Ma már közhelyszámba megy az a szállóige, hogy minden kitüntetés pontosan annyit ér, mint az, aki adja. De mi a helyzet a díjat visszaadókkal? 

Bayer Zsolt lovagkeresztje kétségtelenül az egyébként unalmas augusztus 20-ai ünnepség legvitatottabb momentuma. A publicistát főleg egy 2006-os kijelentése miatt vonják kérdőre, amely így hangzik:

Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell.”

A helyzetet némiképp árnyalja, hogy azt elfelejtik hozzátenni, hogy mindez az olaszliszkai lincselésre adott indulatos válasz, amikor Szögi Lajos földrajz-biológia szakos tanár az autójával szabályosan haladva majdnem elsodorta az autója elé kiszaladó cigány kislányt. Amikor megállt, hogy megnézze a kislány állapotát, a környéken tanyázó – mi mást is csináló? – rokonai körbefogták, és a két kislánya szeme láttára brutálisan agyonverték. Az eset nem egyedüli, azóta többször is történt hasonló, legutóbb épp augusztus 6-án Boldván, amikor a szintén szabályosan közlekedő motoros ütközött egy szabálytalanul elé kivágó biciklissel. A motoros egyetlen szerencséje, hogy a lincselés közben leesett róla bukósisakja, ami alapján a támadók felismerték benne az edelényi rendőrkapitány fiát – más kérdés, hogy én például még a körzeti rendőrkapitányt se ismerném fel, nem hogy a fiát. De ez kevés a biztonságérzet eléréshez, hiszen nem lehet mindenki egy rendőrkapitány gyermeke.

Mindazonáltal meg tudom érteni, hogy ezzel a véleménnyel valaki nem tud azonosulni, de onnantól kezdve ez már nem a tudományos teljesítmény értékelése, hanem politikai döntés – pont olyan, mint Bayer kitüntetése, vagy még inkább mint azok kitüntetése, akik most visszaadták lovagkeresztjüket. Hiszen ha vetünk egy pillantást a visszaadók névsorára, láthatjuk, hogy döntő többségük 2010 előtt vette át a díjat, köztük olyan személyekkel, mint Niedermüller Péter DK-alelnök, Németh Péter, a népszava újságírója, vagy Wittinghof Tamás, Budaörs – korábban SZDSZ-es – polgármestere. Természetesen a listán azért náluk érdemesebb nevek is szerepelnek, köztük többek között Pásztory Dóra, kétszeres paralimpiai bajnok is. Az ő érvelését, indoklását és indíttatását értem leginkább és tartom saját értékrendemhez legközelebbinek, de attól tartok, hogy hibás döntést hozott, amikor elhitte a liberálisok kisebbségekre telepedő és őket kihasználó hazug szólamait.

Politikai törésvonalak

Minden kitüntetés és díj célja végső soron a regnáló hatalom által elismert értékek támogatása és bátorítása. Ez a demokrácia alapfelfogása is, amikor bizonyos társadalmi csoportok érdekeit képviselők (pl.: hagyományosan baloldali a nyugdíjas-munkás, konzervatív a vallásos, nagycsaládos, agrár stb.) váltogatják egymást. Az egyetlen gond ezzel a ‘visszaadogatósdival’ pont ugyanaz, mint a mai magyar baloldal egészével. Átjárja a felsőbbrendűségi érzés, amikor tagadja, hogy más véleménynek, más értéknek bármi létjogosultsága lenne (emlékezzenek csak Bokros Lajos vesztes főpolgármesteri megméretésére, amikor a kudarc után azonnal diktatúrát kiáltott). Hasonlóra volt példa a Quimby körüli botrány során is, amikor a kirekesztés elleni küzdelmet zászlajára tűző rajongók megtagadták a zenekar iránt érzett korábbi szeretetüket, csupán azért, mert számukra nem tetsző közönség előtt játszottak, így válva maguk is kirekesztőkké. De minden alkalmat megragadnak, hogy az elfojtott gyűlöletüket és indulatukat felszínre hozzák. Ugyanaz a maroknyi, ámbár hangos, – és a liberális média által erősen felerősített hangszóróból szóló – agresszív kisebbség, aki korábban a Ligetben parádézott, most a kitüntetések visszaadásával akarja demonstrálni erkölcsi felsőbbrendűségi voltát. Ez a 2000 óta 765 kitüntetett valamivel több, mint 10 %-a.

Ideológia alapú üldözés

Látható, hogy sajnos ez is pontosan ugyanazt a célt szolgálja, mint az összes többi akciójuk: a tolerancia felkent papjainak dogmatikus intelmei az általuk kívánatos világrendről, amelyben nincs helye más értelmezésnek, vagy álláspontnak. Vegyük észre, hogy ez a fajta liberális véleménydiktatúra visszaszorítása egyre komolyabb érdeksérelmekbe ütközik, ha korábbi hegemón helyzetét kihívás éri, kiváltképp a kultúra területén. Emlékezzünk csak milyen nagy egység bontakozott ki, amikor Dörner György színházigazgatói kinevezése ellen kellett tüntetni, pedig neki még akkora ‘bűne’ sem volt, mint Bayernek, csupán nem közülük való volt.

Végezetül pedig lehet vitatkozni Bayer Zsolt kitüntetésének jogosságával – szerény személyem sem ért vele maradéktalanul egyet, bár nem ő az egyetlen ilyen a listán.. -, de ez a nyilvánvaló politikai boszorkányüldözés és kirekesztés méltatlan, főleg egy magát demokratának és haladónak gondoló személy számára. De ne feledjük: minden erőkifejtés legalább akkora ellenhatást fog természetszerűleg kiváltani, így az a jó hírem, hogy minden hisztéria ellenére, jó úton haladunk afelé, hogy a közélet legalábbis kiegyensúlyozásához egyszer majd elérjünk.