Németországban úgy tűnik nem tanultak a történelemből, hiszen ugyanazokat a hibákat követik el, mint a legutóbbi világválság idején – igaz, ellenkező előjellel. Történt ugyanis, hogy június utolsó napján egyszerre fogadtak el két, logikáját tekintve a XX. századot idéző törvényt. Egy ideológiai alapút, valamint egy azt bebetonozó, és egyben szabadságot korlátozót. Így történhet meg az, hogy ha valaki az újonnan elfogadott melegházasság ellen az interneten mer szót emelni, azért eljön napjaink SS alakulata.

A történet nagyrészt ismert. Pénteken, a szociáldemokrata párt nyomására a parlament napirendre tűzte a melegek házasságának lehetőségét, mint legfontosabb, és legsürgetőbb kérdést, amit a 623 képviselőből 323 meg is szavazott. A CDU minden képviselőnek a lelkiismeretére bízta, hogy milyen gombot nyomjon, így történhetett meg az, hogy kereszténydemokraták segítségével házasodhatnak a melegek a jövőben Németországban. Szerencsére nem az én dolgom annak megítélése, hogy a lelkiismeretükkel ezután hogyan fognak elszámolni, hiszen ez talán az egyetlen olyan kérdés, amelyben az igencsak liberálisnak tekinthető Ferenc pápa egyelőre konzekvensen az egyház eddigi tanításait vallja.

Talán a véletlen, vagy a sors kifürkészhetetlen akarata, hogy ezzel egy időben szavaztak a cenzúra bevezetéséről is. Mostantól ugyanis büntethető lesz az, aki az interneten álhíreket terjeszt, vagy gyűlöletet szít, amely kérdés eldöntésére nem a bíróságokat, hanem tartalomszolgáltatókat jelöli ki, meglehetősen aggályos módon.

A dolog érdekessége, hogy gyűlölni mindig csak valamilyen kisebbséget lehet, így ha úgy tetszik, az egyébként házasságellenes melegek megkapták a házasodás jogát, de hogy még véletlenül se érezzék magukat elnyomva, azonnal kaptak mellé egy olyan garanciát, amelyről a hetero párok még csak álmodni sem mernének soha – naná, fő az egyenlőség! Ma a házasság intézményét kritizálni jóformán trendi, kivéve ha az két azonos nemű pár életre szóló szövetsége.

Persze értem én, szeptemberben jönnek a választások, itt a kampány, minden potenciális választói csoportnak ígérni kell valamit. A liberálisok most egyelőre ki lettek fizetve, de vajon a konzervatívoknak szánt, és a minap belengetett bevándorlást szigorító törvénycsomag feledteti e velük azt a tény, hogy másodrendű állampolgárok lettek saját hazájukban? Én azt hiszem, hogy ahol az állpolgárok megkülönböztetésének ilyen borzasztó emlékei vannak, ott nem túl bölcs dolog kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Úgy tűnik, hogy a németek semmit sem változnak, leszámítva, hogy korábban nem a sajátjaikkal szemben hoztak törvényeket. Bár az még egy egészen más világ volt, amit azóta felváltott a kényszerített haladás kora; akkor diktatúra volt, ma viszont demokratúra van. Az eszközök ugyanazok, csak az ideológia más: nemzetiszocializmus helyett itt a liberális szocializmus.