agitatio

agilis agitatio – az új nézőpont.

Címke: Hofer

Európai változások: lassított folyamat

Érdekes hétvége volt december első vasárnapja az európai politikában. A téli szünet előtt még két fontos választást tartottak, amelyek eredményei felemásra sikeredtek. Az osztrákok végül a kialakuló trendek ellenére bizalmat szavaztak a liberális jelöltnek, ám az igazán fontos változások Olaszországban történtek, ráadásul jelentősen nagyobb mértékben, mint ahogy arra előzetesen számítani lehetett. Folytatódik tehát a politikai elit hattyúdala.

Mint az ismeretes, az olaszok a szenátus jogköreinek visszavágásáról szóló alkotmányos reformról szavaztak vasárnap, ami valóban nem könnyen értelmezhető kérdés, bár a liberális média szereti ezzel túlmagyarázni a kudarc okait. Pedig a voksolás valójában arról szólt, hogy menjen vagy maradjon-e Renzi kabinetje, a nemek győzelme esetére ugyanis a lemondását is előre belengette a kormányfő. A szavazók pedig úgy döntöttek, hogy óriási, közel 20 pontos előnnyel zavarják el a miniszterelnököt. És bár a referendum érvényessége nem volt korláthoz kötve, így is a szavazásra jogosultak 57,24%-a adta le voksát, ami erősíti a kormányfő elküldésének demokratikus üzenetét. Az eredmény nem lehet meglepetés, hiszen a reformterveket már megelőzte egy ‘munkaerőpiacot rugalmasabbá tevő’ intézkedés (érts: könnyebben lehet elküldeni a munkavállalókat), ami a magas munkanélküliséggel küzdő Olaszországban egy öngyilkos merénylettel ér fel. Ennek a ‘reform útnak’ a folytatásához szeretett volna most még több hatalmat a saját kezében összpontosítani, hát sok sikert, Matteo – mondhatnánk, ha már nem ismernénk a végeredményt.

Egy karrier vége

Két kérdés tartja izgalomban most a közvéleményt: az egyik az olasz kormány sorsa, a másik pedig az eurózóna jövője. Renzi lemondásával két megoldásra van lehetőség. Az egyik szerint egy új, technokrata vezető áll az ország élére – ilyennek tartják a jelenlegi pénzügyminisztert, Pier Carlo Padoant -, és így lényegében nem változna semmi, a másik forgatókönyv szerint viszont előrehozott választásokat tartanának Olaszországban, amelynek legnagyobb haszonélvezője a nemek kampányát is felkaroló, populistának és euroszkeptikusnak bélyegzett 5 Csillag Mozgalom.

Mivel azonban ez a párt többek között azzal tett szert hírnevére, hogy kiléptetné az olaszokat az eurózónából (kivezetnék az eurót, mint fizetőeszközt), nem csoda, hogy Brüsszel aggodalommal figyeli most az eseményeket, hiszen Olaszország Európa harmadik legnagyobb gazdasága.

A problémát tovább tetézi, hogy a teljes olasz bankrendszer forráshiányos – mintegy 360 milliárd eurónyi kölcsönt nem tudnak behajtani, ami azt jelenti, hogy minden ötödik kihelyezett hitel bedőlt az országban. A félelem alapja, hogy a reformkísérlet elbukása következtében beállt politikai bizonytalanság miatt a befektetők és hitelezők nem invesztálnak több pénzt a bankokba, amelyek viszont így bedőlnek, és magával rántják az egész gazdaságot. Megoldás lehetne a közpénzből történő bankmentés, ám mivel a 2008-as válság is ilyen elvek szerint történt – vagyis a károkat okozó bankokat az adófizetők pénzéből mentették meg -, ezért ez most nem túl népszerű konstrukció, nem beszélve arról, hogy az olasz államadósság 130%-os aránya mellett nem is tűnik realitásnak. Ráadásul idén olyan bankmentő szabályok léptek életbe, amelyek alapján a közpénzből finanszírozott bankmentésben minden befektetőnek és a betétesek egy körének is részt kell vállalnia. Mivel azonban az olaszoknál nagyon sok kisbefektető tartja bankpapírokban a megtakarításait, így nekik is részt kellene vállalniuk így ilyen akcióban, ami szintén nem örvendene nagy népszerűségnek manapság.

xxx Fotó: emaze.com

Az olasz gazdaság ez Unió lélegeztetőgépén. Kinek lehet érdeke ennek az állapotnak a fenntartása? Kép: emaze.com

Renzi – aki többször is minősíthetetlen módon kritizálta a magyar miniszterelnököt és bevándorlási politikáját – lemondása ellenére valószínűleg ugyanakkor tovább fog folytatódni ez az elitista reformirány, amely már idáig sem tudott megoldást kínálni a kihívásokra. Nem véletlen, hogy a teljes irányváltást sürgető 5 Csillag Mozgalom ennyire népszerű. A ő megoldási javaslatuk ugyanis merőben más. Az eurózónából történő kilépés során ugyanis meglenne a saját deviza leértékelésének eszköze, amellyel növelné a gazdaság versenyképességét, valamint csökkentené az euróban fennálló államadósság összegét. Ugyanakkor a fő hitelezők a görög adósságválság után nem szeretnének még egy nagy veszteséget elkönyvelni, ezért is támogatják a politikai eliteket, még ha azok megoldási kísérletei az olasz embereknek csak újabb terheket jelentenek.

Ezzel egyébként a teljes Európai Unió működésének fő mechanizmusa is tökéletesen lemodellezhető. A központosítás révén lehetőleg minél több hatáskört kivenni a tagország állampolgárainak kezéből, hogy a befektetők érdekei ne sérüljenek. Így viszont a kisemberek érdekei sérülnek, akik ráadásul nem csak egy pénzösszeget veszítenek el, hanem a megélhetésüket is, miközben nincs kihez fordulniuk védelemért, hiszen azt az általuk megválasztott kormány nyilvánvalóan nem teszi. Ennél jobb indokot nem adhatunk arra, hogy miért nem támogathatjuk az EU szuverenitáselvonó intézkedéseit. Tehát nem csak azért, mert a folyamat antidemokratikus, hanem mert szembemegy saját érdekeinkkel, és csak egy szűk klikk, az elitek pénzügyi érdekeit tartja szem előtt. Ez az a folyamat, amire most az olaszok nemet mondtak, és ezzel új reményt adtak a változásra.

Ausztria

Ugyanezen a napon Ausztriában is fontos, még ha nem is ennyire sorsdöntő választást tartottak. A sokadjára megismételt osztrák államfőválasztás nem hozott átütő sikert, amelynek okai között részben ott lehet a hosszan elnyúló kampány is, amely csökkentette a részvételi hajlandóságot. A májusi elcsalt szavazás után (legalábbis nehéz lenne másként értelmezni, hogy az Alkotmánybíróság visszaélések gyanúja miatt megismételtette a választást) az október 2-ára kiírt időpontot végül az osztrák kormány, a belügyminisztérium a ‘borítékok ragadására’ hivatkozva még későbbre tolta ki (vélhetően az akkori közvélemény-kutatások alapján számukra kedvezőtlen helyzet elkerülése miatt, hiszen Hofer szeptemberben még vezetett), így olyan kozmopolita ‘Európa-barát’ befogadó Zöld elnöke lett Ausztriának, akinek mindenki fontos, csak éppen az osztrákok nem. Hiszen a kampány során minden társadalmi csoportot megszólított, kivéve az osztrákokat. Erre utal az a kijelentése is, miszerint a ‘hagyományos’, vidéki osztrákok körében taroló FPÖ esetleges választási győzelme esetén nem lenne hajlandó kinevezni szabadságpárti kancellárt. Értik, a saját véleménye alapján döntene az osztrákok többségének akaratával szemben, nemes demokrata lélek.

Meghirdette ugyanakkor a bevándorlásbarát új Ausztria politikáját, pedig  már így is jelentős arányú bevándorlói közösségek élnek Ausztriában, akik főleg az iszlám világából származnak. Ezek az emberek annyira ragaszkodnak a nyugati sajtóban csak Szultánnak gúnyolt, és az emberi jogok egyik legnagyobb eltiprójaként számon tartott Erdoganhoz, hogy ha tehették volna, rá is szavaztak volna:

erdogan

Volt, aki Erdoganra szavazott. Kép: www.heute.at

Ami azért meglepő, mert a törököknek volt osztrák jelöltjük, aki az ő érdekeiket fogja képviselni a befogadóbarát Ausztriában, méghozzá az új elnök, Van der Bellen személyében:

van-der-bellen

A török nyelvű választási plakáton Van der Bellen látható, aki győzelmét többek között a török származású osztrák állampolgárok szavazatainak köszönhette. Kép: facebook.com

Úgy tűnik, hogy  bár elindult a változás folyamata, ami előbb-utóbb az egész politikai elitet maga alá fogja temetni, azért az is látszik, hogy ezek az eredmények nem jönnek maguktól, hanem keményen meg kell küzdeniük értük. Nyugati szomszédainknál most talán nem vették annyira komolyan a leckét. De van egy másik tanulása is a vasárnapnak: míg az egyik esetben éppen csak bejött, addig a másikban súlyos kudarcot vallott a saját nép érdekeivel szembeni kormányzás. Reméljük, hogy a jövőben már csak az utóbbi lehetőségre kell számítanunk.

Európa, jobbra át!

Donald Trump lett az amerikai elnök, ami nem várt fordulatot hozhat a nemzetközi politikában. Ez a jobbratolódás Európában már érezhető volt a Brexitnél, valamint a populistának bélyegzett pártok felemelkedése során is, ám ez a folyamat most új sebességbe kapcsolhat. Tegnap Bulgáriának is új, oroszbarát elnöke lett, de december 4-én Ausztriában és Olaszországban is fontos választásokat tartanak, amelyek megváltoztathatják a politikai fősodor irányát. De a legérdekesebb kérdés mégiscsak a németek reakciója lesz, hiszen a merkeli bevándorláspolitika is annak a történelmi tapasztalatnak az eredménye, hogy az amerikaiakkal nem célszerű konfliktusba keveredni. Meglátjuk, hogy ez a bölcs gondolat az új amerikai elnök alatt is fenn fog e állni, mert Európában a németek nélkül nincs teljes fordulat.

November 9-én eldőlt, hogy az Egyesült Állomok következő elnöke Donald J. Trump lesz. Ez a nem várt fordulat szemmel láthatóan kiverte a biztosítékot néhány, a másság mindenen túli elfogadását hirdető csoportosulásnál. Azóta egymást követik a Trump elleni tüntetések, amelyek résztvevő között, mint megtudtuk szép számmal akadnak fizetett provokátorok is. Az eset sok tekintetben hasonlít a Brexit során tapasztaltakra, hiszen Californiában itt is mozgalom indult az elszakadásért, akárcsak Londonban. Azon a kérdésen már túl vagyok, hogy a demokraták mégis miért képtelenek elfogadni egy demokratikus választás eredményét – vélhetően mert csak addig ‘demokraták’, amíg az számukra kedvező eseményeket takar -, de sokkal érdekesebb, hogy a tüntetések indoklásának a ‘gyűlölet embere’ elleni fellépését jelölik indoknak. Nem tudom, hogy a ‘gyűlölet’ ellen miért épp a gyülölködést gondolták morálisan elfogadható magatartásnak, de az már nem ennyire közömbös, hogy ezeken az anarchia közeli tüntetéséken egy ember már meg is halt. Érdekes, hogy megint azok tombolnak és pusztítanak az utcákon, akik béke hírnökeinek szerepében akarnak tetszelegni – úgy tűnik ez valami balos szokás lehet, mert nálunk is akkor voltál ‘csőcselék’, ha a Gyurcsány kormány ellen tüntettél, de ha az Orbán kormány ellen, akkor hirtelen szabadsághőssé avanzsálsz; félelmetes párhuzam.

natebeeler_cagle

Hát igen, elég érdekesen hat, amikor a ‘gyűlölet ellen tiltakozók’ szítják a legnagyobb gyűlöletet. Forrás: dispatch.com

A történtekből ugyanakkor a társadalomban meglévő feszültség kiolvashatóságát tartom az egyetlen pozitív hozadéknak, amely a tét növekedésével fokozatosan csak nőni fog. Végre leleplezték önmagukat, és nem kell tovább folytatni ezt az értelmetlen moralizáló vitát az erkölcsről, meg emberi értékekről, hanem végre őszintén beszélhetünk az embereket érdeklő fontos kérdésekről.

A dominóhatás

Annál is inkább, mert a történetnek súlyos következményei lesznek az egész világra, így Európára nézve is. Úgy tűnik, hogy a korszellem alapján elindult egy olyan folyamat, amely során a polgári lakosság, mintegy tüntetőleg fellázadt az eddigi, a polkorrekt gondolkodást meghonosító politikai elit ellen, amely a populistának bélyegzett pártok előretörését hozza magával. Középtávon pedig a liberalizmus, mint eszme bukását is jelenthetni, ugyanis jelenlegi formájában nagyon úgy fest, hogy nem tud megújulni, és a valós problémákra valós megoldásokat kínálni. Ennek legfőbb oka, hogy ha dogmatikus alapelveiből engedne, akkor azzal maga ismerné el alkalmatlanságát és azonnal összeomlana. Mindenesetre a végjáték így is ugyanaz lesz, csak hosszabb ideig fog eltartani a szenvedése, ami viszont a jobboldali pártok könnyű győzelmének ígéretét hozza magával, mintegy önmagát erősítő dominóhatást kiváltva.

profecia

Végső soron, amit populistának bélyegeznek, az maga a demokrácia: “Ahogy a demokrácia tökéletesedik, az elnök által képviselt hivatal egyre közelebb és közelebb kerül az emberek belső lelkületéhez. Egy nagyszerű és dicsőséges napon az emberiség végül el fogja érni szíve vágyát, és a Fehér Házat egyenesen egy hülye és teljesen egoista idióta fogja elfoglalni.” Forrás: latimes.com

Már a magyar kvótaügyi népszavazás is hasonló hatást válthatott volna ki, de a végülis érvénytelen eredmény ezt felülírta, ugyanis ezek után nem valószínű, hogy kétes kimenetelű szavazásokra más pártok is bevállalnák a kockázatot. Viszont ami késik nem múlik, hiszen Trump megválasztása után már nincs több mellébeszélés, erre a nem várt – vagy inkább a politikai elit által nem remélt – választási eredményre választ kell adnia az európai elitnek is. Tartok tőle, hogy a brüsszeliták által lenézett jelölt hatalomrakerülésére annyira nem számítottak, hogy az elmúlt évben a Trump ostorozásására alapuló kommunikációt már nehéz lenne egy 180 fokos fordulattal visszafordítani, és ezáltal helyreállítani a megtépázott nemzetközi kapcsolatokat. Ez pedig újabb lendületet ad annak a már egyébként is elindult nemzetközi folyamatnak, amely a valódi politikai változás ígéretét hordja magában. Mai hír, hogy Newt Gingrich, korábbi republikánus házelnök, akit Trump leendő külügyminisztereként tartanák számon, egy interjúban arról beszélt, hogy

Magyarország a beérkező migránsok számát egyetlen nap alatt 99 százalékkal csökkentette, egyszerűen egy hatékony kerítés megépítésével és annak az őrzésével.”

Párhuzamot állítva a mexikói határ felől érkező illegális bevándorlókkal. Mennyire más szemlélet az a leendő amerikai adminisztrációtól! Sehol egy fasiszta jelző, sehol egy elítélő, emberi jogokra vonatkozó nyilatkozat. Magyarország a mai Amerikában a példát jelenti, és nem az antikrisztust, amely szerepet a demokraták előszeretettel sütöttek ránk, nem kifejezetten javítva ezáltal az egyébként sem túl rózsás magyar-amerikai kapcsolatokat.

Európai változási hullám

Érdekes, hogy a magyar kormány az egyetlen, amely hivatalból kezdte meg akkor még különutas politikáját, így ez az új hullám nemhogy el nem sodorja, de inkább növeli ázsióját, hiszen azóta minden nemzetközi választáson a számára kedvező jelölt került ki győztesen. A sor Lengyelországban kezdődött, majd jött egy kevésbé fontos, de mégis ebbe a körbe illeszkedő horvát szavazás, a legújabb ország pedig, ahol változás állt be, az Bulgária. Épp most bukott – mondott le a kormányfő az elnökválasztás eredménye miatt – meg az EU-párti kormány, amely Brüsszel és Washington erős ajánlására felmondta pl. az országon átvezető Déli Áramlat gázvezetéket. Nagy kérdés, hogy az új oroszbarát kormánnyal, és az orosz-török kiegyezéssel mi lesz ennek a vezetéknek, és ezáltal a régió geopolitikai helyzetének a sorsa.

Kevésbé fontos szereplő a nemzetközi térképen, de újabb ok az aggodalomra a románoknak, hogy Bulgária mellett Moldáviában is oroszbarát elnököt választottak. Ezek a történések is az együttműködésre ösztönözhetik a román vezetést, vagyis itt kevésbé önszántukból, mint politikai kényszerűségből, de mégis beállnak az új irányba – azért nem kell aggódnunk a románokért, a történelem során számtalanszor bizonyították már, hogy pontosan tudják, hogyan kell az erősebb irányába helyezkedni.

December 4-e lesz a következő nagy mérföldkő Európa jobbratolódásában, hiszen Ausztriában végre talán megtartják az elnökválasztás második fordulóját is, ahol a mostmár a közvélemény-kutatóknál is népszerűbb jobboldali jelölt Hofer vezet a zöldek jelöltje előtt. Ha a nemzetközi folyamatokat nem is vesszük figyelembe, akkor sincs túl soka bizalodni a liberális-baloldali tábornak, ugyanis a kormány a bukott kancellár után érezhetően jobboldali szavazóknak kedves húrokat penget, elsősorban Sebastian Kurz külügyminiszter révén.

Ezen a napon egy másik – talán még fontosabb – államban is tartanak egy szavazást. Olaszországban, a kormányon lévő baloldali Renzi jelentette be, hogy ha nem szavazzák meg a kormányfő parlamenti és választási reformját, akkor lemond. A kutatások alapján az ő szénja sem áll túl jól, így egy előrehozott választáson vélhetően a szintén populistának bélyegzett Öt Csillag Mozgalom gyűjthetné be a legtöbb szavazatot. Tovább fokozza ez az EU amúgy sem épp elhanyagolható problémáit, hogy ráadásul a párt még az eurózónából való kilépés lehetőségét is belengette, amit egyébként az olaszok fele is támogat.

A téli álom nem tart sokáig, ugyanis egyből követi a tavaszi ébredés. Március 15-én Hollandiában tartanak választásokat, és ha nyer a Geert Wilders vezette iszlámellenes Szabadságpárt, akkor könnyen lehet, hogy az Unióból is kivezetné a hollandokat. Jelenleg fej-fej mellett állnak a liberálisokkal.

Ennél lényegesen jelentősebb, hogy május 7-én Európa második legnagyobb államában, Franciaországban tartanak választásokat. Itt a teljesen megroggyant kormányzó baloldal száll szembe a megosztott jobboldallal. A baloldali Hollande a francia történelem legnépszerűtlenebb elnöke, konzervatív kihívója pedig az a Sarkozy, aki könnyen lehet, hogy az elnökválasztási kampányát a bíróságon fogja tölteni, egy korábbi korrupciógyanús botránya miatt, így megnyílik a tér a populista Le Pen vezette Nemzeti Front előtt, amely párt szinte elsőként gratulált Trump győzelméhez.

Már csak hab a tortán, hogy szeptemberben Németországban is szövetségi választásokat tartanak, amelyből a nemzetközi politikai hullámot eddig jól meglovagló AfD megerősödve kerülhet ki. Bár maga a választás vélhetően nem fog egyértelmű változást eredményezni Németországban, de egy megerősödött populista párttal, és ilyen nemzetközi politikai klímával már Európa leghatalmasabb állama sem vonhatja ki magát a következmények alól. Beszédes, hogy Merkel még mindig nem jelentette be, hogy indul e kancellárként a következő ciklusban. Ha az amerikai elnökválasztás eredményeit várta, akkor kötve hiszem, hogy olyan eredményt kapott, amely az újraindulása melletti érveket erősítette volna meg.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a következő év még a mostaninál is izgalmasabb lehet a politikában, úgyhogy ezeket a dátumokat érdemes bevésni az emlékezetünkbe, hiszen valószínűleg tartogat a jövő még pár meglepetést.

scottstantis_tribune

A politikai korrektség öröksége. Lesz mit eltakarítani. Forrás: gocomics.com

Úgy néz ki tehát, hogy a történelem új sebességre kapcsolt, és az eddig regnáló politikai elit egy végletekig megosztott és kizsigerelt társadalmi rendet hagy maga után. A romokat persze el kell valakinek takarítania, így ezekre a folyamatokra érdemes úgy tekinteni, mint egy józan ész diktálta egészséges önvédelmi mechanizmusra az emberiség védelmének érdekében.

Őrségváltás Európában

Az ausztriai választások első fordulója váratlan meglepetést hozott – mármint a politikában járatlan személyek körében. A valóság ellenben az, hogy már a média és közvélemény kutatók által szándékosan alulbecsült, új irányt képviselő politikai pártok nyerik el hitelességükkel a legtöbb szavazó bizalmát. A győzelem ugyanakkor még ennek ellenére sem lehet biztos, hiszen következik a szokásos ‘demokrata’ csel, az egységfront. Bármit képesek megtenni, hogy az évtizedek alatt kényelmesre ült székük elvesztésével – és a vele esetlegesen járó politikai felelősségre vonással – ne kelljen szembesülniük.

Vasárnap Ausztria választott, méghozzá rekordmagas részvétel mellett. Az előzetes közvélemény-kutatásokkal szemben utcahosszal nyert a Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer. Ekkora tévedés – miszerint a győztesnek gondolt Zöld Párti Alexander Van der Bellen közel 15%-kal kevesebbet, a jobboldali Hofer pedig majdnem ennyivel többet kapott a voksoláson – két lehetséges okra vezethető vissza. Teszem hozzá, mind a kettő súlyos csapás az eddigi kizárólagos és megkérdőjelezhetetlen demokráciafelfogásnak. Az egyik, hogy a közvélemény kutatók szándékosan elcsalták közzétett adataikat abban a reményben, hogy a szabadságpárti jelöltre, az esélytelenség okán majd emiatt kevesebben adják le voksukat. A másik, hogy az emberek bizalmatlanok és nem merték bevallani preferált jelöltjüket, félve az eddig egyeduralkodó liberális felfogás megbélyegzésétől.

Egyik kimenetel sem fest le túl reményteli képet a liberális demokráciák működéséről, de a történetnek van egy másik vetülete is: mégpedig az, hogy a régi, hagyományos pártokkal szembeni elutasítás elérte csúcspontját. Ez a kancellár egymással szembemenő kijelentései révén nem is tűnne túl meglepő fejleménynek – ti. a migrációs válság kezdetén olyannyira agresszív ‘humánus’ pozíciót vett fel, amiből a kihátrálás csakis arcvesztéssel járhat (emlékezetes a magyar miniszterelnököt bíráló szavai, majd azt követően a ‘kapuk oldalsó szárnyakkal’ már-már szállóigévé vált kijelentései) -, ha csak elszigetelt és nem pedig európai jelenségről beszélnénk. De az emberek és a politikai elit közötti különbség mára olyan mértéket öltött, hogy ahol választások vannak Európában, ott a jobbratolódás megkérdőjelezhetetlenné vált – nem véletlenül ódzkodnak a magyar kvótaügyi népszavazástól a brüsszeli bürokraták. A folyamat természetes, hiszen a meglévő, valós kihívásokra az emberek realista és nem idealista válaszokat várnak. És ez az, amit a liberalizmus természetéből adódóan képtelen megadni. Tudja ezt Merkel is, nem véletlenül törekszik rá, hogy a migrációval és a szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos minden jogkört kicsavarjon a nemzetállamok hatásköréből és integrációs szintre emeljen, ezzel kész tények elé állítva az egyes országok polgárait, akik akkor már hiába is juttatnák szavazással érvényre akaratukat – szép kilátások egy olyan intézmény- és eszmerendszertől, amely a saját zászlajára tűzött demokratikus értékeket árulja el. 

Mindenesetre a reakciók azonnal megérkeztek, Németországban nem értik, hogy miért választottak ‘szélsőjobboldali’ jelöltet a ‘kis testvérek’, megkérdőjelezve ezzel az osztrák választók elsöprő többségének akaratát.

 

ausztira 2

Így nézett ki Ausztria a választások éjszakáján. (Forrás: madiner.hu)

Az ellehetetlenítés eszközei ismertek, ne legyenek kétségeink. Mivel egyetlen jelölt sem szerezte meg az 50%-ot, így az első két jelölt 4 hét múlva folytatja a második fordulóban. Az ellenzéki pártok egységfrontba fognak tömörülni, hogy így akadályozzák meg Hofer győzelmét. De a politikai matematika nem úgy működik, ahogy azt a politikusok szeretnék. A polgárok nem fognak csak azért beállni egy jelölt mögé, hogy a ‘kisebbik rosszat’ válasszák, így a 36%-kal szemben nem fog 64-et gyűjteni a másik jelölt, valószínűbb, hogy ebben az esetben inkább a távolmaradást választják, de egy ilyen tetemes előny ledolgozására már egy ilyen kényszerszövetség sem jelentene garanciát. Szokjunk hozzá a gondolathoz, Ausztriának egy nem csak szavakban szabadságpárti elnöke lesz és bár a pozíció inkább csak protokolláris jellegű, de a trend Európa számára biztató.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén