agitatio

agilis agitatio – az új nézőpont.

Címke: Lázár

Csíki Sör: új idők hírnöke

Peren kívüli egyezséggel zárult Dávid és Góliát harca, amelyben sikerben a magyar kormány is vastagon kivette a részét. A happy end-nek természetesen nem mindenki örül, de az ő számukra van egy rossz hírem: új szelek fújnak, és nem ez lesz az utolsó, hogy egy nemzetállam kormánya immár képes lesz megvédeni nemzete érdekeit, akár még egy multinacionális vállalattal szemben is.

A mai napon békés, peren kívüli megállapodás született a Heineken, és az Igazi Csíki Sört gyártó Lixid Project Kft. között. Persze nem volt ez mindig így. A Heineken a román piacra való belépése után vásárolt meg egy csíkszeredai sörgyárat, amivel együtt a Ciuc Premium nevű sörmárkát is megszerezte. Amikor aztán 2014-ben megjelent a piacon az Igazi Csíki Sör, a Heineken romániai leányvállalata szellemi tulajdon megsértése, szabálytalan konkurencia és tisztességtelen kereskedelmi tevékenység vádjával indított pert, mondván azt össze lehet keverni a Ciuc Premiummal – mivel a Ciuc magyarul Csík.

Mivel a per elindításától fogva úgy állt a helyzet, hogy az Igazi Csíki Sör győz a vitában, ezért is volt meglepő a román táblabíróság januári ítélete, amelyben kimondták: a két sör összetéveszthető, mert nagyon hasonló a nevük és a címkéjük is. Az ítéletet már a meghozatalakor vitatták, hiszen teljesen más az üvegek formája, a betűtípusok, a használt színek, a címke mérete, vagyis gyakorlatilag minden.

Még a név is csak áthallásban hasonlít, hiszen a Ciuc Premium magyarul Csík Prémium lenne, nem csíki, és főleg nem Igazi Csíki Sör. De mivel az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) is elutasította a Heineken védjegy megsemmisítésére irányuló keresetét, így még meglepőbb volt a román táblabíróság tiltó döntése, amely mögött a jogi érvek összeomlása miatt immár csak politikai szándékokat lehetett sejteni.

Szerencsére a kormány állhatatos munkájának köszönhetően ez az abszurd, és teljes mértékben igazságtalan helyzet – amelyben valakiket a származásuk és/vagy esetleg némi gazdasági lobbi hatása miatt diszkrimináltak – most végre megszűnt. Természetesen az érintett felek sem maradtak resttel a hálájukat kinyilvánítani az ügy kapcsán – talán nem is a hála a legjobb kifejezés, hiszen a magyar kormány ezzel nem kegyet gyakorolt, hanem csupán az igazság kikényszerítését érte el határozott, de nem vakmerő intézkedésekkel.

Részlet az Igazi Csíki Sör közleményéből:

Meg szeretnénk köszönni minden támogatónknak, fogyasztóinknak, a helyi közösségünknek és nem utolsó sorban Magyarország Kormányának az önzetlen segítséget.
Nélkületek nem sikerült volna! Köszönjük!
És köszönjük Hódmezővásárhely!”

Én, magyar emberként csak örülni tudok annak, ha a magyar kormány – akár az országhatáron túl is – hatékonyan tudja képviselni a magyar emberek gazdasági, jogi, politikai érdekeit. Sajnos azonban nem ez az egyetlen álláspont határon innen – amely gondolkodásmód részben magyarázatot is nyújt a korábbi kormányok töketlenségére tehetetlenségére. Csupán néhány, az elmúlt hetek indexes cikkeiből, amelyek a témával foglalkoztak:

  • Betiltották Romániában az Igazi Csíki Sört (2017.01.27, 14:30)
  • Fideszes-jobbikos bojkott a Csíki Sör miatt: nem isznak több Heinekent (2017.01.31, 14:23)
  • Lázár ki akarja zavarni a Sopronit a boltokból az Igazi Csíki Sör miatt (2017.02.03, 10:28)
  • Csíki Sör-gate: a holland nagykövetség aggódik (2017.02.03, 18:21)
  • Nem tágít az Igazi Csíki Sör: új néven folytatják (2017.02.07, 22:05)
  • A Miniszterelnökség is keményen beleszállt a Heinekenbe (2017.02.08, 20:50)
  • Ez csak háború egy korsóban (2017.02.09, 12:27)
  • A sörbotrány, amiben minden furcsa (2017.02.10, 10:05)
  • Rossz hír a Csíkinek: nem áll meg a Heineken-buldózer – Növelte profitját a holland sörpolip, pénzügyileg nehéz lesz legyőzni a behemótot. (2017.02.15,  12:05)
  • Lázárék már börtönnel fenyegetik a Heinekent (2017.03.13, 21:26)
  • Lázár: a Heineken nehéz hetek elé fog nézni (2017.3.16 22:24)
  • Parlament elé megy a Heinekent szívató vörös csillagos törvényjavaslat (2017.03.20, 12:12)
  • Lázár: Hollandiában sincs horogkeresztes Heineken (2017.03.20, 20:20)
  • HVG: a Fidesz ejti a lex Heinekent – Semmi esélyük nem lenne a bíróság előtt. (2017.03.21, 07:07)
  • Vesztes csatába indulnak Lázárék a Heineken ellen (2017.03.21, 14:27)
  • Lázár nem bírja az alkoholt, de este Igazi Csíki Sört kóstol (2017.03.23, 13:52)
  • Lázár: Tárgyaljon a Heineken és a Csíki Sör (2017.03.24, 12:13)
  • Nemzeti érzelműként a Csíki Sör mizériája érthetetlen és nevetséges (2017.03.24, 12:35)
  • Segítség a Lázár-Semjén csillagrombolónak: Menczer Erzsébet, a fideszes civil (2017.03.24, 14:59)
  • Piti bosszúval voltunk elfoglalva (2017.03.27, 00:22)
  • Lázár Heineken-ellenes propagandája már a mókusokat is megfertőzte! (2017.03.27, 09:56)

Majd ezt követően 4 órával később, a Dávid-Góliát küzdelmét már-már megszégyenítően visszafogott zárással, mindenféle katarzis nélkül végül megérkezett a történet igazán meglepő vége, amelyet ezzel a címmel sikerült szűkszavúan elintézniük, mintha semmi előzmény nem lett volna: Megegyezett a Heineken a Csíki Sörrel – a felek minden peres ügyet megszüntetnek egymás között.

Ahogy nézem a cselekmény fonalát, az események alakulását, volt itt minden: felháborodás, tiltás, nevetségessé tevés, intrika, ármány, árulás, pont mint egy szappanoperában. Csak éppen egy dolog hiányzott: a mértéktartó tudósítás. Régen túl vagyok már azon a szinten, hogy az önjelölt erkölcscsősz szerepébe bújva, másokat sajtóetikából oktassak ki, de az az érzés, hogy az index mintha végig a Heinekennek szurkolt volna, megkérdőjelez néhány dolgot. Legelőször például azt, hogy ha képtelen az objektív újságírásra, akkor mégis miért állt a Heineken pártjára? Talán azért, mert pénzzel támogatják őket? Vagy mert a szerkesztőségen belül mindenki imádja a sörüket? Egyik magyarázat sem tűnik túl logikusnak. Ellenben egy egészen más megközelítés igencsak megállja a helyét: ők nem a Heinekennek szurkoltak, hanem a Csíki Sör ellen. Persze a sportban sem ismeretlen fogalom, ha a rivális csapat bukását kívánjuk, de ebben az esetben kérdés, hogy mi válthatta ki a Csíki Sörrel szembeni ellenszenvet. Én őszintén remélem, hogy csak a kormánnyal szembeni, mindent elvakító gyűlöletük, mert a másik magyarázat sokkal elkeserítőbb lenne. Mégpedig az, hogy Heineken-Igazi Csíki Sör csörtében egy nemzetközi vs. nemzeti összecsapást véltek felfedezni, amiben ráadásul további hendikep, hogy az elnyomni hivatott kis sörmanufaktúra magyar.

Attól tartok, hogy ez az elmúlt néhány évtized liberális szellemű nevelés végterméke, amikor is a nemzeti öntudat helyét átvette az egyetemes bűntudat önpusztító kultúrája. Ennek következtében ha valamilyen szokás, érték, termék köztudomásul magyar (német, angol, holland stb.) gyökerekre tekint vissza, akkor büszkeség helyett immár a szégyen az az érzés, amelynek minden idegsejtünkön azonnal át kell futnia – kivéve persze, ha ‘nyugati’, mert abból még a bélsár is csak jó lehet; persze értem én ezt a nyugati szóhasználatot, hiszen az gondosan kerüli bármely nemzet konkrét megnevezését.

És mivel az index újságírói magyarok (bocsánat, nem akarom megsérteni őket, magyar nyelven írják furfangos cikkeiket), ezért a kötelező bűntudat érzete hatványozottan kell, hogy hasson – hiszen saját nemzetükkel szemben kell az érvényre juttatni. Mivel azonban az Igazi Csíki Sör nemcsak, hogy magyar, hanem egyenesen székely is, el tudjuk képzelni, hogy ez mekkora kötelező érvényű önmeghasonulást eredményez a liberálisan haladó gondolkodóknál. Ha ehhez még azt is hozzá vesszük, hogy a származását nem rest még a nevében is viselni, el is érkezünk überelhetetlenül legrosszabb emberi tulajdonsághalmazhoz, ami valaha is létezett: büszke, határon túli magyar. Ezek alapján azt hiszen még visszafogottak is voltak a címválasztások.

Ugyanakkor összességében mégsem haragszom az indexre, ahogy végső soron a Heinekennek is hálával tartozunk, hiszen a médiaháborújuk mérlege mindenképp pozitív: az indexnek köszönhető órási ingyenes médiakampány egy ilyen kis sörgyár számára olyan megjelenési felületet biztosított, amelyet a saját költségvetéséből valószínűleg soha nem tudott volna finanszírozni. Az indexnek hála nem hiszem, hogy ma még létezik olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna az Igazi Csíki Sörről, köszönet érte!

A sors furcsa fintora, hogy bár szándékaik éppen ellentétesek voltak, azonban mégis sikerült egy nemzeti egységet kovácsolniuk a Csíki Sör köré, amely így már nemcsak Székelyföldön, de Magyarországon is a nemzeti megmaradás egyik szimbóluma lett. A nemzeti öntudat erősödése mellett van azonban a történetnek még egy említésre méltó, és igencsak előremutató hozadéka. Mégpedig az, hogy a magyar kormány ázsiója és nemzetközi megítélése érezhetően megnőtt az utóbbi időben. Ezt a kijelentésemet nem csak az bizonyítja, hogy reális esély mutatkozik az új amerikai elnökkel való kapcsolat szorosabbra fűzésére, vagy mert a V4-ek egyfajta Unión belüli erőközponttá nőtte ki magát, amihez egyre többen szeretnének csatlakozni, vagy mert már Angela Merkel német kancellár is a határok megerősítéséről beszél, vagy mert decemberben először tagadhattuk meg a román nemzeti ünnepen való kötelező részvételt, vagy mert már nyíltan lehet beszélni a székely autonómiáról, hanem mert egy kis ország nemzeti kormánya végre meg tudja védeni nemzeti érdekeit akár külföldön is, akár a világ egyik legnagyobb vállalatával szemben. Rossz hír ez a globalizációt támogatóknak, de ugyanakkor reménykeltő a demokrácia híveinek.

keep-calm-and-drink-igazi-csíki-sör

 

Megoldóember az Emmi élén?

A liberális sajtó az utóbbi napokban előszeretettel támadta Lázár Jánost, az oktatásról vallott sajátos nézetei miatt. De vajon mit fognak majd akkor szólni, ha ő lesz az oktatás felelőse? Ennek esélyeit latolgatjuk ebben a cikkben.

Mint az már köztudott, 2017 tavaszán köztársasági elnököt választ a parlament. Ennek betöltésére több lehetséges jelölt neve is felmerült, kezdve Vizi E. Szilvesztertől egészen Pálinkás Józsefig, vagyis ezen feltételezések szerint a tudományos életből igazolna elnököt Magyarország, miután a jelenlegi elnök, Áder János világosan kijelentette, hogy nem tart igényt a pozícióra a továbbiakban.

Ám a legesélyesebb jelöltnek mégsem a két professzort tartják, hiszen a köztársasági elnök egyben a nemzet egységét megtestesítő ‘nemzet lelke’ is, amely címre a jelenlegi Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterénél, vagyis Balog Zoltánnál kevesebben érdemesek manapság. Így lehetséges kinevezése után a miniszteri pozíció megüresedik.

Az a miniszteri pozíció, amely alá a két legérzékenyebb terület is tartozik államtitkári szinten, és amely területek – kétségtelen hiányosságaik okán – az ellenzéki támadások kereszttüzében rendszeresen állnak.

Az egyik ilyen a már a bevezetőben is említett oktatás. A mostani sajtó által felkapott mondataiban azokat a kijelentéseket vetik a szemére, miszerint

a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját.”

Vagyis a kereszténységet és a nemzeti érzületet, mint két fontos tartópillért nevezett meg – liberális körökben egyik sem számít fancy fogalomnak.

Szerény véleményem szerint az iskola elsődleges feladata, hogy tudást, vagy egészen pontosan tudás iránti vágyat tömjön a nebulók kobakjába, de kétségtelen tény, hogy ez utóbbi kettőre is igen nagy szükség lenne, és ha a gyermek sem otthon, sem a TV-ben nem sajátítja el ennek a jelentőségét, akkor az iskola ezen a téren is betölthet egy érdeklődést felkeltő szerepkört.

Könnyen lehet, hogy az említett mondatok valóban egy elszólást takarnak, hiszen Lázár egy áprilisi kormányinfóján tett már rá utalást, hogy 2018 után nemzeti alaptantervre és a diákok tehercsökkentésére lenne szükség, vagyis erre tett javaslatot Palkovics László oktatási államtitkár – aki egyébként valószínűleg marad pozíciójában, hiszen a kormány joggal lehet elégedett vele.

Ez a 2018-as dátum egyben azt is jelenti, hogy a választások előtt már nincs értelme hozzányúlni a két nagy ellátói rendszerhez, hiszen az egészen biztosan jelentős érdeksérelmekkel jár – főleg ha a kormány továbbra is kitart a népszerűtlen Klik fenntartása mellett.

Szóval lesz mit rendbe tenni az oktatás területén, és Lázár a dinamizmusával és a közigazgatás átszervezésénél, valamint a bürokráciacsökkentés során tanúsított magas munkabíró képességével már bizonyította, hogy képes a feladat ellátására. Ahogy a miniszterelnök mondaná: “a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincsenek pozíciók csak feladatok”, így a kényes területeket csak a már bizonyított megoldóemberekre lehet bízni. De van még egy terület, amely az oktatáshoz hasonlóan nem volt a frontvonalban, és amely szintén rászorul a teljes átalakításra.

Mi lesz veled magyar egészségügy?

Erre a kérdésre talán még az előzőnél is nehezebb választ adni, annyi tűnik biztosnak, hogy az ágazat folyamatosan forráshiánnyal küzd. Ennek pótlására a közgazdaság szerint két lehetőség kínálkozik.

Az egyik szerint az állam allokál még több költségvetési forintot az egészségügy rendezésére, de ez a nemrég bejelentett járulékcsökkentés mellett – tehát, hogy csökkentik a munkáltatók terheit, és ezáltal az egészségügyre fordítható adóforintokat a gazdasági növekedésért cserébe – kevésbé tűnik jelenleg reális megoldásnak.

A másik lehetőség az egészségügyi piac megnyitása a magánbefektetők előtt. Ez a lépés logikusabbnak tűnhet, hiszen ezáltal külső forrásokat lehet invesztálni a magyarok egészségébe. Ennek mikéntje talány, valószínűleg egy két szintű modell bevezetésével lehet azt a leghatékonyabban kivitelezni, ahol a tb által finanszírozott állami ellátás mellett egy drágább, magánellátás is feltűnhet, mint új szereplő.

Így aztán a tisztán elkülönített szolgáltatások sokkal tisztább feltételeket teremtenek, amely mindenki érdekét jobban szolgálja, pont mint a fogorvosoknál. Ha nekem nem annyira fontos fogaim esztétikuma, vagy nem akarok arra többet költeni, akkor elmegyek az ‘SZTK-ba’, ahol a járulékbefizetéseim miatt további költség nem terhel, vagy elmegyek egy privát szolgáltatóhoz, ahol vállalom, hogy mélyebbre nyúlok zsebemben. Azon túl, hogy így csökkenteni lehetne az orvosok részéről megnyilvánuló – és emiatt az elvándorlás veszélyeit magában hordozó – bérnyomást, ennek a rendszernek lehet egy olyan tisztító hatása, amely megszüntetni a paraszolvencia, azaz hálapénz hálátlan szerepét. Hiszen az orvosok bérhelyzete rendezetté válik, a beteg pedig már érzi kötelességének a csúszópénz átadását.

Erre enged következtetni, hogy az állam 2014-es törvény alapján kiebrudalta a magánszolgáltatókat az állami kórházakból – még akkor is, ha a gyakorlat azért sokszor mást mutat. A teljes igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy ma is működhet Magyarországon magánkórház, csak a feltételek nem éppen a legideálisabbak a működtetésükhöz.

Természetesen az sem egy járható út, hogy bárki, aki nem képes fizetni a magasabb szintű szolgáltatásért, az kimaradjon az egészségügyi ellátásból, így az is fontos, hogy az állami szolgáltatás minősége is folyamatosan fejlődjön. Ennek egyik megtestesülése látszik a bejelentett új kelenföldi ‘szuperkórház’ terveiben, ahol a teljes finanszírozást az állam vállalná, tehát a haszonélvezőinek is az állam polgárainak kell lennie.

Persze az ötlet és a modell nem új, azt már korábbi kormányok is szerették volna megvalósítani. Emlékezetes, hogy a 2008-as népszavazás során a Fidesz, akkori ellenzéki pártként a betegek nagyobb fokú, költségekhez való hozzájárulása ellen kampányolt, méghozzá átütő sikerrel. De az a szociális népszavazás egyrészt a nem a 300 forintról, hanem az abban testet öltő hazugságról szólt. Emlékeztetőül egy videó (4:47-től 5:20-ig):

Másrészt pedig a politikai ellenállás az MSZP közeli Hospinvest terjeszkedése ellen is szólt, amely modell lényege az volt, hogy előremeneküléssel akarták megoldani az átvett kórházak finanszírozását, tehát újabb és újabb banki hiteleket vettek fel azért, hogy újabb kórházak felett szerezhessék meg az irányítást. A gond csak az volt ezzel, hogy a hitel elsődleges célja nem működtetés volt, hanem az újabb forrás bevonása, hiszen a már meglévőket sem tudták rendesen ellátni. Tehát ez egyfajta piramisjáték volt az egészségüggyel, ami nem éppen egy kecsegtető perspektíva. Ugyanakkor kár lenne ezt az egyébként nemzetközi viszonylatban sikeres modellt, a fent már említett előnyeivel együtt elfelejteni csak azért, mert a korábbi kormányok saját meggazdagodási területükként tekintettek az emberek egészségére.

Hogy mi lesz jövő tavasszal, vagy 2018-ban a választások után, nehéz megjósolni. Az biztos, hogy az oktatás és az egészségügy két olyan terület, amely viszonylag gyorsan és viszonylag drasztikus beavatkozást igényel. Ezen beavatkozások pedig egy állhatatos és dinamikus munkatempójú megoldóembert, aki a feladatra koncentrál. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy kézenfekvő megoldás.

Sajtó, szabadság – régi lemez újratöltve

Sokak számára ismerős lehet a történet a fiúról, aki farkast kiáltott. A mesékben az a jó, hogy mindig egy valós jelenségre hívják fel a figyelmet, így készítve fel a gyerekeket az életre. Lássuk, hogy mi mit tanulhatunk a Népszabadság körül történtekből. 

A történet mindenki előtt ismert. Szombaton a Népszabadság szerkesztősége nem tudott bejutni a munkahelyére, így nem tudta felvenni a munkát. A kiadó, a Mediaworks hivatalos közleménye alapján az ok az elmúlt években felhalmozott 5 milliárdos veszteség, valamint az előfizetői létszám drasztikus, 100 ezer fővel történő csökkenése. Így adja magát a lehetőség, hogy amikor egy ilyen dinoszauruszt – amely korábbi kényelmes pozícióját abbéli monopol helyzetéből nyerhette, hogy a rendszerváltás előtt a párt szócsöveként funkcionált – is utolér a piacgazdaság és a digitális világ kihívásai, valamint a korábbi politikai alapú finanszírozója is kilép mögüle, nem marad más választás, mint a lehető legegyszerűbb összeesküvés elméletet – miszerint a bezárás politikai alapú nyomásra történt – ismét előhúzni a kalapból, és az esetleges felelősség terhét máris lerázhatja magáról mind a szerkesztőség, mind pedig a kiadó.

A legkényelmesebb magyarázat mindig a bűnbakkeresés, – hiszen az mindig könnyebb mint a szerkesztőknek vagy a pénzügyi vezetésnek felelősséget vállalnia a gyatra eredményekért – és a kormány nyakába varrni a történteket. Ugyanis abból, hogy az újság kvázi ellenzéki médiumként szolgált, valamint az, hogy előtte még meg is írta Rogán Antal kényes hétvégi helikopteres kiruccanását, máris egyértelmű bizonyítékaként szolgál az elnyomó hatalom újabb túlkapására. 

Erre sajnos csak azt tudom mondani, hogy tipikus liberális gondolkodás. Ha bárkivel bármi negatív történik – nem adják át neki a helyet a buszon, nem veszik föl egy állásra, kirabolják az utcán stb. – az csak és kizárólag az elnyomó zsarnoki hatalom miatt lehet, az én felelősségem szóba sem kerülhet – vagy a másik példánál maradva: csak azért mert fekete, meleg, nő stb. vagyok. Ez a megközelítés rokon a politikailag korrekt beszéddel, amely béklyóba köti a racionális gondolkodást.

Terjed mint a futótűz

De ha mindenképp összeesküvés-elméletekben szeretnénk gondolkodni, akkor ezúttal ezen műfaj kedvelőinek én is szolgálhatok némi ajándékkal. Aki figyelemmel kísérte a népszavazás utáni napokat, annak nem lehet kétséges, hogy a korábban, a közvélemény kutatások alapján érvényesnek gondolt népszavazás végső eredménye a kormánypárton belüli is okozott némi meglepetést. Nem az eredmény szempontjából bír ez kifejezett jelentőséggel, hanem a korábban várt adatokhoz képest. Meglepetésként érhet sokakat, hogy a 444 portál belső forrásokra hivatkozva arról közölt cikket a szavazás másnapján, hogy a kampány felelőse, Rogán Antal még a népszavazást megelőző néhány napban sem közölte a miniszterelnökkel a valós részvételi adatokat, így a kormányfő kommunikációja csak a hajrában öltött a részvétel másodlagosságát hangoztató formát. De vajon honnan szerezhetett a kormány legnagyobb kritikusa ilyen, csak a belső szűk kör által ismerhetett információt?

Ha emlékszünk még a tavalyi év Lázár-Rogán összecsapására, ahol a miniszterelnökséget vezető miniszter még a lemondását is belengette egy számára kedvezőtlen végkifejlet esetén – ahol Rogán kvázi a főnöke lett volna -, akkor talán sejtésünk lehet róla, hogy a rivalizálás a párton belül is létező fogalom – főleg ha 2010 óta minden választást megnyert a kormánypárt, így az erőforrásokért folytatott küzdelem a korábbival ellentétben immár házon belülre került. Ezt alátámasztani látszik az a nyilatkozat is, ahol Lázár a Fidesz vezető politikusai közül egyedül ejtette ki a száján az érvénytelenség szót. Tehette, mert azon kevesek táborába tartozott, akik választókerületében a részvételi arány elérte az 50%-ot, ellentétben az országos 40% körüli átlagtól, aminek levezényléséért a korábbi V. kerületi polgármester volt felelős. Hogy mindezek fényében a helikopteres kiruccanás napvilágra kerülése a Lázár-Rogán meccs újabb állomásának tekinthető-e? Nem tudhatjuk, mindenesetre még mindig valószínűbb, mint az a forgatókönyv, hogy a kabinetvezető dühében betiltatta a hírt közre adó újságot – ha valóban ekkora hatalma lenne, és valóban lenne hozzá bátorsága, akkor a többi médiumra vajon miért nem borult még a csend sötét leple? A másik, ezidáig szintén feltáratlan, és meglepődésemre kevéssé firtatott kérdés pedig az, hogy honnan szerzett a helikopterezésről tudomást és főleg képet a Népszabadság?

Sajtó, szabadság

A lényeg, hogy minden politikai újságnak megvannak azok az információforrásai, amelyeket felhasználva, adott esetben bizonyos politikai szereplők érdekeit szolgálják, így ebben az értelemben az újságírás sem tekinthető másnak, mint politikacsinálásnak, a politikai élet szerves részének. Éppen ezért, egy belpolitikailag sikeres választás után, korábban soha nem látott támogatottságot élvezve, a politikának nem érdeke egy veszélytelen napilap bezáratása, így a logika szempontjából vizsgálva nem lehet ezt a sajtószabadság korlátozásának tekinteni – bármennyire is kapóra jönne ez bizonyos kezdeményezésre képtelen politikai szereplőknek. Sokkal inkább érdekében állna egy befektetésétől szabadulni kívánó tulajdonosnak portfólióját megszabadítani az állandó veszteséget termelő ballaszttól, és az értékesítést csak a jövedelmező termékek – megyei napilapok – köré szervezni. Akárhogy is, de nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon megszűnt volna létezni a sajtó szabadsága. Legelőször talán az új médiatörvény elfogadásával egyidejűleg – bár ha egészen őszinte akarok lenni, akkor talán már a Fidesz hatalomra kerülésének másnapján -, de azóta minden nap, legalább kétszer.

sajtoszabadsag1

Népszabadság címlap 2011-ben, a médiatörvény megszavazását követő napon. Fotó:MTI

A fent látható merész kijelentés után a Népszabadság még több mint öt és fél éven keresztül megjelent. Nem rossz teljesítmény ez egy kormánykritikus laptól a sajtószabadság megszűnését követően.

Törésvonalak

Úgy tűnik tehát, hogy az eset nem más, mint egy hosszú folyamat újabb állomása, amelynek célja a közállapotok drasztikus megváltoztatása, és éppen ezért sok érdekellentéttel, valamint felszínre törő indulattal jár. Ugyanez volt tapasztalható a Bayer-féle kitüntetés történetével, de hasonló séma alapján szerveződött a Quimby és a Liget körüli tüntetés is.

Ami ennek a folyamatnak a legrémisztőbb eleme, az a körúti robbantásnál már megtapasztalt, azonnali ítélethirdető bíróságok megalakulásának a gyorsasága és magabiztossága. De ahogy akkor ugyanezek az emberek ugyanekkora vehemenciával – gyakorlatilag zéró ismeret birtokában – kiáltották ki a kormányt terror-kerítőnek mint most, gondolnánk, hogy az eset tanulságai óva intenék őket. De a valóságban nem ezt tapasztaljuk. Ki vannak éhezve minden történésre, és minden témából próbálnak ‘demokráciaféltő küzdelmet’ jelentő politikai botrányt csinálni.

Gyakori reakció az újság felfüggesztése után:

“A mai események a legsötétebb korszakot idézik”

magyaridok

Magyar Időket égetnek a Kossuth téren. Fotó: hvg.hu

Ez valóban így van, az események tényleg a legsötétebb időket idézik, csak éppenséggel nem úgy, ahogy azt a feldühödött emberek gondolják.

náci könyvéget.jpg

Náci könyvégetés 1933-ban. Fotó: konyves.blog.hu

Sokadik alkalom ez már, amikor a gyűlölettől megrészegült emberek tömegei a béke jelszavával a szájukon próbálják felforgatni a közrendet. Nagyobb probléma talán, hogy ennek az akciónak a DK személyében van politikai támogatója is, amely a narratívát felerősítendő – mivel még csak frakcióval sem rendelkeznek, így tulajdonképpen nem sokat kockáztatva, mintegy jelképes döntésre elszánva magukat  – bejelenti, hogy innentől kezdve nem vesz részt a parlamenti munkában – mindenesetre azért remélem, hogy a fizetésüket majd nem felejtik el felvenni.

Kicsit emlékeztet ez a ‘forradalmi bejelentés’ a 4K! mai közleményéhez, amelyben leírják, hogy

A 4K! kongresszusa úgy döntött, hogy befejezzük a pártpolitizálást, és nem indulunk a következő országgyűlési választáson. Ennek megfelelően feloszlatjuk a Negyedik Köztársaság Pártot, de mozgalmi tevékenységet továbbra is fogunk folytatni.

Ott szeretnénk jelen lenni, ahol valóban lehet harcolni a NER ellen! Nincs értelme tovább statisztálni ahhoz az áldemokráciához, amit Orbán Viktor kialakított Magyarországon. Hasonlóan Oroszországhoz és Törökországhoz, hazánkban olyan autoriter rendszer működik, amely a demokratikus intézményeket díszletként a helyükön hagyta, miközben felszámolta a valódi demokratikus versenyt és a különböző hatalmi ágak függetlenségét.

Ebben a rendszerben egy olyan ellenzéki párt, amely elfogadja az egyoldalú játékszabályokat, csak a rendszert támogatja.”

Tekintetbe véve, hogy gyakorlatilag a semmiről mondtak le, és a semmit oszlatták fel – hiszen a ‘párt’ statisztikailag nem kimutatható táborral bír – ezért adja magát a következtetés, hogy a nagy demokráciaféltők legfőbb gondja a szőlő savanyúságával van. Megértem, ha tehetségtelenségük felismerése után képtelennek mutatkoznak a méltóságteljes vesztéshez, de ez a gyerekes bűnbakkeresés kísértetiesen emlékeztet egy korábban már bemutatott jelenséghez.

Összegzésként: megértem, ha egy újabb fölényes jobboldali győzelem következtében a baloldal elkeseredettsége újabb csúcsokat döntöget, de a már korábban is többször csúfos eredményt hozó kommunikációs stratégiát – hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia – nem szerencsés a végtelenségig folytatni. És nemcsak azért, mert e szolid eredmények inkább az önkritika gyakorlására adnának okot, vagy mert az emberek döntő többsége ezekből a hatalmas szólamokból a valóságban semmit sem érzékel – így az megmarad annak, ami a baloldal lényege is manapság: önmagát szórakoztató értelmiségi diskurzus -, hanem mert a szó felesleges elhasználásával annak jelentése is devalválódik, így az emberek ingerküszöbét a ‘demokráciafenyegetettségben’ olyan visszafordíthatatlan mértékben megemelik, hogy mindenki fásult és néma marad, amikor a farkast majd harmadszorra is kiáltják.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén