agitatio

agilis agitatio – az új nézőpont.

Címke: erőszak

A zaklatások igazi haszonélvezői: a feministák

Harvey Weinstein kapcsán újra előkerült a nők elleni zaklatás témája, amelynek jelentőségét egy percig sem szeretném kicsinyíteni, azonban az elmúlt napok tanulságai alapján az embernek sokkal inkább az a benyomása keletkezik, hogy a történések nem a nők védelmében, hanem egy politikai eredetű akarat társadalmi rend megváltoztatására irányuló szándéka szerint történik.

Népszerűtlen leszek, ugyanis egy nagyon érzékeny témához merészelek a mainstreammel szembeszegülő véleményt megfogalmazni. A feladat azért számít igazán kényesnek és nehéznek, mert a fősodoratú média elhitette velünk, hogy a mostani egyetlen megközelítés az egyetlen lehetséges változat a nők érdekeinek védelmében. Most arra teszek kísérletet, hogy ennek épp az ellenkezőjét bizonyítsam be.

Szereposztó díványok

Az a főleg a média világában jellemző esemény, amikor egy bizonyos szerep vagy munka elnyeréséért a producer, vagy bármely, megfelelő befolyással rendelkező személy szexuális szolgáltatásokat kér cserébe a jelentkező hölgytől. Ez nem ismeretlen dolog, nagyjából egyidős a médiával. Legendás az egykori propagandaminiszter, Joseph Göbbels hozzáállása a kérdéshez.

A jelenlegi egyetlen elfogadott megközelítés szerint ez felháborító, hiszen a nőket kiszolgáltatott helyzetbe helyezi a nagyhatalmú férfiakkal szemben. Nos, ez valóban diszkriminatív, de korántsem kizárólag abban a jelentésben, amit idáig ennek tulajdonítottak. Ugyanis ez egy igen egyszerű életstratégiát biztosít azoknak nőknek, akik a kinézetük és bevállalósságukon kívül nem értenek máshoz. Tökéletes példa erre az egykori valóvilág szereplő, Nádai Anikó története, aki a műsor után nemcsak, hogy a stáb megfelelő tagjaival feküdt le, de sikerült gyereket szülnie az RTL egyik vezetőjének, így nem is csoda, hogy tehetségtelensége ellenére sorra kapja meg a különböző műsorvezetői felkéréseket. Amit ezzel mondani szeretnék az az, hogy ne legyünk álszentek, és ne gondoljuk, hogy ez az üzlet kizárólag a férfielnyomás manifesztációja, hiszen rengeteg nő kapva kapna az alkalmon, ha az említett dívány közelébe kerülne. És ilyenre, lássuk be, egy férfinek igazán kevés esélye van.

Ez persze a teljesítmény ellen hat, hiszen olcsó szexszel könnyű pénzt, hírnevet, karriert szerezhetnek maguknak. De talán az lenne a legjobb jellemzés, ha a korrupcióhoz hasonlítanám. Ott sem a legjobb nyeri el a megbízást, hanem aki a személyes kapcsolata révén a legnagyobb hatást tudja gyakorolni. Mindenesetre ahogy a korrupció létezése is annak köszönhető, hogy mind a két fél érdekelt benne, ugyanez a helyzet a szereposztó díványokkal is. További érdekesség, hogy ezekre a felkérésekre ráadásul nem is kötelező igent mondani, az ajánlatot nyugodtan vissza lehet utasítani, mint ahogy azt az egyik volt barátnőm is megtette. Mivel azonban van lehetőség elutasítani a nem kívánt szolgáltatást, így erőszakról ebben az értelemben nem is beszélhetünk.

 

Szexuális zaklatás

Bár Harvey Weinstein egy szemmel láthatóan visszataszító ember, azért az általa elkövetett cselekedetek felvetik azt a nagyon fontos kérdést, hogy mégis mi számít ma szexuális zaklatásnak. Az utóbbi időben slágertéma volt, így nagyon sok történetet és példát hallhattunk, amelyekről első körben morális alapon kellene ítéletet mondanunk. Az, hogy egy tanár az egyébként még kiskorú diákja vállait megmasszírozza, egyértelműen ide tartozik. Mint ahogy az is, ha a jogosítvány megszerzése során az oktató a kezét a vezetni tanuló hölgy combjára helyezi  szintén és nyilvánvalóan nem fér bele egy tanár-tanuló viszonyba – hacsak nem előzte meg némi flörtölés, mert ilyet is ismerek, akik mára egy boldog házasságban élnek első közös gyermekükkel.

És mondandóm lényege éppenséggel ez lenne: az érintés az ismerkedés, kölcsönös vonzódás egyik kifejező eszköze, amikor a férfi (vagy akár nő) úgy igyekszik meggyőződni a kiválasztott hölgy szimpátiájáról, hogy megérinti (akár a kezét, a hátát vagy bizony, a combját). Erre a nő különbözőképpen reagálhat, de mindenképpen egyértelműsítenie kell, hogy hogyan fogadja az efféle közeledést. Mert ha megtiltjuk a férfiaknak az érintés lehetőségét, akkor mégis hogy ismerkedjenek egy bárban, egy szórakozóhelyen, egy vonaton, egy üzletben vagy akárcsak egy parkban is?

Ha kiengedjük ezt a szellemet a palackból, akkor oda fogunk eljutni, hogy a nő az ismerkedési kísérletet az alapján fogja zaklatásnak ítélni, hogy az azt elkövető férfi mennyire tetszik neki. Ha jóképűnek találja, akkor örül a kitartó ismerkedési szándékának, ha nem tetszik neki a kéretlen közeledés, akkor azt onnantól kezdve kezelhetjük szexuális bűncselekményként is. Ha ezen a progresszív vonalon haladunk tovább, akkor felsejlik egy olyan disztópia képe, ahol minden aktus előtt a nőnek írásba kell adnia, hogy nem nemi erőszak áldozata, ellenkező esetben a férfit bármikor bezárhatják. A legfontosabb tehát, hogy ne érzelmi, hanem objektív alapon definiáljuk a kérdést, mint ahogy az a jog esetében mindig is lenni szokott.

Mert ha tágítjuk a zaklatás definíciójának értelmezési körét, akkor odáig jutunk, hogy már a bizonyítás is másodlagossá válhat. Itt van például ez a Sárosdi Lilla – aki éppen a Soros által finanszírozott krétakörös, ultraliberális Schilling Árpád felesége – Marton László-ügy. Az egyik azt állította, hogy 20 éve orális szexre kényszerítette, amit a másik vehemensen tagad. Bizonyíték nem sok lesz, így ilyen esetekben mi lesz a követendő eljárás? Alapból a nőnek adjunk igazat? Erőszak nem történt, csak a férfi öntötte szavakba vágyait. Anélkül, hogy tudnám a részleteket nem szívesen bocsátkoznék találgatásokba, de ha minden lány feljelentene, akinek megfogalmaztam ez irányú szándékaimat feljelentene, valószínűleg életem hátralévő részét rácsok között tölteném. Bár Sárosdi Lilla esetében a nyilvánvalóan meglévő motiváció ellenére nem feltételezek semmilyen rosszindulatú szándékot, de mi történik, ha mások éppenséggel így akarnak tönkretenni valakit, aki mondjuk korábban kikosarazta őket?

Még rosszabb, ha a motiváció ideológiai hátterű. Hiszen minden ilyen vád sajátos jellemzője, hogy azokat főleg fehér férfiakkal szemben fogalmazzák meg, de erről a következő bekezdésben részletesebben értekezem. Ugyanis szeretnék beemelni még egy érdekes szempontot. Minden ilyen kényszerítő vádas történet közös vonása, hogy az áldozat nem mer róla beszélni. Azon túl, hogy ha egy határozott és egyértelmű elutasítás után nem értem, hogy miért kéne erről beszélniük – kivéve persze, ha ennek ellenére nem volt semmi foganatja, de az akkor már büntetőjogi kategória – minden esetben úgy kezelik a nőket, mint valami cselekvőképtelen gyerekeket. Ha nem hagyjuk meg nekik a jogot, hogy bátran elutasítsák a kéretlen közeledést, mert arra ösztönözzük őket, hogy azonnal számoljanak be róla mindenkinek, akkor végső soron a szexuális szabadságukat korlátozzuk. Ennek egyértelmű következménye lenne, hogy senki nem mer majd kezdeményezni senkivel szemben. Éppen ezért én ehelyett a feljelentgetős megoldás helyett inkább a nők eszköztárát bővíteném, hogy adott esetben bátran és határozottan tudjanak nemet mondani – nem győzöm hangsúlyozni, hogy továbbra sem a nemi erőszakról beszélek.

 

Politikai nyomásgyakorlás

A mostani vélemények mögött megbúvó politikai nyomásgyakorlás pedig úgy nyer valódi értelmet, ha megnézzük, hogy milyen támadás éri a fehér férfiakat egy ilyen eset után, és milyen, amikor a zaklatást egy a liberális világszemlélet által támogatott csoport, például a bevándorlók követik el.

Ezen a képen jobb oldalon az transzparens látható, ahol egy fekete kéz ér hozzá egy fehér nőhöz. Ezt rasszistának bélyegeztek. Forrás: http://www.dailymail.co.uk

Ezen a képen jobb oldalon az transzparens látható, ahol egy fekete kéz ér hozzá egy fehér nőhöz. Ezt rasszistának bélyegeztek. Forrás: http://www.dailymail.co.uk

Ez pedig az index címlapjáról való. Itt fehér kezek nyúlnak hozzá egy fekete nőhöz, ez politikailag korrekt, tehát elfogadható. Forrás: index.hu

Ez pedig az index címlapjáról való. Itt fehér kezek nyúlnak hozzá egy fekete nőhöz, ez politikailag korrekt, tehát elfogadható. Forrás: index.hu

Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen amíg a fehér férfiak minden cselekedetét nemi erőszaknak, szexuális zaklatásnak, vagy kényszerítésnek bélyegeznek, addig ugyanazok az emberek a kölni történésekkel kapcsolatban meglehetősen megengedőek voltak. Bár ezen a téren is éles a mezőny, de ennek  a műfajnak talán a legnagyobb képviselője bizonyos Papp Réka Kinga volt. Nehéz szemlézni az aranyköpéseit, de a kedvencem határozottan az volt, amikor a migrációs válság kellős közepette azt találta mondani hogy

Hogyha iszlamizálódik Európa akkor tudod mi lesz? Akkor Európa iszlám lesz. És akkó’ mi van?

Akkor az lesz, hogy nem vehetsz fel szoknyát és magassarkút, akkor az van, hogy nem dolgozhatsz, nem vezethetsz autót. Akkor az van, hogy a férjed engedélye nélkül nemcsak, hogy nem érintkezhetsz másokkal, de még a házat sem hagyhatod el. Akkor az lesz, hogy egy férfin kell sokadmagaddal osztoznod, és ha véletlenül rád találna a szerelem egy másik ember személyében, akkor nyilvánosan megköveznek és életed hátralévő részét börtönben töltöd – jobb esetben. Ez mind csak annak fényében számít különlegességnek, hogy a beszélgetés során többször, ámde egyre idegesebben hagyja el a száját az az előre betanult mondat, hogy “nőgyűlölő és gyerekellenes a magyar népesedési politika”. Az számomra nem világos, hogy ezt a házasság támogatására vagy rendkívül széles családtámogatási rendszerre érti, mindenesetre mindenki döntse el maga. A videó itt található, roppant tanulságos:

Összegezve elmondható, hogy ezúttal valóban egy létező problémával állunk szemben, ám nem szabad hagynunk, hogy az értelmezési lehetőséget teljes mértékben átadjuk a liberalizmus ideológiáját képviselő, és a média által erősen felülreprezentált feministáknak, mert azzal semmi mást nem érünk el, mint hogy az általuk gyűlölt és megvetett célcsoport ellen, vagyis a fehér férfiak ellen folytassák tovább az életcéljukat jelentő boszorkányüldözést.

Relativizálás liberális módra

A liberális logika szerint hátrányosan megkülönböztetni csak a fehér férfiakat lehet, és talán kell is.

Tegnap esti hír, hogy egy svéd humorista, a Bravalla svéd fesztiválon sorozatosan elkövetett nők elleni erőszakra válaszul olyan fesztivált szervezne, ahová a férfiak nem mehetnek be.

A tervezett lépés tökéletesen bemutatja a liberális gondolkodás rideg valóságát. Miközben folyamatosan az általánosítás veszélyeire hívják fel unos-untalan a figyelmet, ezúttal valamilyen oknál fogva mégsem a valódi felelősök megnevezésében, érdekeltek, hanem a felelősség egy nagyobb társadalmi csoportra való szétterítésében. Feltételezem, hogy ez nem teljesen független attól a ténytől, hogy Svédországban egyre több a muszlim bevándorló – a 2015 óta tartó migrációs válság is népességarányosan őket érintette a legjobban. Ha ehhez hozzávesszük a svéd társadalom híres női egyenjogúság melletti kiállását, akkor felettébb érdekes összefüggésre lehetünk figyelmesek: Európán belül a skandináv országban jegyzik a legtöbb nők elleni erőszakos bűncselekményt.

Persze az index erre is talál magyarázatot. Szerintük “az ok, ami miatt ennyi szexuális erőszak történik az, hogy Svédországban sokkal szigorúbban állnak a szexuális zaklatás és erőszak kérdéséhez, és olyan eseteket is szexuális bűncselekményeknek könyvelnek el, amelyek máshol csak kisebb súlyú zaklatásnak minősülnének.” Mindenki megnyugodhat, nincs itt semmi látnivaló.

Azon az apróságon gyorsan lendüljünk túl, hogy az újságíró ezzel a relativizálással saját állításaival is szembekerül, ugyanis a cikk elején azt írja, hogy “tavaly és idén is erőszakoltak fiatal lányokat” – ezek vélhetően nem kisebb súlyú zaklatásnak minősülnek. Az igazi üzenet azonban sajnos sokkal elszomorítóbb: ugyanis olyan nincs, hogy a kivételezettként kezelt bevándorlók követnek el bűncselekményeket, hiszen ilyet csakis az elnyomó fehér férfiak tehetnek. A női fesztivál ötletével így Svédország is Franciaország útjára lépett, ahol a csak feketéknek szóló rendezvény ellen az igazságszolgáltatás nem talált kifogást. Vegyük észre az egyértelműt: ahogy mind a két országban csak a fehér férfiakat diszkriminálják, úgy mind a két államban liberális a politikai vezetés.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén