet a jogfosztottság, az elnyomás és a kirekesztés ellen. Legalábbis papíron. A valóság ennél lényegesen ‘másabb’ képet mutatott. A legnagyobb probléma továbbra is az, hogy a szavak szintjén nagyon szép és hangzatos az elfogadás doktrínája, de ők ezt bunkósbotként használva, éppen azzal ellentétes hatást kiváltva szándékozzák provokálni a kialakult normákat és bomlasztani a társadalmi berendezkedést:

  • Jelképüket abból a bibliából választották, amelynek eszmeiségét a címlapfotón is látható módon igyekeznek közröhej tárgyává tenni. Ugyanis a szivárvány Isten ajándéka volt Noénak, méghozzá azzal a célzattal, hogy mindig emlékeztesse az emberiséget azon ígéretére, hogy többé nem bocsát özönvizet a földre. Ha ehhez még hozzávesszük kapcsolódó parancsát –  miszerint, “legyen sok gyermeketek. Sokasodjatok, míg csak be nem töltik a földet az emberek” – valóban komédiába illő a jelképválasztás. A kereszténygyalázás egyébként ezen felvonulások elengedhetetlen kelléke.
  • További provokáció – amelynek lényege, hogy egy értéket megtámadnak, majd az arra jogosan feldühödött verbális vagy fizikai reakciók következtében homofóbiát kiáltanak – érheti a konzervatív tábor azon részét is, amely vallásosnak ugyan nem tekinthető, de hazáját és nemzetét szereti. Emlékezetes az olasz melegjogi aktivista – jelentsen bármit is ez a szó – egy óriási fallosszal a közepén ábrázolta a történelmi Magyarországot, ezzel kivívva több millió jóérzésű magyar ember ellenérzését – itt látnunk kell, hogy ez dupla hatékonyságú provokáció, mert azon túl, hogy meleg, még külföldi is, tehát kettős bélyegzést lehet használni, vagyis a homofób mellé még oda lehet biggyeszteni az idegengyűlölőt is.
  • Szintén az elfogadás logikája ellen hat a szóvivők követelőzése is: “Eljött az ideje, hogy most a döntéshozók is tanuljanak tőlünk valamit. Felelősségre vonunk minden politikust, aki nem tesz aktívan lépéseket az LMBTQ emberekért. (…) Felszólítjuk a politikusokat, hogy pártpolitikájuk része legyen a homofóbia és transzfóbia visszaszorítása és a jogegyenlőség megteremtése Magyarországon.” Nem épp a békés és kompromisszumos megállapodásra való törekedés közismert szavai ezek. Mellékes, hogy közben a háttérben négy aktivista olyan közjogi méltóságokat is kigúnyolt, mint a köztársasági elnök.
  • A jogegyenlőség megteremtésének kikövetelése pedig azért tűnik disszonánsnak, mert ma egy melegnek pontosan ugyanannyi joga van, mint egy heterónak. Amit ők akarnak, az a jog általi pozitív megkülönböztetés, vagyis a pozitív diszkrimináció. Más kérdés, hogy a házasságot az összes létező oldalról kereszttűz alá vevő mozgalomnak ugyan miért lehet érdeke, hogy ezek után mégis házasságban tengesse napjait… talány.
  • Mindenesetre a cél olyannyira tiszta, hogy nem szükséges nagyító a látáshoz. Aki ehhez a provokatív, gusztustalan viselkedéshez nem tapsol, az homofób – régen azt nevezték így, aki gyűlölte a melegeket, mára olyan mértékben képesek kitolni az ingerküszöb határait, hogyha az egyén teljes önmagát fel nem adva be nem hódol ennek a képtelen ideológiának, arra mindig találnak ürügyet, amivel rásüthetik a homofóbia bélyegét. 

Mivel egyébként melegek, ezért bármit megtehetnek. Még az érdemi vita elől is bármikor kihátrálhatnak, hiszen ha esetleg nem egyezik a véleményünk, akkor a meggyőzés helyett elég csak kiejteni a szájukon a varázsszót, hogy ‘homofób’ és máris övék az erkölcsi győzelem.

  • Kétségkívül új elem, hogy már iskolai bántalmazások, munkahelyi diszkrimináció, gyűlölet-bűncselekmények is ennek az ‘újonnan jött’ homofóbiának a következményei. Nem csoda, ha követelik a politikusoktól, hogy tűzzel-vassal üldözzék.
  • Megfellebbezhetetlen érvük, hogy aki másképp merészel gondolkodni, az a sötét középkorban él, és különben is haladás ellenes. Az én véleményem erről ugyanakkor az, hogy aki előírja másoknak, hogy hogyan kellene gondolkodnia, az a gondolat szabadságától fosztja meg őket, így hát az LMBTQ-közösség egyértelműen szabadságellenes. 

Úgy tűnik, hogy az elfogadás csak nekik jár, hiszen az teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy valaki másképp is viszonyulhat a világhoz, mint ők.

  • Egy komplexusos kisebbség agresszív követelőzése a többségi társadalom felett. Ismerős lehet már ez a gondolatiság a liberalizmus világából. Úgy tűnik, hogy a liberális eszme szószólói a melegeket is gondolkodás nélkül használják ki, hogy beteg világlátásukat ráerőszakolják az emberiségre. Nem az elfogadást segítik – ha valóban ez lenne a szándékuk, akkor sokkal inkább annak objektív ismertetése lenne a fő üzenet -, hanem éppen ellenkezőleg: tovább bővítik a szakadékot. A melegek elhiszik, hogy ők jelentik számukra a valódi érdekképviseletet, a heterók pedig többé nem merik felemelni szavuk, mert félnek az ellehetetlenüléstől. Így termel a liberalizmus egy lélekben beteg társadalmat.
  • Az idei Pride már a balhét is nélkülözte. A logika azt diktálná, hogy ennek örülni kellene, de az ő számukra ez óriási probléma, ugyanis nincs már mit a kirakatba tenni. Ezzel gyakorlatilag a felvonulás elvesztette létjogosultságát, hiszen ebből következően nincs már gyűlölet, ami ellen küzdeni kellene.

Képek, amelyek az LMBTQ szerint segítik elfogadni a másságot…

pride2

Forrás: alfahír.hu

A Pride a deviancia ünnepe és a szabadság elnyomása, ezért jó érzésű ember ehhez nem adja büszkén a nevét. Ennek megfelelően a címben feltett kérdésre sem lehet más a válasz, mint hogy a melegek hátán felkapaszkodó, azokat kihasználó szűk körnek, akik a liberalizmus politikai szószólói, és akiket az LMBTQ-közösség jelzőjével illethetünk.