A mai londoni támadással végre megtörtént az, amire mindannyian vártunk: egy őslakos követett el a terroristákhoz hasonló merényletet muszlimok kárára. Innentől kezdve hátra lehet dőlni, hiszen semmi probléma sincs, a liberális tétel továbbra is áll. A terrorizmus nem muszlim sajátosság, lám tényleg minden ember egyforma. De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne?

Liberális szokás az ideológiánkkal nem egyező cselekményeket relativizálni különböző módszerekkel, amik általában mégis egy sablont követnek: az elkövető Nagy-Britanniában született, ezért őt britnek kell tekinteni, vagy olyan múltbeli , irreleváns statisztikai adatokkal előhozakodni, hogy az IRA mikor, hány embert ölt meg stb. Mintha tényleg csak a hülyét játszanák. Az első esetben nem akarnak tudomást szerezni a migrációs háttérről, míg az utóbbi esetén afölött a nyilvánvaló különbség fölött hunynak – tartok tőle szándékosan – szemet, hogy amíg az egyik egy vélt, vagy valós politikai cél elérését remélte akcióitól, addig utóbbi esetben a tömeggyilkosokat egyetlen cél vezérelte: elpusztítani mindent, ami mi vagyunk, méghozzá pontosan azért, mert azok mi vagyunk.

Mivel én a történéseket nem akarom semmilyen politikai felindulásból kozmetikázni, ezért nem köt béklyóba egyetlen ideológia sem. Bátran ki merem mondani, hogy a relativizálásnak sem minőségi – jellemzően amikor a nácik által elkövetett gyilkosságok fontosságát próbálják a kommunisták bűnei fölé emelni -, sem pedig mennyiségi – az elmúlt évszázadban ki, hol, mennyi embert ölt meg – vonatkozásban nincs legitimitása. Főleg nem úgy, hogy a Szovjetunióban több ember lelte halálát, mint a koncentrációs táborokban.

Szóval éppen ezért az eseményeket az ideológiámnak való megfelelőség helyett inkább azok tényleges veszélyei szerint ítélem meg – így legalábbis biztosan elkerülöm azt az abszurditást, amit az “alsógatyás civilnek” elkeresztelt Schilling Árpád mutatott be, amikor vérben forgó szemekkel, ujját fenyegetően rázva bizonygatta, hogy márpedig Európában biztosan nincs több terrorcselekmény a bevándorlás óta, meg különben is ott a Breivik – aki bár közvetett módon, de mégis csak a bevándorlás miatt gyilkolt -, úgyhogy nincs itt kérem semmi látnivaló.

Na már most az, aki előrébb lát az orránál, az legkésőbb az első (szörnyű ezt így leírni) párizsi terrortámadás után már maga is látta, hogy itt valami nincs rendben. Orbán Viktornak sem kellett hozzá kristálygömb, hogy előre megjósolja: a velünk hadban álló, bennünket az életmódunk és a keresztényi gyökereink miatt megvető emberek millióinak kontrollálatlan beözönlése komoly konfliktusok forrása lesz a jövőben. Ez pusztán logika, egyszerű józan paraszti ész kérdése, semmi több. Persze annak, aki folyamatosan a gyűlölet ellen beszél ez maga a megtestesült paradicsom – akármi is legyen az ára. Mert a gyűlölet tárgya kizárólag a “másság” lehet. A másság pedig minden, ami az európai hagyományokkal és szokásokkal szembe megy. Azonban a gyűlölet elleni harc álcája mögé bújva ezek a haladó kor hírnökei egyvalamit elfelejtettek. Nem az a gyűlölet, ha félted azokat, akik számodra fontosak, hanem ha azok vesztét kívánod, akik számodra nem azok. És mivel a liberális ember számára a multikulturalizmus fontos, ezért természetszerűleg annak ellenkezője, vagyis a nemzet nem lehet az. Így hát az egyetlen csoport, aki gyűlöl másokat egy veleszületett tulajdonsága miatt, azok csakis ők lehetnek. Ez magyarázza azt a rengeteg szélsőbaloldali lázadást Amerikától kezdve Európa nagyvárosaiig.

A választások másnapja, amikor Trump nyert. Forrás: cnn.com

A választások másnapja, miután Trump nyert. Forrás: cnn.com

Párizst Macron győzelme után senki sem akarta felgyújtani. Forrás: cdn.history.com

Párizst Macron győzelme után senki sem akarta felgyújtani. Forrás: cdn.history.com

Ha a gyűlölet alapvető természetét már tisztán látjuk, ha a bevándorlás tényéből tisztán következtetni tudunk a terrorfenyegetettség növekedésére, akkor a következő lépcsőfokot is tisztán kell, hogy lássuk. Mert ugye azt senki sem gondolta komolyan, hogy a saját politikai korrektsége által megbéklyózott politikai elit impotenciáját látva az európai őslakosság a végtelenségéig tűr, és birkamód várja, hogy először az életmódjáról kelljen lemondania, majd a biztonságáról, végül pedig az életéről. Mindezt csupán azért, mert valami fennkölt ideológia szerint csak a sokszínűség a szép, amely cél ráadásul szentesít minden eszközt.

Mindezek után persze lehet azzal védekezni, hogy a fehérek is pont olyan brutálisak, mint a muszlimok, így a polgárháború felé vezető út változás nélkül folytatódhat. De ne feledjük: minden akció reakciót szül, ez a támadás a bevándorlás nélkül meg sem történhetett volna. Nekünk közösen kell tenni a kibontakozó polgárháború megállításáért, hiszen ez a mi otthonunk. Még.